Bizonyítékokon alapuló öngyilkosság-megelőzés Európában

Európában körülbelül 58 000 halállal végződő öngyilkossági kísérletet követnek el évente. 2013-ban az európai átlag 11,7 öngyilkossági haláleset/százezer lakos volt, Magyarországon pedig 21,2, amellyel Magyarország (Szlovéniával csaknem holtversenyben) Litvánia után a második helyen áll (1).

Ezek az adatok nagyon sötét képet festenek annak ellenére, hogy az elmúlt években rengeteg erőfeszítés történt a mentális zavarok hatékonyabb kezelésére és az öngyilkosságok megelőzésére. Noha ezek az erőfeszítések nem voltak eredménytelenek, mégis számos megoldásra váró problémával találkozhatunk. A legfontosabb eredmény az, hogy ma már számos, bizonyítékokon alapuló öngyilkosság-megelőző eszközzel rendelkezünk (2), más kérdés azonban, hogy ezeket az eszközöket az európai közösségek csak részlegesen használják ki (3). Az alábbiakban a teljesség nélkül összefoglaljuk a legfontosabb öngyilkosság-megelőző eszközöket.

Edukációs programok szakembereknek és laikusoknak

Az edukációs programok két fontos információcsoportot közvetítenek. Egyrészt megtanítják felismerni a pszichológiai krízis és egyes, öngyilkossághoz vezető mentális zavarok tüneteit (ezek közül a legfontosabb, de nem az egyetlen a depresszió), másrészt tájékoztatást nyújtanak a segítség lehetséges módjairól és az elérhető segítségforrásokról. Nagyon fontosak a helyi (kerületi, kisvárosi, kistérségi) programok: ezekben név szerint lehet megnevezni azokat a szolgálatokat, ahová a krízisben lévők és hozzátartozóik fordulhatnak. A képzés lényeges eleme továbbá olyan alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók oktatása, amelyek segítségével a laikusok el tudják juttatni az első ellátásig a krízisben lévőt (ilyen például a pszichológiai elsősegély módszere) – hasonlóan ahhoz, ahogyan a laikusok a cardiopulmonalis újraélesztés alapjait megtanulva tudnak életeket menteni.

Mentális zavarok felismerése és megfelelő kezelése

Az edukációs programok legfontosabb célja a különböző mentális zavarok felismerési és kezelési arányának növelése. Az öngyilkosság szempontjából legfontosabb depresszió esetén a felismerési arány 50% alatti, annak ellenére, hogy a WHO felmérése szerint a depresszió egyike a három leggyakoribb, legnagyobb népegészségügyi terhet jelentő betegségnek (4). Annak ellenére, hogy az európai egészségügyi rendszerek a világon a legfejlettebbek közé tartoznak, a mentális zavarok ellátása kapacitáshiánnyal küzd: például a pszichoterápiák elérése az Európai Unióban is rendkívül korlátozott, a tagállamok jelentős részében nagyrészt csak magánpraxisban érhető el (5). A pszichoterápiákat azért kell kiemelnünk, mert a szándékos önsértések/öngyilkossági kísérletek megelőzésében kiemelt szerepe van egyes pszichoterápiás technikáknak bizonyos betegcsoportokban (2). Az ellátás lényeges eleme kell legyen az öngyilkosságot túlélők és az öngyilkosságot elkövetettek hozzátartozóinak utógondozása.

A halálos eszközökhöz való hozzáférés korlátozása

A halálos eszközökhöz való hozzáférés korlátozása az egyik leghatékonyabb eszköz öngyilkosságok számának csökkentésében. Az Egyesült Királyságban pusztán egyes gyógyszerek kiszerelési adagjának csökkentésével sikerült nagyon jelentősen csökkenteni az öngyilkossági halálozás gyakoriságát.

Nagy kockázatú csoportok célzott szűrése

A fokozott kockáztató csoportok célzott megközelítésével számos öngyilkosság megelőzhető. Számos ilyen csoport azonosítható a különböző EU-s tagállamokban, ezek közül csak illusztrációképpen sorolunk fel néhányat: munkanélküliek, szubkultúrákhoz tartozó személyek, migránsok (definíció szerint migránsnak tekintik az Európa különböző országai között áramló, de alapvetően európai munkaerőt is), fiatalok egyes csoportjai, Magyarországon az elmagányosodó idősek, elsősorban férfiak, a krónikus progresszív betegségben szenvedők és még sok más csoport. A megelőzésben a fő cél az, hogy az adott kockázati csoporttal kapcsolatba kerülő szakemberek (ügyintézők, szociális munkások, tanárok, egészségügyi dolgozók stb.) legyenek képesek az öngyilkossági krízis felismerésére és a megfelelő segítségforrások mobilizálására.

Alacsony küszöbű krízisellátás

Ide tartoznak a telefonos lelki segítő szolgálatok, illetve az azonnali kezelésbe vételt biztosító krízisambulanciák és krízisosztályok. Mind a három formának lényeges szerepe van az öngyilkosság-megelőzésben. Az elmúlt években az alacsony küszöbű krízisellátás egy negyedik elemmel is bővült: a különböző – megfelelő szakmai háttérrel működő – internet- és okostelefon-alapú krízisintervenciós eszközökkel.

Az öngyilkossággal kapcsolatos események médiakommunikációja

Noha idestova két évtizede létezik egy WHO-irányelv az öngyilkossági események médiakommunikációjára, ennek figyelembe vétele az európai médiában – kevés pozitív kivételtől eltekintve – nem valósul meg. Pedig az öngyilkosságok kommunikációja képes növelni és csökkenteni is a közeli jövőben bekövetkező öngyilkosságok számát.

Az alkoholfogyasztás közösségi kontrollja

Európában számos országban korlátozzák az alkoholhoz való hozzáférést, és minden ilyen korlátozási szabály bevezetése egyértelműen csökkentette az öngyilkosságok gyakoriságát. Az alkoholos intoxikáció az öngyilkossághoz vezető háttértényezőtől függetlenül növeli az öngyilkossági kísérletek valószínűségét.

A fentiekből jól látható, hogy számos eszközzel rendelkezünk az öngyilkosságok számának csökkentésére, ugyanakkor számos feladat is vár ránk azzal kapcsolatban, hogy ezek az eszközök bekerüljenek a hétköznapi gyakorlatba.

Irodalom

1. Causes of death — standardised death rate, 2013. Eurostat 2013, http://ec.europa.eu/eurostat
2. Zalsman G, Hawton K, Wasserman D, van Heeringen K, Arensman E, et al. Suicide prevention strategies revisited: 10-year systematic review. The Lancet Psychiatry 2016;3(7):646–59.
3. Purebl G, Petrea I and the JA WP4 collaborative workgroup (2016). Joint action on mental health and well-being.: depression, suicide prevention and e-health. Situation analysis and recommendation for action. Mentalhealthandwellbeing, http://www.mentalhealthandwellbeing.eu
4. Global Burden of Disease Study 2013 Collaborators (2015). Global, regional, and national incidence, prevalence, and years lived with disability for 301 acute and chronic diseases and injuries in 188 countries, 1990–2013: a systematic analysis for the global burden of disease study 2013. The Lancet 2015;386(9995):743–800.
5. Woelbert E. Psychotherapy for mental illness in Europe. An exploration on the evidence base and the status quo. JRC Science and Policy Report, European Comission. Joint Research Centre, http://publications.jrc.ec.europa.eu