Tizenhatszoros megtérülés – a WHO globális immunizációs programjának gazdasági mérlege

Háttér

A WHO több mint fél évszázada, 1974-ben indította el Expanded Programme on Immunization programot, amely azóta (Essential Programme on Immunization néven) az egyik legnagyobb hatású globális népegészségügyi beavatkozássá vált. Bár az oltási programok morbiditásra és mortalitásra gyakorolt kedvező hatása jól ismert, az öt évtizedes gazdasági megtérülést eddig nem értékelték átfogóan globális, regionális és országos szinten.
Egy most közölt elemzés azt vizsgálta, hogy a program 1974 és 2024 között milyen költségek mellett mekkora gazdasági hasznot eredményezett a következő 14 kórokozóval, illetve betegséggel szemben:
• Corynebacterium diphtheriae,
• Haemophilus influenzae b típus,
• hepatitis B-vírus,
• japán encephalitis vírusa,
• morbillivírus,
• Neisseria meningitidis A csoport,
• Streptococcus pneumoniae,
• Bordetella pertussis,
• poliovírus,
• rotavírus,
• rubeolavírus,
• Clostridium tetani,
• Mycobacterium tuberculosis,
• sárgalázvírus. 

Módszerek

A szerzők gazdasági értékelést végeztek 194 WHO-tagállam adatai alapján, 1974. január 1. és 2024. december 31. között. A tényleges immunizációs program költségeit és hasznait egy olyan ellenforgatókönyvvel hasonlították össze, amelyben nem történt oltás. Társadalmi nézőpontot alkalmaztak: a költségek között szerepelt az oltóanyag-beszerzés, az oltások beadása, valamint a családok időráfordításából eredő többletköltség. A hasznot elsősorban a megelőzött halálozásból adódó, elkerült élettartam alatti termelékenységveszteséggel mérték. A fő gazdasági mutatók a haszon-költség arány és a növekményi költséghatékonysági arány voltak. Az értékeket 2023-as amerikai dollárban fejezték ki, a költségeket és hatásokat 3%-os diszkontrátával számolták. 

Eredmények

Az immunizációs program teljes globális költsége 1974 és 2024 között 937 milliárd amerikai dollár volt (95% CI: 699–1187). Ebből az oltóanyag-beszerzés 206 milliárd dollárt, az oltások beadása 401 milliárd dollárt, a családok többletköltsége pedig 330 milliárd dollárt tett ki. A program ugyanakkor 15 050 milliárd dollárnyi, az idő előtti halálozás miatti gazdasági veszteséget előzött meg (95% CI: 12 609–17 605).
A teljes program globális haszon-költség aránya 16,06-szoros volt (95% CI: 10,62–25,20), vagyis minden immunizációra fordított dollár körülbelül 16 dollár teljes gazdasági haszonnal járt. A növekményi költséghatékonysági arány összességében jelentős költségmegtakarítást jelzett.
Az oltások mindegyike költséghatékonynak bizonyult: egy megnyert egészséges életév kevesebbe került, mint amennyit a nemzetközi egészség-gazdaságtani gyakorlat még jó befektetésnek tekint. A legnagyobb megtérülést a morbilli elleni oltás adta, 73,97-es haszon-költség aránnyal (95% CI: 45,78–124,06).
Az összesített program mind a 194 WHO-tagállamban költségmegtakarítónak bizonyult. Régiók szerint a legmagasabb haszon-költség arányt a Kelet-mediterrán régióban becsülték (17,22; 95% CI: 11,22–28,67), jövedelmi csoportok szerint pedig az alacsony jövedelmű országokban (23,63; 95% CI: 16,87–34,32). 

Értelmezés

Az eredmények szerint az immunizációs program nemcsak egészségnyereséget, hanem jelentős gazdasági megtérülést is hozott. A magas haszon-költség arány különösen figyelemre méltó alacsony jövedelmű és nagy betegségterhű országokban, ahol arányaiban a legnagyobb a megelőzött korai halálozásból adódó gazdasági nyereség.
A szerzők ugyanakkor konzervatív becslést alkalmaztak: az elemzés főként a halálozás megelőzéséből származó termelékenységnyereségre épült, és nem számolta teljeskörűen a betegségkezelés, a közlekedés vagy a gondozói munka elkerült költségeit. Ez inkább alul-, mint túlbecsülheti az oltási program gazdasági értékét. 

Konklúzió

Az 1974 és 2024 közötti adatok alapján a WHO kibővített immunizációs programja globálisan, regionálisan és országos szinten is rendkívül költséghatékony, összességében költségmegtakarító beavatkozásnak bizonyult. A program különösen nagy gazdasági hasznot hozott az alacsony jövedelmű országokban és a nagy mortalitású fertőzések, elsősorban a morbilli megelőzésében. Az eredmények erős érvet szolgáltatnak amellett, hogy az immunizációs programok hosszú távú finanszírozása továbbra is alapvető népegészségügyi és gazdaságpolitikai prioritás legyen.