Dopaminerg eltérések a striatumban hosszú Covid19-ban

Háttér 

A hosszú Covid19 (long COVID) idegrendszeri tünetei közé tartozhat az apátia, a pszichomotoros lassulás, a memóriazavar és a a szubjektív kognitív funkciózavar, gyakran agyi ködnek nevezett tünetegyüttes. Ugyanakkor a rutin strukturális képalkotó eljárások gyakran nem jeleznek eltérést. Ez megnehezítheti a panaszok objektiválását és a biológiailag elkülöníthető betegcsoportok felismerését. Bizonyítottan hatékony, célzott kezelés jelenleg nincs, részben azért, mert a háttérben álló neuropathologia nem kellően tisztázott.
Korábban neuroinflammatiót mutattak ki a striatumban, de a dopaminerg idegvégződések integritását még nem vizsgálták közvetlenül.
A vesicularis monoamintranszporter-2 (VMAT2) a preszinaptikus idegvégződésekben a dopamint és más monoaminokat szinaptikus vesiculákba juttató fehérje. Mivel a striatalis VMAT2-kötődés mintegy 95%-a dopaminerg terminálisokhoz kapcsolódik, pozitronemissziós tomográfiával mérve ezek integritásának bevett jelzője. Egy most megjelent vizsgálat azt elemezte, csökkent-e a VMAT2-kötődés, és ez összefügg-e a tünetekkel.

Módszerek 

A kanadai eset-kontroll vizsgálatba 24, hosszú Covid19-ben szenvedő felnőttet és 24, életkor szerint illesztett egészséges kontrollt vontak be; az exploratív elemzéshez 43 kontroll adatait használták. A betegek enyhe vagy közepesen súlyos akut Covid19 után kialakult, tartós neuropszichiátriai tünetekkel éltek; mindegyiküknél apátia és legalább öt, major depressziós epizódra jellemző tünet állt fenn. A VMAT2 kötődési potenciálját három striatalis régióban(+)-[11C]DTBZ radioliganddal mérték. 

Eredmények 

A VMAT2-kötődés a hosszú Covid19-csoportban mindhárom régióban alacsonyabb volt: az összevont átlag 1,60, illetve 1,91 volt, az átlagos különbség −0,31 (p=0,000038), a regionális eltérés pedig 16–20%. Az alacsonyabb ventralis striatalis kötődés súlyosabb apátiával (r=−0,54), a dorsalis putamenben mért alacsonyabb érték motoros lassulással társult (r=0,51). A dorsalis nucleus caudatusban tapasztalt alacsonyabb kötődés rosszabb késleltetett verbális felidézéssel függött össze (r=0,58), de ez exploratív eredmény volt. Az anhedoniával nem találtak kapcsolatot. A Covid19-ből panaszmentesen felépült és a fertőzésen át nem esett kontrollok értékei nem különböztek. 

Értelmezés 

A csökkent VMAT2-kötődés preszinaptikus dopaminerg károsodásra utalhat, de nem bizonyít visszafordíthatatlan idegvégződés-vesztést: módosult vezikuláris tárolás vagy transzporterexpresszió is magyarázhatja. A keresztmetszeti elrendezés az oksági kapcsolat igazolására nem alkalmas.
A vizsgálat klinikai jelentősége, hogy molekuláris képalkotással objektiválhatóvá tehet egy rutin MR-vizsgálattal gyakran nem látható neuropszichiátriai fenotípust, és később segítheti a biológiai alcsoportok meghatározását vagy a terápiás válasz követését. A lelet nem azt jelenti, hogy a hosszú Covid19 egésze dopaminerg betegség; inkább egy lehetséges dopaminerg endotípust jelezhet.
A levodopa és a dopamin lebontását gátló monoaminoxidáz-gátlók vizsgálata új terápiás irányt nyithat, de jelentős mellékhatásaik miatt csak kontrollált klinikai vizsgálatokban, megfelelően kiválasztott betegekben mérlegelhetők. A kis, erősen szelektált minta korlátozza az általánosíthatóságot. 

Konklúzió 

Az eredmények biológiai kapcsolatot valószínűsítenek a striatalis dopaminerg működés és a hosszú Covid19 egyes motivációs, motoros és kognitív tünetei között. Nagyobb, longitudinális vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy az eltérés specifikus és reverzibilis-e, illetve alkalmazható-e a dopaminerg kezelésre várhatóan reagáló betegek kiválasztására.