Európai orvosok és ápolók – kedvezőtlen munkakörülmények, rosszabb mentális egészség

Háttér

Az európai egészségügyi rendszerekben a munkaerő megtartása tartós kihívás. A Covid19-pandémia utáni időszakból kevés nagyszabású, több országot átfogó adat áll rendelkezésre arról, hogyan függnek össze a munkakörülmények az egészségügyi dolgozók mentális állapotával. A vizsgálat ezt a kapcsolatot mérte fel az Európai Unió 27 tagállamában, Izlandon és Norvégiában. 

Módszerek 

Az online keresztmetszeti felmérést 2024 októbere és 2025 áprilisa között végezték nem valószínűségi mintavétellel; az elemzés 90 171 válaszadót foglalt magában. A munkaterhelést, a munkahelyi veszélyeket, a munkavégzést segítő erőforrásokat és a szervezeti támogatást vizsgálták.
A depressziós és szorongásos tüneteket PHQ-9, illetve GAD-7 kérdőívvel, a valószínű alkoholfüggőséget CAGE kérdőívvel mérték; az öngyilkossági gondolatokat a PHQ-9 erre vonatkozó tételével értékelték. Az összefüggéseket többváltozós Poisson-regresszióval becsülték. 

Eredmények 

Valószínű depressziót az orvosok 27%-ánál, az ápolók 32%-ánál, valószínű szorongást mindkét csoport 23%-ánál azonosítottak. Öngyilkossági gondolatokról a válaszadók 13%-a számolt be; valószínű alkoholfüggőség az orvosok 4%-ánál és az ápolók 2%-ánál fordult elő. Heti 50 óránál többet az orvosok 28%-a és az ápolók 9%-a dolgozott, legalább heti egy éjszakai műszakot 35%, illetve 39% vállalt. Fizikai erőszakot az orvosok 10%-a és az ápolók 18%-a, munkahelyi zaklatást 27%, illetve 34% jelzett.
A kedvezőtlen munkakörülmények a depresszió, a szorongás és az öngyilkossági gondolatok nagyobb prevalenciájával társultak. Az 50 óránál hosszabb munkahét mellett e kimenetelek prevalenciája körülbelül 20%-kal volt magasabb. Munkahelyi zaklatás esetén az öngyilkossági gondolatok prevalenciaaránya 1,94 volt (95% CI: 1,88–2,00). A munkatársi és vezetői támogatás, valamint a munkavégzés feletti nagyobb befolyás kedvezőbb mentális egészséggel járt együtt. Dózis–válasz összefüggés mutatkozott a munkaterhelés, illetve a munkahelyi erőforrások és a depressziós tünetek között. 

Értelmezés

A munkaidő, az éjszakai műszakok, a szoros határidők, a nehéz beteg- vagy hozzátartozói interakciók, valamint különösen a munkahelyi erőszak és zaklatás kedvezőtlen mentális egészségi mutatókkal társultak. Ezzel ellentétes irányú összefüggést mutatott a társas és vezetői támogatás, illetve a munkavégzés feletti kontroll. A munkahelyi erőszak megelőzését célzó protokollok megléte összességében kedvezőbb mutatókkal járt, de az erőszakexpozíció és a mentális kimenetelek kapcsolatát csak csekély mértékben módosította.
A keresztmetszeti elrendezés miatt oksági kapcsolat nem állapítható meg. A részvétel önkéntes volt, válaszadási arány nem számítható, a minta nem reprezentatív, és valamennyi expozíció, illetve kimenetel önbevalláson alapult.

Konklúzió

A vizsgálatban a kedvezőtlen munkakörülmények rosszabb, a munkahelyi erőforrások és szervezeti támogatás pedig kedvezőbb mentális egészséggel társultak. Az eredmények a túlzott munkaterhelés és a munkahelyi erőszak megelőzésének, valamint a támogatóbb munkaszervezésnek a jelentőségét hangsúlyozzák.