Egy nagyszabású farmakovigilanciai elemzés szerint egyes GLP-1-receptor-agonisták alkalmazása mellett a vártnál gyakrabban jelentettek bizonyos menstruációs rendellenességeket reproduktív korú nőknél.
A vizsgálat célja
A GLP–1-receptor-agonisták alkalmazása egyre szélesebb körben terjed a 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás kezelésében, ugyanakkor nőgyógyászati mellékhatásaikról kevés adat áll rendelkezésre. A vizsgálat célja annak felmérése volt, hogy a GLP-1-receptor-agonisták (szemaglutid, a liraglutid és a tirzepatid) alkalmazása összefüggésbe hozható-e bizonyos menstruációs rendellenességek gyakoribb előfordulásával.
A vizsgálat felépítése
A szerzők retrospektív farmakovigilanciai elemzést végeztek az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) mellékhatás-bejelentési adatbázisa (FAERS) alapján. Az adatbázis 2026 márciusáig több mint 14 millió mellékhatás-bejelentést tartalmazott. Az elemzésbe 12–55 év közötti nőbetegek adatait vonták be, és a három említett GLP–1-receptor-agonistával kapcsolatos bejelentéseket hasonlították össze az adatbázisban szereplő valamennyi egyéb gyógyszerrel. A menstruációs eseményeket a MedDRA kritériumai alapján azonosították, majd azokat klasszikus diszproporcionalitási és Bayes-féle statisztikai módszerekkel értékelték.
A vizsgálat eredményei
Szemaglutid alkalmazása mellett a vártnál gyakrabban jelentettek erős menstruációs vérzést, ciklusok közötti vérzést és menstruációs vérrögök megjelenését. Emellett összefüggés mutatkozott a ritkább menstruációval, az anovulációs ciklusokkal és egyéb menstruációs rendellenességekkel is. A tirzepatid esetében a ciklusok közötti vérzés és a menstruációs vérrögök előfordulása mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést, míg a liraglutid alkalmazása mellett ugyanezt nem figyelték meg. Amenorrhoea, szabálytalan menstruáció, dysmenorrhoea és polymenorrhoea tekintetében egyik készítménynél sem mutatkozott fokozott bejelentési gyakoriság. A Bayes-féle elemzés megerősítette a hagyományos statisztikai vizsgálatok eredményeit.
Összefoglalás, konklúzió
A farmakovigilanciai adatok alapján a szemaglutid és kisebb mértékben a tirzepatid alkalmazása mellett egyes menstruációs rendellenességek bejelentése a vártnál gyakoribb. Az eredmények nem igazolnak ok-okozati összefüggést, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy reproduktív korú nők kezelése során javasolt lehet rákérdezni a menstruációs ciklusban bekövetkező változásokra. A feltételezett mechanizmusok között szerepelhetnek az endometrium GLP–1-receptorain keresztül kifejtett közvetlen hatások, a fogyással összefüggő hormonális változások, valamint a véralvadási folyamatok módosulása.
Forrás
https://www.medscape.com/viewarticle/menstrual-clots-and-heavy-bleeding-linked-popular-weight-2026a1000nmn
