A fizikai aktivitás intenzitása bizonyos betegségek esetén nagyobb szerepet játszik, mint annak volumene.
A vizsgálat célja
Az egészségmegőrzésben kiemelt szerepe van a rendszeres fizikai aktivitásnak. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a fizikai aktivitás intenzitása – különösen az erőteljes fizikai aktivitás (VPA) aránya a teljes aktivitáson belül – milyen mértékben befolyásolja különböző krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. Emellett azt is vizsgálták, hogy az aktivitás intenzitása vagy volumene játszik-e nagyobb szerepet a megelőzésben.
A vizsgálat felépítése
A vizsgálat egy nagyméretű, prospektív kohorszvizsgálat volt a UK Biobank adatbázis felhasználásával. Kétféle adatforrást alkalmaztak: közel 96 ezer résztvevőnél (átlagéletkor: 61,9 év, 56,3% nő) csuklón viselt gyorsulásmérővel mért objektív adatokat, míg több mint 375 ezer személynél (átlagéletkor 56,2 év, 52,2% nő) önbevalláson alapuló fizikai aktivitási adatokat elemeztek. A résztvevők átlagéletkora 56–62 év között volt. A kutatók nyolc krónikus betegség – pl. szív- és érrendszeri események, pitvarfibrilláció, 2-es típusú cukorbetegség, demencia – és az összes okból bekövetkező halálozás előfordulását követték nyomon. Az összefüggéseket Cox-féle arányos hazárd modellel vizsgálták.
A vizsgálat eredményei
Az objektív adatokban nemlineáris, fordított dózis–válasz összefüggést figyeltek meg az erőteljes fizikai aktivitás aránya és valamennyi vizsgált kimenetel között (minden esetben p <0,001). Ezek a mintázatok a teljes fizikai aktivitás mennyisége szerinti csoportokban is következetesen fennmaradtak. A többváltozós modellekben – a teljes aktivitásmennyiségre történő korrekció után – azoknál a résztvevőknél, akiknél a VPA aránya meghaladta a 4%-ot, 29–61%-kal alacsonyabb volt a vizsgált kimenetelek kockázata azokhoz képest, akiknél a VPA aránya 0% volt.
Az együttes elemzések során betegségspecifikus mintázatokat tártak fel. Az immun-mediált gyulladásos betegségek esetében rendkívül erős volt az intenzitásfüggés, miközben a teljes aktivitásmennyiség hozzájárulása minimális maradt (intenzitás: 20,3% vs. volumen: 1,0%).
Egyes vizsgált betegségek esetén az intenzitás dominanciája volt megfigyelhető,
mérsékelt volumen-hozzájárulás mellett:
• Súlyos kardiovaszkuláris események (MACE) – intenzitás: 17,8% vs. volumen: 6,0%
• Pitvarfibrilláció (AFib) – intenzitás: 16,2% vs. volumen: 5,0%
• Krónikus légzőszervi betegségek (CRD) – intenzitás: 21,4% vs. volumen: 5,6%
• Demencia – intenzitás: 32,3% vs. volumen: 8,1%
Ezzel szemben az alábbi betegségek esetén az intenzitás és
a teljes aktivitásmennyiség hozzájárulása kiegyensúlyozottabb volt:
• 2-es típusú cukorbetegség (T2D) – intenzitás: 26,6% vs. volumen: 17,7%
• Metabolikus diszfunkcióval társuló zsírmájbetegség (MASLD) – intenzitás: 22,1% vs. volumen: 16,6%
• Krónikus vesebetegség (CKD): intenzitás: 23,0% vs. volumen: 15,3%
Összhalálozás esetén a mozgás intenzitásának hozzájárulása a kockázat csökkenéséhez 31,4%-nak, míg a volumen hozzájárulása 14,2%-nak adódott.
Összefoglalás, konklúzió
A vizsgálat eredményei alapján az erőteljes intenzitású fizikai aktivitás arányának növelése önmagában, a teljes aktivitásmennyiségtől függetlenül is jelentősen csökkenti számos krónikus betegség és a halálozás kockázatát. Bár a teljes aktivitásmennyiség is fontos, az intenzitás következetesen nagyobb preventív hatást mutatott. A kutatás azt sugallja, hogy a közegészségügyi ajánlásokban – amennyiben az egyéni állapot engedi – érdemes hangsúlyt fektetni a magasabb intenzitású mozgásformákra a betegségek megelőzése érdekében.
Források
Jiehua Wei, Minxue Shen, Shenxin Li, Yi Xiao, Dan Luo, Gerson Ferrari, Dong Hoon Lee, Leandro F M Rezende, Jason M R Gill, Matthew N Ahmadi, Emmanuel Stamatakis, Xiang Chen, Volume vs intensity of physical activity and risk of cardiovascular and non-cardiovascular chronic diseases, European Heart Journal, 2026
