A centrális adipositás és az inzulinrezisztencia mutatói összefüggtek a gastricus intestinalis metaplasia súlyosságával

Háttér

A gastricus intestinalis metaplasia a gyomor adenocarcinomájához vezető Correa-kaszkád egyik praecancerosus állomása. A szövettani kockázatbecslést az antrum és a corpus atrophiáját összegző OLGA-stádiumbeosztás segíti, a metabolikus eltérések szerepe azonban kevéssé tisztázott.
A derékkörfogatból és a testmagasságból számított Body Roundness Index (BRI) a centrális adipositás antropometriai mutatója, az éhomi triglicerid- és glükózértékből képzett TyG-index pedig az inzulinrezisztencia helyettesítő markere. Egy most megjelent vizsgálatban ezek és más antropometriai, illetve kardiometabolikus indexek kapcsolatát elemezték az intestinalis metaplasiával. 

Módszerek

Az egycentrumos, prospektív keresztmetszeti vizsgálatba 2023 januárja és 2024 decembere között 250, oesophago-gastro-duodenoscopián és gyomorbiopszián áteső felnőttet vontak be egy ankarai kórházban. Átlagéletkoruk 53,6 év volt, 51,6%-uk nő.
A frissített Sydney-protokoll szerint legalább öt biopsziát vettek; a mintákat a klinikai és metabolikus adatokat nem ismerő gastrointestinalis patológus értékelte. Az atrophián alapuló OLGA-stádiumot 0-IV között határozták meg, a III-IV. stádiumot előrehaladottnak tekintették; az intestinalis metaplasia fokát külön értékelték.
Korrelációs, ROC- és többváltozós regressziós elemzést végeztek, utóbbit életkorra, nemre, Helicobacter pylori-státuszra és dohányzásra korrigálva.

Eredmények

Intestinalis metaplasiát 154 betegnél (61,6%), előrehaladott OLGA-stádiumot 20 betegnél (8,0%) találtak. A BRI mutatta a legerősebb korrelációt az intestinalis metaplasia fokával (ρ=0,493) és az OLGA-stádiummal (ρ=0,448); a testtömegindex megfelelő értékei 0,360 és 0,303 voltak (valamennyi p<0,001).
Az előrehaladott OLGA-stádium elkülönítésében a ROC-görbe alatti terület a TyG-indexnél 0,848 (95% CI: 0,773-0,923), a BRI-nél 0,815, a testtömegindexnél 0,755 volt. Korrigált elemzésben a BRI minden egységnyi emelkedéséhez 1,665-szeres (95% CI: 1,281-2,164), a TyG-indexéhez 3,823-szoros (1,925-7,591) esélyhányados társult az intestinalis metaplasia jelenlétére; az együttes modellben mindkettő szignifikáns maradt.
Az A Body Shape Index – egy derékkörfogatból, testmagasságból és testtömegindexből számított antropometriai mutató – összefüggése az életkor szerinti korrekció után nem maradt szignifikáns.
A BRI alsó és felső harmada között az intestinalis metaplasia gyakorisága 39,8%-ról 82,1%-ra, a TyG-indexnél 42,9%-ról 83,1%-ra nőtt (mindkét trendnél p<0,001). 

Értelmezés

A BRI a testtömegindexnél jobban közelítheti a metabolikusan aktív centrális zsírtömeget, a TyG-index pedig ettől részben függetlenül az inzulinrezisztenciát; ez magyarázhatja az együttes modell kedvezőbb illeszkedését.
A feltételezett gyulladásos és inzulinjelátviteli mechanizmusokat azonban nem vizsgálták közvetlenül. A keresztmetszeti elrendezés nem tisztázza az időbeliséget vagy az okságot. Az egycentrumos, 250 fős minta, az előrehaladott stádiumú alcsoport mindössze 20 betege, a közvetlen inzulin- és gyulladásos markerek hiánya, valamint a nem mért zavaró tényezők korlátozzák az általánosíthatóságot; a modelleket külső populációban nem validálták.

Konklúzió 

A BRI és a TyG-index rutinszerű adatokból számítható kiegészítő mutató lehet a gastricus intestinalis metaplasia nagyobb valószínűségének felismerésében. Az endoszkópos követés módosítását önmagukban még nem alapozzák meg; ehhez multicentrikus, longitudinális validáció szükséges.