A- és D-vitamin-szint, tüdőfunkció és epigenetikai öregedés asthmában

Háttér

Az A- és a D-vitamin befolyásolja a tüdő fejlődését, az immunválaszt és a génexpressziót. Asthmában azonban nem tisztázott, hogyan függ össze vérszintjük a tüdőfunkcióval, és közvetítik-e ezt epigenetikai folyamatok.
A Thorax folyóiratban most megjelent keresztmetszeti vizsgálatban a két vitamin, a spirometriás értékek, a DNS-metiláció, a mikro-RNS-ek és az epigenetikai életkor kapcsolatát vizsgálták asthmás gyermekekben és felnőttekben. 

Módszerek

Az elemzés egy Costa Rica-i kohorsz 1165, 6–14 éves asthmás gyermekére és egy amerikai biobank 1041 asthmás felnőttjére terjedt ki. Az A-vitamin-státuszt plazmából mért retinoidmetabolitokkal, a D-vitaminét a szérum 25-hidroxi-D-vitamin-szintjével jellemezték; utóbbi 571 gyermeknél és 836 felnőttnél állt rendelkezésre.
Meghatározták az első másodpercben erőltetett kilélegzési térfogatot (FEV1), az erőltetett vitálkapacitást (FVC), ezek hányadosát, továbbá a vér DNS-metilációs és mikro-RNS-mintázatait. Felnőttekben hat epigenetikai életkormutatót is számítottak. 

Eredmények

Gyermekekben az A-vitamin-marker egy szórásnyi emelkedése 2,5 százalékponttal magasabb becsült FEV1-gyel (p=0,0049) és 7,6 százalékponttal magasabb FVC-vel (p<0,001), ugyanakkor 3,9 százalékponttal alacsonyabb FEV1/FVC hányadossal társult.
A D-vitamin és a tüdőfunkció között nem volt szignifikáns kapcsolat.
Felnőttekben mindkét vitamin magasabb szintje magasabb FEV1- és FVC-értékekkel járt együtt. A legalább 30 ng/ml D-vitamin-szintű felnőttekben mind a hat epigenetikai óra 0,03–3,88 évvel kisebb életkorgyorsulást jelzett.
Mindkét vitamin összefüggött mikro-RNS-ekkel és DNS-metilációs helyekkel. Az IRF5 immunregulációs gén egyik szabályozó régiójának metilációs mintázata mindkét kohorszban kapcsolatot mutatott a vitaminszintekkel. A mediációs elemzés szerint egyes epigenetikai eltérések statisztikailag részben közvetíthették a megfigyelt összefüggéseket. 

Értelmezés

Az eredmények szerint az A-vitamin-státusz gyermek- és felnőttkorban, a D-vitamin-státusz főként felnőttkorban kapcsolódhat a légzésfunkcióhoz. A mikro-RNS-ek és a DNS-metiláció lehetséges molekuláris közvetítő mechanizmust jeleznek. A gyermekeknél észlelt alacsonyabb FEV1/FVC hányados ugyanakkor óvatossá teszi az A-vitamin és a „jobb tüdőfunkció” egyszerű azonosítását.
A keresztmetszeti megfigyelés nem igazol ok-okozati kapcsolatot, és nem bizonyítja, hogy a vitaminpótlás javítja az asthmát. Korlátot jelent az A-vitamin relatív, metabolitalapú meghatározása, a génexpressziós adatok hiánya és az ismételt mérések elmaradása.
Az eredeti közleményt szemléző cikkben megszólaltatott független szakértők szerint a klinikai ajánlások módosításához randomizált intervenciós vizsgálatok szükségesek. 

Konklúzió

Asthmában a magasabb A-vitamin-szint gyermekekben és felnőttekben, a magasabb D-vitamin-szint pedig felnőttekben kedvezőbb spirometriás értékekkel társult. Az epigenetikai eredmények mechanisztikus hipotéziseket vetnek fel, de célzott vitaminpótlási ajánlást nem alapoznak meg.