A kultúra lassíthatja a fiziológiai öregedést?

Háttér

A fiziológiai életkor több szervrendszer állapotát összegző mutató, amely eltérhet a kronológiai életkortól, és összefügg a betegségek, a funkcióromlás és a mortalitás kockázatával. A kulturális részvételt korábban jobb közérzettel, kedvezőbb mentális egészséggel és alacsonyabb mortalitással hozták összefüggésbe.
Egy retrospektív kutatásban azt vizsgálták, hogy az egyes résztvevők kulturális aktivitásának időbeli változása összefüggött-e a fiziológiai életkor változásával, az időben állandó, nem mért zavaró tényezők hatását is figyelembe véve. 

Módszerek

Az English Longitudinal Study of Ageing 1899, legalább 50 éves angliai résztvevőjének 4207 megfigyelését elemezték három, 2004 és 2009 közötti adatfelvételből.
A kulturális részvételt a mozi-, múzeum- vagy galéria-, illetve színház-, koncert- vagy operalátogatás gyakoriságából képzett, 0–15 pontos skálán mérték. A fiziológiai életkort a Klemera–Doubal-módszerrel számították ki tíz cardiovascularis, légzőszervi, hematológiai, metabolikus és mozgásszervi mutatóból, köztük a vérnyomásból, a forszírozott kilégzési térfogatból, a glikált hemoglobin szintjéből, a testtömegindexből, a markolóerőből és a járási sebességből.
A fixhatású modell az egyénen belüli változásokat vizsgálta, és több szocioökonómiai, életmódbeli és egészségi tényezőre korrigált. Külön elemzésben a négy évvel későbbi fiziológiai életkort is értékelték. 

Eredmények 

A kulturális részvételi pontszám minden egypontos emelkedése 0,085 évvel, vagyis körülbelül 31 nappal alacsonyabb fiziológiai életkorral társult (95% CI: –0,161– –0,008 év). A modell szerint a 0 és 15 pontos aktivitás között mintegy 1,2 év különbség adódott. A négyéves elemzés hasonló eredményt mutatott: egypontos emelkedés 0,089 évvel alacsonyabb későbbi fiziológiai életkorral járt (95%-os konfidenciaintervallum: –0,143– –0,035 év). Amikor azonban a kulturális részvételt két gyakorisági kategóriára osztották, az összefüggés nem volt statisztikailag szignifikáns. 

Értelmezés 

A kulturális részvétel növekedése szerény mértékben, de következetesen lassabb fiziológiai öregedéssel társulhat. Lehetséges közvetítő tényező a társas kapcsolatok erősödése, az egészségesebb életmód és a pszichés terhelés mérséklődése. A fixhatású elemzés csökkenti az állandó, nem mért tényezők okozta torzítást, a négyéves eredmény pedig támogatja az összefüggés időbeli fennállását.
A szerzők a könnyebben kommunikálható, két gyakorisági kategórián alapuló összehasonlítást is elvégezték, ebben azonban az alacsonyabb fiziológiai életkor irányába mutató különbség statisztikailag nem volt igazolható.
A megfigyeléses vizsgálat ugyanakkor nem igazol oksági kapcsolatot: a jobb egészségi állapot önmagában is elősegítheti a kulturális részvételt. Korlátot jelent továbbá az önbevalláson alapuló mérés, a hatás kis nagysága és az angliai populációra korlátozott általánosíthatóság. 

Konklúzió 

A kulturális programok hozzáférhetőségének javítása hozzájárulhat az egészséges időskor támogatásához, de az oksági hatás igazolásához intervenciós vizsgálatok szükségesek.