A táncterápia hatásosságát hangulatzavarokban és több, szomatikus tünetekkel járó betegségben vizsgálták. Tumoros betegek körében javította az életminőséget, csökkentette a fáradékonyságot (1), már négy hét után redukálta a hypertoniás betegek vérnyomását (2), hatékonyan enyhítette a depressziós és a szorongásos tüneteket, valamint az érzelmi stresszt (3). Széles körben használják pszichotikus és demens páciensek körében is, az ezzel kapcsolatos vizsgálatok folyamatban vannak. A Pszichoterápiás Tanács által akkreditált módszert Magyarországon dr. Merényi Márta indította el (4).
Módszertani tényezők
A gyakorlatban egy-egy mozgás- és táncterápiás foglalkozás több részből épül fel. A csoportfoglalkozás beszélgetéssel kezdődik. Ezt nonverbális rész követi, amely testtudati munkából és mozgásimprovizációból áll.
A testtudati munka során az instrukciók mentén egy-egy testi működésünkre fókuszálunk, amely egyfajta módosult tudatállapothoz vezet. Ebben az érzékenyebb állapotban végzünk egyéni, páros vagy csoportos mozgásimprovizációs feladatokat, amelyeket a csoportvezetők a csoport aktuális dinamikájához igazítanak.
A mozgásos gyakorlatok részben kapcsolati munkát tesznek lehetővé, azaz a többiekkel való együttműködés során feldolgozatlan kapcsolati elakadások válnak felismerhetővé és korrigálhatóvá. Az érettebb csoportban a gyakorlatok az alkotás, az önkifejezés eszközeivé is válnak, fejlesztve így a spontaneitást, kreativitást.
Minden foglalkozás záró beszélgetéssel fejeződik be, ahol a csoporttagok megfogalmazzák a nonverbális szakasz során történteket, visszajelzéseket adnak és kapnak: a nonverbális élmények a verbalizáció során válnak megérthetővé, hasznosíthatóvá.
Egy-egy mozgásterápiás folyamat időigényes, a zárt csoportok jellemzően 100-250 órásak, tipikus esetben 5 óra/alkalom. A hosszúság nem véletlen: a pszichoterápia mai szemlélete szerint a valódi terápiás változás nem egy-egy egyszeri, nagy felismerés, hanem lassú, fokozatos átíródások következménye.
Hogyan hat a mozgásterápia?
Explicit belátás, implicit élmény
Az explicit belátás azt jelenti, hogy a páciens a terapeuta értelmezései segítségével megérti, hogyan működik s miért úgy – ez a terápiás változáshoz szükséges, de önmagában kevés. Embertársainkhoz, önmagunkhoz, élethelyzeteinkhez való viszonyulásunk jórészt nem explicit, hanem implicit, azaz szavakba nem önthető, gyakorlással elsajátítható és automatikussá váló tudás, ezek összességét nevezzük implicit kapcsolati tudásnak. Az implicit készségek értelmezéssel kevésbé, inkább új élményekkel, gyakorlással írhatók felül. További tulajdonságuk, hogy nehezen vagy egyáltalán nem önthetők szavakba: nem azért, mert freudi értelemben elfojtjuk, hanem mert természeténél fogva nonverbális. A mozgásterápiában azáltal, hogy verbális és nonverbális módszereket is használ, mindkét megközelítés jelen van.
Testtudati munka
A testtudati munka a konkrét testi érzékelésre, mozgásra irányuló figyelem, amely lehetővé teszi a test állapotváltozásainak követését. Segít abban, hogy elérhetővé váljanak személyiségünk mélyebb rétegei és az implicit, szavakkal ki nem fejezhető tartalmak. Míg a különféle mozgásterápiás módszerek esetenként kisebb súlyt helyeznek a testtudati munkára, a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a testtudati munkára kiemelt figyelmet fordít és fontos hatótényezőnek tartja.
Csoportterápiás hatótényezők
A csoportterápiák számos előnnyel rendelkeznek az egyéni terápiákhoz képest: a csoportterápia úgynevezett nonspecifikus hatótényezői minden csoportos módszer esetén segítik a terápiás folyamatot (5).
