A finerenon új szerepe a krónikus vesebetegség kezelésében

Háttér

A finerenon nem szteroid mineralokortikoidreceptor-antagonista, amely a renalis és cardiovascularis károsodásban szerepet játszó gyulladásos és fibroticus folyamatokat célozza. Klinikai helye eddig a 2-es típusú diabetesszel társuló krónikus vesebetegség volt.
Több nagy vizsgálat eredményei szerint azonban a finerenon a jelenleg ajánlottnál jóval szélesebb krónikus vesebeteg-populációban őrzi meg a vesefunkciót, csökkenti a cardiovascularis kockázatot és javítja a túlélést. Az előnyök nemcsak a diabetesszel összefüggő krónikus vesebetegségben, hanem diabetes nélküli krónikus vesebetegségben és glomerularis betegségekben is megfigyelhetők.
A közelmúltban a három, talán legrangosabb orvosi folyóiratban – a NEJM-ben, a JAMA-ban és a The Lancet-ben – egyidejűleg jelent meg három publikáció, amelyek ezeket az eredményeket ismertetik. A három közlemény azt vizsgálta, kiterjeszthető-e finerenon kedvező hatása diabetes nélküli krónikus vesebetegségre, glomerularis betegségekre, illetve a szélesebb albuminuriás betegpopulációra.

Módszerek

A FIND-CKD – amely a NEJM-ben jelent meg – III. fázisú, kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálat 1584, diabetesben nem szenvedő, albuminuriás krónikus vesebeteg felnőttet vont be 24 országból. 793 beteg finerenont, 791 beteg placebót kapott, maximálisan tolerált renin–angiotenzin-rendszer-gátló kezelés mellett. A fő végpont a becsült glomerulusfiltrációs ráta éves változása volt 32 hónapig.
A JAMA-közlemény ugyanezen vizsgálat előre meghatározott, exploratív alcsoportelemzése volt 903 glomerularis betegen; 446-an finerenont, 457-en placebót kaptak.
Az INFINITY egyéni betegadatokon alapuló összevont elemzés volt a FIND-CKD, a FIDELIO-DKD és a FIGARO-DKD adataiból, összesen 14 574 beteggel. A FIDELIO-DKD és a FIGARO-DKD III. fázisú, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatok voltak, amelyekben a finerenon hatásosságát és biztonságosságát értékelték 2-es típusú diabetesszel társuló krónikus vesebetegségben, standard renin–angiotenzin-rendszer-gátló kezelés mellett. 

Eredmények

A FIND-CKD-ben a becsült glomerulusfiltrációs ráta éves csökkenése finerenon mellett −3,3, placebo mellett −4,0 ml/perc/1,73 m2 volt; a különbség 0,7 ml/perc/1,73 m2/év (95% CI: 0,3–1,1; p<0,001). A vese- és cardiovascularis kompozit végpont kockázata is alacsonyabb volt (kockázati arány [HR]: 0,77; 95% CI: 0,60–0,99; p=0,043).
A glomerularis alcsoportban a megfelelő értékek −3,50 és −4,23 ml/perc/1,73 m2/év voltak, 0,73-as különbséggel (95% CI: 0,22–1,24). Az alcsoportelemzés szerint a finerenon 12 hónapnál 42%-kal csökkentette az albuminuriát, és mérsékelte a veseelégtelenség vagy legalább 40%-os tartós filtrációsráta-csökkenés kockázatát (HR: 0,74; 95% CI: 0,57–0,97).
Az INFINITY-ben a finerenon 24%-kal csökkentette a veseelégtelenség vagy legalább 57%-os tartós filtrációsráta-csökkenés kockázatát (HR: 0,76; 95% CI: 0,68–0,86), és kedvezően hatott a szívelégtelenség miatti hospitalizáció vagy cardiovascularis halál kockázatára is (HR: 0,80; 95% CI: 0,70–0,91).
A hyperkalaemia finerenon mellett gyakoribb volt, de a kezelésmegszakítás és hospitalizáció ritka maradt.

Értelmezés

A három közlemény együtt arra utal, hogy a mineralokortikoidreceptor-túlműködés gátlása nem kizárólag diabetesszel társuló vesebetegségben releváns stratégia. A FIND-CKD adja a legerősebb közvetlen bizonyítékot diabetes nélküli krónikus vesebetegségben, az alcsoportelemzés pedig azért fontos, mert a glomerularis betegségekben továbbra is jelentős a terápiás hiány.
A szintetizáló jellegű INFINITY a hatás konzisztenciáját erősíti diabetes-státusztól, alapbetegségtől és kiindulási vesefunkciótól függetlenül. Az exploratív alcsoportjelleg, az aktív immunológiai kórképek kizárása és a hyperkalaemia kockázata azonban óvatosságot indokol. 

Konklúzió

A finerenon a standard ACE-gátló vagy ARB-kezeléshez adva lassította a vesefunkció-romlást diabetes nélküli albuminuriás krónikus vesebetegségben és glomerularis betegségekben is kedvező hatást mutatott. Az összevont adatok alapján a finerenon diabeteses és nem diabeteses krónikus vesebetegségben egyaránt csökkentette a renalis és cardiovascularis kimenetelek kockázatát.
Az eredmények a finerenon alkalmazási körének érdemi bővülését vetítik előre; klinikai beépülését várhatóan a szabályozói döntések, valamint a vesefunkció és a káliumszint rendszeres ellenőrzésének gyakorlata fogja meghatározni.