Csecsemőkori zeneérzékenység: az agyi válasz megelőzi a mozgásos választ

Háttér

A zene felismerése és a zenére adott mozgásos válasz az emberi viselkedés széles körben megfigyelhető eleme, de kevéssé ismert, hogy a zenei észlelés és a mozgásos bevonódás mikor és hogyan kapcsolódik össze csecsemőkorban. Egy most megjelent vizsgálat célja az volt, hogy egyszerre jellemezze első életévben a zenére adott neurális hallási válaszokat és a spontán testmozgásokat. 

Módszerek

A preregisztrált kísérletben 98 időre született csecsemő vett részt; nyugtalanság vagy technikai okok miatt 19-et kizártak, így az elemzésbe 79 csecsemő került: 26 három hónapos, 26 hat hónapos és 27 tizenkét–tizenhárom hónapos gyermek. A csecsemők nem rendelkeztek ismert fejlődési késéssel, neurológiai betegséggel vagy halláskárosodással.
A vizsgálat alatt a csecsemőket életkoruknak megfelelően megtámasztott ülő helyzetben, egy képernyővel szemben helyezték el, a hangingereket kétoldalt elhelyezett hangszórók közvetítették. Két többszólamú gyermekdal, a La vaca lola és a Hopp Juliska refrénjeinek átdolgozott változatait, továbbá ezek összekevert, valamint magasabb és mélyebb hangfekvésű változatait hallgatták. A kevert változatok ugyanazon gyermekdalok olyan kontrollváltozatai, amelyekben a hangok sorrendjét és időzítését randomizálták, miközben a hangkészlet változatlan maradt.
A hallási agyi választ elektroenkefalográfiával, a mozgást három kamerával és marker nélküli videóalapú mozgáselemzéssel rögzítették. Kontrollként 26 egészséges fiatal felnőtt EEG-adatait vették fel. 

Eredmények

A strukturált zene minden csecsemőkori életkori csoportban erősebb eseményhez kötött hallási választ váltott ki, mint a hangmagasságban és időzítésben megkevert változat. A P1-komponens amplitúdója életkorral nőtt, latenciája csökkent, és a 12 hónapos csecsemőknél már P2-komponens is megfigyelhető volt.
Az auditoros steady-state válasz a zenei ütemnek megfelelő frekvencián 3 és 12 hónapos korban, valamint felnőttekben szignifikánsan erősebb volt zene, mint kevert zene hallgatásakor; 6 hónapos korban ez csak trendként jelent meg.
A mozgáselemzés tíz fő mozgásmintázatot azonosított, amelyek a teljes kinematikai variancia közel 80%-át magyarázták. A zenére adott mozgás mennyisége csak a 12 hónapos csoportban volt nagyobb, mint a kevert zene esetén, főként felsőtesti és felső végtagi mozgások, például előre-hátra ringás, oldalirányú kilengés, kezdetleges tapsolás és karmozgások formájában. Egyik életkori csoportban sem találtak bizonyítékot arra, hogy a mozgások időben összehangolódtak volna a zenei ütemmel. A magasabb hangfekvés 6 hónapos korban erősebb neurális választ váltott ki, de a mozgás mennyiségét nem növelte szignifikánsan. 

Értelmezés

Az eredmények arra utalnak, hogy a zenei struktúrák hallási feldolgozása már nagyon korán jelen van, míg a szenzoros információ mozgásos viselkedéssé alakítása lassabban érik. Fontos, hogy a vizsgálat nem „táncoló” csecsemőket igazolt: a 12 hónaposoknál észlelt fokozott mozgás még nem jelentett ütemhez igazodó motoros szinkronizációt.
A szerzők értelmezése szerint a jelenség összhangban lehet azzal, hogy a hallási és motoros rendszerek közötti pályák, illetve a testtartási és motoros kontroll az első életév során fokozatosan érnek. A vizsgálat korlátja, hogy a kevert zene egyszerre bontotta meg a dallamot és aí ritmikai szerkezetet, ezért nem különíthető el, hogy az erősebb agyi válaszban a ritmikai szabályosság, a hangok sorrendje vagy ezek együttese játszott nagyobb szerepet. A kísérleti ülő helyzet a mozgásmintázatokat is befolyásolhatta, különösen a felsőtesttel végzett mozgások irányába.

Konklúzió

A vizsgálat fejlődés-neurobiológiai szempontból azt mutatja, hogy a zene agyi feldolgozása megelőzi a szervezettebb mozgásos választ. A 3 hónapos korban kimutatható hallási érzékenység nem jelenti azt, hogy a csecsemők már ritmusra mozognának; a zene által kiváltott mozgás komplexitása az első életév végére nő, az ütemhez igazodó koordináció pedig valószínűleg későbbi fejlődési lépcső.