Az induló csoportokról a Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület honlapján tájékozódhat (6).
Flóra esete
Esetismertetésünkben egy szorongó, kapcsolati zavarral és meddőséggel küzdő nő kapcsán mutatjuk be a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PDMTT) hatótényezőit.
A 37 éves nő ismeretlen eredetű meddőségben szenvedett, emellett hullámzó jelleggel szorongással, lehangoltsággal járó időszakai voltak, bár ezek a klinikai depresszió diagnózisát nem merítették ki. A táncterápiás csoportba kapcsolati nehézségek miatt jelentkezett: apjával és úgy általában a férfiakkal való viszonyán szeretett volna dolgozni. A csoportfolyamat ideje alatt meddőségi centrumba járt kivizsgálásra és kezelésekre, amely párkapcsolatát is próbára tette.
Az első terápiás alkalmakon egy racionalitásra, verbalitásra törekvő, intelligens nőt ismertünk meg, aki a testével alig volt bármiféle kapcsolatban. A testtudatgyakorlatokban nem tudott elmélyülni, a testére való figyelem igen nehezére esett, ezekben a feladatokban gyakran unatkozott. A terápia hónapjai alatt ez látványos fejlődésen ment keresztül: megtanulva ezt a fajta figyelmet, testi tudatossága lényegesen javult.
A kapcsolati munka során mind férfi, mind női kapcsolatait sikeresen átdolgozta: a domináns apja és szubmisszív anyja által meghatározott, berögzült szerepeket sikerült árnyalnia mind a belátás szintjén, mind élményszinten. A csoportfolyamat második szakaszára szorongással, lehangoltsággal járó epizódjai mind hosszukban, mind súlyosságukban csökkentek.
A záró interjú során három dolgot fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy miben segített neki a csoport. Egyrészt kapcsolatba került a testével, tudatosabban működik, jobban otthon érzi magát benne. Ez rengeteget segített neki abban is, hogy a meddőségi procedúra során sérülő testképét és testi szintű önértékelését folyamatosan restaurálni tudja.
A második fontos tényező a nőkkel való kapcsolata volt: kiderült számára, hogy mindig gyengének, másodrendűnek tartotta a nőket, és ez sok feladatban visszaköszönt. „Volt például, amikor két lány vitt át a terem túlsó felébe a vállukra emelve, vagy amikor egy másik lány támasz adásával segítette a mozgásomat – nehéz ezt szavakba önteni, de valahogy többre tartom a nőket és magamat is az ilyen élmények nyomán.”
A harmadik élmény a csoportterápiás hatótényezők szerepét emeli ki: a csoportfolyamat során egy másik tagunk várandós lett. Flóra ezáltal megélhette irigységét, haragját is, de ilyen testi és érzelmi közelségből végigkísérve egy terhességet, jóval közelibbé, elérhetőbbé, kevésbé idegenné vált számára a dolog.
Flóra a csoportfolyamat befejezését követően két hónappal teherbe esett.
Irodalom
- Bradt J, Goodill SW, Dileo C. Dance/movement therapy for improvising psychological and physical outcomes in cancer patients. Cochrane Database Syst Rev 2011;(10):CD007103. Doi: 10.1002/14651858.CD007103.pub2.
- Aweto HS, Owoeye OB, Akinbo SR, Onabajo AA. Effect of dance movement therapy on selected cardiovascular parameters and estimated maximum oxygen comsumption in hypertensive patients. Nig QJ Hosp Med 2012;22(2):125-9.
- Jeong YJ, Hong SC, Lee MS, Park MC, Kim YK, Suh CM. Dance movement therapy improves emotional responses and modulates neurohormones in adolescents with mild depression. Int J Neurosci 2005;115(12):1711-20.
- Merényi M. Mozgás- és táncterápia, áttekintő tanulmány. Pszichoterápia 2004;13(1).
- Yalom I. A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata. Budapest: Animula Kft., 2001.
- A Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület honlapja. Induló csoportok.
