Intravenás lidokaininfúzió refrakter krónikus fájdalomban

Háttér 

Az intravénás lidokaininfúziót egyre gyakrabban alkalmazzák krónikus fájdalomellátásban, különösen neuropathiás fájdalom, fibromyalgia, krónikus myofascialis fájdalom és centrális szenzitizációval járó kórképek esetén. Hatását többek között feszültségfüggő nátriumcsatornák gátlásával, ectopiás idegi kisülések mérséklésével és a centrális szenzitizáció befolyásolásával magyarázzák.
A korábbi vizsgálatok ugyan jeleztek rövid távú analgetikus hatást, de a hosszabb távú hatástartamról és a rutin klinikai gyakorlatban észlelt biztonságosságról kevés adat áll rendelkezésre. Egy most megjelent vizsgálat célja az volt, hogy egy tercier fájdalomambulancia beteganyagában értékelje az intravénás lidokaininfúzió beteg által jelzett hatását, a fájdalomcsillapítás időtartamát és a mellékhatásprofilt.

Módszerek

A retrospektív szolgáltatásértékelésbe a Leicester General Hospital fájdalomambulanciáján 2024 októbere és 2025 márciusa között intravénás lidokaininfúzióval kezelt felnőtt betegeket vonták be. A kezelés indikációja legalább 6 hónapja fennálló, hagyományos gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiára nem megfelelően reagáló krónikus fájdalom volt. A betegek 3 mg/ttkg lidokaint kaptak ideális testtömegre számolva, 1 órás infúzióban, nappali ellátásban, folyamatos elektrokardiográfiás, vérnyomás- és pulzoximetriás monitorozás mellett. A kimeneteleket körülbelül 3 hónappal később strukturált telefonos utánkövetéssel rögzítették. A fájdalomintenzitást 0–10 pontos numerikus skálán értékelték; klinikailag jelentős javulásnak legalább 2 pontos vagy legalább 30%-os csökkenést tekintettek.

Eredmények

A vizsgálati időszakban 136 beteg részesült kezelésben, közülük 112 teljesítette az utánkövetést. Az átlagos kiindulási fájdalompontszám 8,0 volt, amely 2 hónappal az infúzió után 4,5-re csökkent; ez 3,5 pontos abszolút csökkenésnek felelt meg.
Két hónapnál a betegek 86%-a számolt be javulásról a kiinduláshoz képest. A 3 hónapon túli tartósabb hatás, amelyet 4,5 vagy annál alacsonyabb fájdalompontszámként határoztak meg, a betegek 29%-ánál volt megfigyelhető. A fájdalomcsillapítás időtartama leggyakrabban 2–3 hónap volt.
Mellékhatást a betegek 17%-a jelzett; ezek enyhék és önkorlátozók voltak. Súlyos nemkívánatos eseményt, arrhythmiát vagy görcsrohamot nem észleltek. A betegek 85%-a jelezte, hogy ajánlaná a kezelést más krónikus fájdalomban szenvedőknek.

Értelmezés

Az eredmények alapján az intravénás lidokaininfúzió válogatott, refrakter krónikus fájdalomban szenvedő betegekben érdemi, de többnyire időben korlátozott fájdalomcsökkenéssel társult. A hatás leginkább rövid–középtávúnak tűnt, mivel a betegek jelentős részénél 2–3 hónapig tartott, miközben a 3 hónapon túli, előre meghatározott tartós válasz csak kisebb alcsoportban volt megfigyelhető.
A kedvező biztonságossági profil értelmezésekor fontos, hogy a kezelést szigorú előszűrés, EKG-vizsgálat és folyamatos monitorozás mellett végezték. A vizsgálat korlátai közé tartozik a retrospektív felépítés, a kontrollcsoport hiánya, az egyetlen utánkövetési időpont, a betegemlékezeten alapuló adatgyűjtés, valamint az, hogy a korábban nem reagáló betegeket kizárták, ami a hatás túlbecsléséhez vezethetett.

Konklúzió

Az intravénás lidokaininfúzió megfelelően kiválasztott, refrakter krónikus fájdalomban szenvedő betegeknél biztonságosnak és jól tolerálhatónak bizonyult, és rövid–középtávú fájdalomcsökkenést eredményezhet.
A tartós hosszú távú hatásosság, az optimális betegkiválasztás és az ismételt infúziók szerepe azonban prospektív, kontrollált vizsgálatokban tisztázandó.