Mikro- és nanoműanyagok a coronariás vérben STEMI-ben – van összefüggés?

Háttér 

A mikro- és nanoműanyagok a környezetben széles körben jelen lévő részecskék, amelyek a levegővel, az ivóvízzel és az élelmiszerekkel is bejuthatnak a szervezetbe. Emberi vérben és szövetekben már korábban is kimutatták őket, cardiovascularis jelentőségük azonban még nem tisztázott.
A European Heart Journalban most megjelent kutatásukban olasz kutatók azt vizsgálták, hogy a részecsketerhelés eltér-e a coronariabetegség különböző klinikai megjelenési formáiban, és összefügg-e a légszennyezéssel, a dohányzással és a gyulladásos aktivitással. 

Módszerek 

A vizsgálatba 61, coronarographián áteső beteget vontak be. Közülük 19-nél ST-elevációval járó myocardialis infarctus (STEMI), 20-nál krónikus coronariaszindróma állt fenn, 22 résztvevőnél pedig normális coronariákat találtak. A mikro- és nanoműanyagokat coronariás és perifériás vérből pirolízis-gázkromatográfiával kapcsolt tömegspektrometriával, valamint közvetlen lézeres infravörös spektroszkópiával határozták meg. Felmérték a beavatkozás napján fennálló és az előző két évre becsült légszennyezés-expozíciót is. 

Eredmények 

A részecskéket a STEMI-ben szenvedők 84,2%-ánál mutatták ki, szemben a krónikus coronariaszindrómás betegek 40%-ával és a kontrollok 31,8%-ával. A STEMI-csoportban nagyobb volt a koncentráció és a polimerek változatossága; a kimutatott anyagok között a polietilén dominált. Ugyanazon betegnél a coronariás és a perifériás vérben jellemzően azonos polimereket azonosítottak, azonban koncentrációjuk magasabb volt a coronariás mintákban.
A STEMI-ben szenvedők interleukin-6- és tumornekrózisfaktor-alfa-szintje, valamint a 2,5 µm-nél kisebb átmérőjű finomrészecskéknek (PM2,5) való tartós kitettsége is nagyobb volt. A mikro- és nanoműanyagokat gyakrabban mutatták ki dohányzóknál és 15 µg/m³ feletti PM2,5-expozíció mellett. A többváltozós elemzésben azonban csak a dohányzási anamnézis maradt független előrejelző: a részecskék jelenlétének esélyhányadosa 5,69 volt (95%-os konfidenciaintervallum: 1,33–26,63). 

Értelmezés 

Az eredmények arra utalnak, hogy a környezeti expozíciók, különösen a dohányfüst és a légszennyezés, összefügghetnek a mikro- és nanoműanyagok vérkeringésbe jutásával. A nagyobb coronariás részecsketerhelés és az emelkedett gyulladásos biomarkerek együttes előfordulása felveti, hogy ezek az anyagok kapcsolatban állhatnak az érrendszeri gyulladással és az akut coronariaesemények kialakulásával. A kis betegszámú, keresztmetszeti vizsgálat azonban csak összefüggéseket jelez: nem bizonyítja, hogy a műanyagrészecskék myocardialis infarctust okoznak, és a kapcsolat iránya sem állapítható meg.
Más szakértők kommentárjukban a vizsgálat további korlátjaira is felhívják a figyelmet. Mivel az infarktussal hospitalizált betegek kezelésük részeként jellemzően kapnak intravénás infúziót, a fordított oksági kapcsolat nem zárható ki. Többféle potenciális mérési és szelekciós torzítást nem zártak ki, a legsúlyosabb kritika pedig a mikro- és nanoműanyagok kimutatására használt módszer alkalmasságát érte. 

Konklúzió 

A mikro- és nanoműanyagok nagyobb coronariás terhelése STEMI-ben a környezeti szennyezők lehetséges cardiovascularis szerepére irányítja a figyelmet. Az eredmények megerősítéséhez azonban nagyobb, prospektív vizsgálatok szükségesek.