Egy másodperc alatt gélesedő vérzéscsillapító por preklinikai vizsgálata

Háttér

A kontrollálatlan vérzés traumában és sebészeti helyzetekben továbbra is kritikus probléma, különösen mély, szabálytalan vagy nem komprimálható sebek esetén. A lap- vagy tapaszformájú vérzéscsillapítók ilyen környezetben nehezen illeszkednek a felszínhez, míg a poralapú készítmények előnye a jobb kitöltőképesség. Utóbbiaknál azonban a lassabb gélesedés, a kimosódás és a részecskék esetleges migrációja korlátozhatja a hatékonyságot.
Egy dél-koreai munkacsoport egy új, gyors ionos gélesedésen alapuló, AGCL nevű vérzéscsillapító por preklinikai vizsgálatairól számolt be. 

Módszerek

Az AGCL alginátból, gellángumiból, kitozánból és glutaraldehid keresztkötőből álló porított hidrogélrendszer. A fejlesztés lényege, hogy vérrel érintkezve a kalciumionok hatására a por gyorsan tapadó hidrogélréteggé alakul. A szerzők reológiai, vérfelvételi, tapadási, nyomástűrési és tárolhatósági vizsgálatokat végeztek, majd hemokompatibilitást, sejttoleranciát és antibakteriális hatást mértek. A vérzéscsillapító teljesítményt egér máj-, szív- és farokamputációs modellben, a sebgyógyulást teljes vastagságú bőrseb- és májsérülésmodellben vizsgálták. Klinikai összehasonlító referenciaanyagként TachoSilt használtak. 

Eredmények 

A por teljes vérrel érintkezve körülbelül 1 másodperc alatt gélesedett, és saját tömegének mintegy 725%-át kitevő vérmennyiséget vett fel. Vegyes terhelésű tapadási tesztben az AGCL átlagos adhéziós szilárdsága 43,89 kPa volt, szemben a TachoSil 4,74 kPa értékével. A záróképességi vizsgálatban 152,7 Hgmm repesztési nyomást mértek, ami meghaladta a normál szisztolés vérnyomás nagyságrendjét. A por 24 hónapos, nem kontrollált környezeti tárolás után sem mutatott érdemi romlást a gélesedési időben vagy vérfelvételben.
In vitro a hemolízis 3% alatt maradt, a keratinocyták életképessége élő/holt sejtfestéssel 99% feletti, metabolikus aktivitás alapján 94% feletti volt. Escherichia coli ellen 2 órás inkubáció után 99,9%-os antibakteriális hatást mértek.
A véralvadási tesztben az AGCL 0,4 ± 0,2 perc alatt alakított ki stabil alvadékot, míg a kezeletlen vérnél ez körülbelül 10 perc volt. Egér májvérzésmodellben a kezeletlen csoportban a vérzés körülbelül 350 másodpercig tartott, az AGCL mellett a teljes vérzéscsillapítás 13 másodperc alatt következett be. A szívpunkciós és farokamputációs modellekben is csökkent a vérvesztés és rövidült a vérzéscsillapítás ideje.
Bőrsebmodellben a 12. napra az AGCL-csoportban közel teljes reepithelisatiót, nagyobb kollagénlerakódást és intenzívebb neovascularisatiót írtak le.
Májsérülés után a májenzimek 2 hét múlva nem különböztek érdemben az egészséges kontrollokétól, és a fő szervekben nem észleltek szisztémás toxicitásra utaló eltérést. 

Értelmezés 

Az eredmények alapján az AGCL egyszerre célozza a vérzéscsillapítás több kulcslépését: gyorsan gélesedik, mechanikus záróréteget képez, vérkomponenseket köt meg, és nedves szöveten is erősen tapad. A porforma különösen előnyös lehet mély vagy szabálytalan sebekben, ahol a tapaszok illeszkedése korlátozott. A hosszú szobahőmérsékleti stabilitás sürgősségi, katasztrófa- vagy katonai környezetben gyakorlati szempontból fontos tulajdonság lehet. Ugyanakkor a vizsgálat döntően anyagtudományi, in vitro és állatkísérletes eredményeket közöl; humán hatásossági és biztonságossági adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre. 

Konklúzió 

Az AGCL ígéretes, gyorsan alkalmazható vérzéscsillapító platformnak tűnik, amely preklinikai modellekben a vérzés gyors kontrollja mellett sebgyógyulást támogató jeleket is mutatott. Klinikai jelentősége csak további, szabályozott fejlesztési és humán vizsgálatok után ítélhető meg.