Növekvő mentális egészségügyi terhelés a gyermek-alapellátásban

A vizsgálat célja

A mentális egészségügyi problémák gyermek- és serdülőkorban gyakoriak, ugyanakkor az érintettek jelentős része nem részesül megfelelő kezelésben. Emiatt az alapellátás kiemelt szerepet játszhat a korai felismerésben, a diagnózis felállításában és a megfelelő terápia kiválasztásában. A kutatás célja annak feltárása volt, hogyan változott az elmúlt közel egy évtizedben a mentális egészségügyi problémák előfordulása a gyermek- és serdülőkorú populáció alapellátási vizitjei során. A vizsgálat külön figyelmet fordított arra, milyen arányban dokumentálnak mentális, viselkedési és fejlődési zavarokat az alapellátásban.

A vizsgálat felépítése

A retrospektív, populációalapú kohorszvizsgálatot a Massachusetts All-Payer Claims Database 2014 és 2023 közötti adatai alapján végezték. A vizsgálat több mint 1,8 millió, 1–18 éves, biztosított gyermek és serdülő adatait foglalta magában, összesen 37 659 240 személy-negyedév megfigyeléssel.

Az elemzés egysége a személy-negyedév volt, elsődleges kimeneti változóként pedig a mentális diagnózissal kódolt alapellátási vizitek számát vizsgálták 100 gyermekre vetítve. Emellett elemezték az összes alapellátási vizit számát, valamint a leggyakoribb diagnóziscsoportokat:
• ADHD
• Depresszió
• Szorongás
• Autizmus spektrum zavar 
• Traumához és stresszhez köthető zavarok

A statisztikai elemzés többváltozós lineáris modellekkel történt, életkorra, nemre, biztosítási típusra és lakóhelyi jellemzőkre történő korrekció mellett.

A vizsgálat eredményei

Az eredmények egyértelmű növekedést mutatnak a mentális egészségügyi problémák miatt történő alapellátási megjelenések számában: a teljes mintában ezek gyakorisága a vizsgált időszakban közel megduplázódott. A főbb vizsgált mutatók az alábbiak szerint alakultak: 

• Összes mentális egészségügyi alapellátási vizit (100 gyermekre vetítve):
     ° 2014 Q1: 5,9 (95% CI: 5,8–6,0)
     ° 2023 Q1: 9,7 (95% CI: 9,6–9,8)  

• Diagnóziscsoportok arányváltozása az alapellátási viziteken belül:
     ° Szorongás: 1,7% (95% CI: 1,6–1,7) → 6,1% (95% CI: 6,0–6,2)
     ° ADHD: 5,0% (95% CI: 5,0–5,1) → 6,7% (95% CI: 6,6–6,8)
     ° Depresszió: 1,2% (95% CI: 1,2–1,2) → 1,6% (95% CI: 1,6–1,7)
     ° Autizmus spektrum zavar: 0,5% (95% CI: 0,5–0,5) → 2,0% (95% CI: 1,9–2,0)
     ° Traumához és stresszhez köthető zavarok: 0,8% (95% CI: 0,7–0,8) → 1,6% (95% CI: 1,5–1,6)  

Miközben a mentális egészségügyi problémákhoz kapcsolódó alapellátási vizitek száma jelentősen emelkedett, a teljes gyermekgyógyászati alapellátási betegforgalom enyhe csökkenést mutatott a vizsgált időszakban. 

• Teljes alapellátási igény változása:
     ° Összes alapellátási vizit: 58,9 (95% CI: 58,6–59,2) → 54,8 (95% CI: 54,6–55,0) vizit / 100 gyermek  

A legnagyobb növekedés a szorongásos zavarok esetében volt megfigyelhető, míg más diagnóziscsoportokban mérsékeltebb, ugyanakkor következetes emelkedés mutatkozott. 

Összefoglalás, konklúzió

A vizsgálat eredményei alapján a gyermekgyógyászati alapellátásban egyre nagyobb arányban jelennek meg mentális egészségügyi problémák. A növekvő tendencia különösen a szorongásos zavarok esetében kifejezett, ugyanakkor valamennyi vizsgált diagnóziscsoportban emelkedés figyelhető meg. Az adatok arra utalnak, hogy a primer ellátás szerepe a mentális zavarok felismerésében és hosszú távú gondozásában fokozatosan erősödik. Az eredmények felhívják a figyelmet a gyermekellátásban részt vevő szakemberek közötti multidiszciplináris együttműködés jelentőségére.