A fertőzöttek háromnegyede tünetmentes?

October 14, 2020

A SARS-CoV-2 fertőzés elleni stratégia fontos eleme a fertőzött személyek elszigetelése, ám a vírust hordozók nem mindegyike mutat tüneteket. A tünetmentesek aránya az egyes kutatásokban jelentősen eltérő. Példáuk egy pekingi kórházi tanulmányban a 262 igazolt fertőzött 5%-ánál nem tapasztaltak tüneteket. Ezzel szemben egy kis olasz faluban végzett kutatás során 40–75%-ot ért el a tünetmentesek aránya. Egy izlandi vizsgálatban, amelyben 13 000 lakost teszteltek, 100 pozitív esetből 43 aszimptomás volt. A kutatások jelentős része igen kis esetszámmal dolgozott. Egy angliai epidemiológiai tanulmányból most egy nagyobb, reprezentatív minta eredményeit ismerhetjük meg.

2020. április 26. és június 27. között 36 061 személynél végeztek SARS-CoV-2 tesztet, amely az alanyok 0,32%-ánál adott pozitív eredményt. A tanulmányban használt koronavírus teszt becsült szenzitivitása 85–95%-os, specificitása 95% feletti volt. A teszt elvégzésének napján az összes vizsgált személy 1,7%-ának voltak panaszai, 0,43%-uk számolt be koronavírus-specifikus tünetekről – vagyis a láz, köhögés és íz- vagy szagérzés zavarai közül legalább egy tünetről. A pozitív esetek között 23,5% volt a tünetesek, 76,5% a tünetmentesek aránya, illetve 13,9%-uk tapasztalta a specifikus tüneteket a teszt elvégzésének napján, 86,1%-uk viszont nem.

A bármilyen tünet pozitív prediktív értéke 4,3%-nak, a specifikus tünetek pozitív prediktív értéke 10,1%-nak adódott. A specificitás és a negatív prediktív értékek 98% felettiek voltak. A lehetséges torzítás szempontjából lényeges, hogy a tünetek kikérdezése a teszt eredményeinek megismerése előtt történt.

Az eddigi legnagyobb létszámú felmérés tehát azt mutatja, hogy a COVID-19 tünetei meglehetősen rosszul jelzik a fertőzöttséget, ugyanis a teszt napján a vírushordozók háromnegyede tünetmentes volt. Ez azt jelenti, hogy – különösen a frissen felfedezett esetek környezetében és a magas kockázatú környezetekben gyakori és széles körű tesztelésre van szükség annak érdekében, hogy a „rejtőzködő” tünetmentes vírusterjesztőket megtaláljuk és a fertőzés továbbadását megakadályozzuk.

 

A szemléző észrevételei

A tanulmány konklúziója kétségtelenül riasztó. Publikációját követően azonban megjelent olyan kommentár, amely szerint félrevezető az a következtetés, hogy a vírust hordozók háromnegyede tünetmentes lenne. Érvelése a következő:

„A tanulmány nem használható annak megítélésére, hogy a SARS-CoV-2 vírussal fertőzöttek hány százaléka marad tünetmentes vagy válik tünetessé valamikor. A PCR-teszt a tünetek megjelenése előtt néhány nappal pozitív, és a tünetek megszűnését követően is napokig vagy hetekig pozitív marad. Vegyük például azt az esetet, hogy valaki a 0. napon megfertőződik, a 4. napon pozitívvá válik a tesztje, mondjuk három napon keresztül vannak enyhe tünetei, majd további két héten keresztül még hordozza a vírust. Ez a személy nyilvánvalóan tünetes, azonban – a tanulmány metodikájával – egy egyszeri véletlenszerű mintavétel a 18 napból 15-ön, vagyis az idő 83%-ában tünetmentesnek fogja besorolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a személy a teljes idő folyamán fertőző marad, mert tudjuk, hogy nagyjából egy hét után megszűnik a vírusterjesztés.”

A gondolatmenet észszerűnek tűnik, azonban több fontos szempontot is figyelmen kívül hagy. Egyrészt a szerzők minden esetben „a tesztelés napján tünetmentes” kifejezést használják, hangsúlyozva ezzel a mintavétel pillanatfelvétel jellegét. Másrészt a tanulmány célja annak hangsúlyozása, hogy a pillanatnyi tünetmentesség nem jelent fertőzésmentességet és veszélytelenséget a környezetre. Ebben a kontextusban nem csökkenti a veszélyt az, ha az aktuálisan tünetmentes vírusterjesztőnél néhány nap múltán jelentkeznek a tünetek, mert az azalatt eltelt időben már terjeszthette a fertőzést.

Az ellentmondás ott van, hogy a preszimptomás személyt valóban nem szoktuk a tünetmentesek közé sorolni. Az azonban, hogy valaki preszimptomás, csak utólag derül ki. Egy járványügyi döntéshozatal során – például szükséges-e karantén vagy kontaktuskutatás az adott személynél – a pillanatnyi, illetve addig ismertté vált tényekből indulhatunk ki, és a „preszimptomás” kategória irreleváns.

A legjobb az lenne, ha pontosan tudnánk, mi a feltétele annak, hogy egy vírust hordozó személy „sikeresen” terjessze a fertőzést. Amíg azonban ez a tudás nem áll rendelkezésre, addig olyan közelítő markerekre támaszkodhatunk, mint a vírus jelenlétének kimutatása, vagyis a tesztelés.

Forrás

Petersen I, Phillips A. Three Quarters of People with SARS-CoV-2 Infection are Asymptomatic: Analysis of English Household Survey Data. Clin Epidemiol 2020; 12: 1039–1043.

A teljes cikket itt érheti el: https://www.dovepress.com/three-quarters-of-people-with-sars-cov-2-infection-are-asymptomatic-an-peer-reviewed-fulltext-article-CLEP

Az idézett bírálat forrása: Science Media Centre. Expert reaction to analysis of asymptomatic SARS-CoV-2 infection from English Household Survey data. [Internet] https://www.sciencemediacentre.org/expert-reaction-to-analysis-of-asymptomatic-sars-cov-2-infection-from-english-household-survey-data/ October 8, 2020. Utolsó elérés: 2020. október 13.

Látta már?

A DrHírek oldal alapvető célja az orvostársadalom számára hazai és nemzetközi cikkek rövid összefoglalása. A videók célja, hogy rövid összefoglalók által segítse a nézőt a számára érdekes információk további megismerése felé terelni.

Olvasta már?

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

eConsilium bejelentkezés

eConsilium bejelentkezés