Légúti allergének okozta allergiás folyamatok, kémiai szennyező anyagok és más egyéb pathomechanizmusok állhatnak a hátterében annak a rejtélyes kórképnek, amely az elmúlt néhány évtizedben figyeltek fel a világ különböző pontjain. A „beteg épület szindróma” halmozódó esetekkel újra és újra megjelenik, munkát és fejfájást okozva az egészszégügyi ellátórendszernek, környezet- és foglalkozás-egészségügyi szakembereknek és immunológusoknak egyaránt.
Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége 1991-ben kiadott állásfoglalása szerint a beteg épület szindróma az helyzet, amikor egy épületben tartózkodó személyek olyan akut egészségügyi és komfortérzetbeli hatásokat tapasztalnak, amelyek látszólag az épületben töltött idővel függnek össze, de a panaszok hátterében konkrét betegség vagy ok nem azonosítható.
A beteg épület szindrómát el kell különíteni azoktól a szintén épülettel összefüggő kórképektől, amelyekben a kiváltó ok azonosítható. Így például az allergiás eredetű rhinitistől, asthmától, hypersensitiv pneumonitistől, amelyek valamely allergén vagy specifikus irritáns jelenlétére vezethetők vissza. Meg kell különböztetni a helyspecifikus fertőzésektől, például a legiós betegségtől és az épülethez köthető, más egészségkárosító tényezők okozta problémáktól.
A beteg épület szindróma kapcsán gyakran tapasztalt tünetek:
Nyálkahártyák irritációja
- szem, torok irritációja, köhögés, rhinitis
Neurotoxikus hatások
- fejfájás, fáradtság, koncentrációs nehézségek
Légzőszervi tünetek
- légszomj, köhögés, zihálás
Bőrtünetek
- kiütés, viszketés, száraz bőr
Érzékszervi zavarok
- megváltozott vagy fokozott szagérzékelés, látászavarok
A szindróma pontos kórmechanizmusa tisztázatlan. Bár az 1970-es évek óta több lehetséges teóriát is megvizsgáltak, nem ismert olyan egyetlen környezeti tényező vagy tényezők csoportja, amely egyértelműen felelőssé tehető az ismertté vált esetekért. Egy korábban népszerű elmélet a szerves illóanyagokat tették felelőssé, később a kis koncentrációjú kemikáliák okozta neurogén gyulladásra helyezték a hangsúlyt, mások a szálló por és a fizikai tényezők jelentőségét emelték ki. Ezekben az esetekben kulcsmozzanat a nem megfelelő szellőzés. Szkeptikusabb kutatók felvetették a pszichoszociális tényezők, a stressz és a nem szerepét is. Egységes, egyszerű magyarázat híján helyesnek látszik a beteg épület szindrómát multifaktoriális eredetűnek tekinteni, amelyben fő etiológiai tényezők vélhetően a beltéri légszennyezés és a szennyeződéseket eltávolítani hivatott klímaberendezések lehetnek.
A beltéri légszennyezésnek számos forrása ismert. Az épületen belül alkalmazott festékekből, műgyantákból, valamint az irodai nyomtatókból és fénymásolókból szerves illékony anyagok juthatnak a levegőbe. Az azbeszt használata a legtöbb országban ma már tiltott, azonban az épületszigeteléshez használt ásványgyapot, illetve az irodai papírok szerves és szervetlen rostanyagok forrásai lehetnek. A bioaeroszol leggyakoribb összetevői a baktériumok, gombák, vírusok, pollenek, illetve az állati eredetű szövettörmelékek és anyagcseretermékek (mint például a poratka ürüléke) allergizáló hatásukról is ismertek. Bizonyos feltételek esetén kültéri – például ipari – eredetű szennyeződések, kipufogógázok is megrekedhetnek az épületben.
A beteg épület szindróma másik fontos tényezője a klímaberendezés, amelynek feladata – ideális esetben – a friss külső levegő beszívása, a benti levegővel való elkeverése, hűtése, fűtése és párásítása. A klímarendszer hibás működése számos probléma forrása lehet még akkor is, ha egyébként a szabályoknak megfelelően építették ki. Ha például az épület jelentős szennyezési forrás közelében helyezkedik el, az épületbe beszívott kültéri levegő eleve szennyezett lesz. Az épületen belüli levegőáramlási anomáliák miatt egyes területek szellőzöttsége nem lesz megfelelő. A levegőt vezető csöveket körülvevő szigetelésből az ásványgyapot rostjai bejuthatnak az épület levegőjébe. A szigetelés át is nedvesedhet, ami pedig a megtelepedő mikroorganizmusok számára lehet ideális környezet.
Az egyes betegek panaszainak visszavezetése az épületre mint kiváltó tényezőre nem egyszerű. Mivel a tünetek nem specifikusak és gyakran több szervet érintenek, ki kell zárni más kórképek lehetőségét. Gyanú esetén az azonos helyen dolgozók hasonló panaszai elsősorban a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokon derülhetnek ki.
A beteg épület szindróma sokarcúságára példa lehet két, néhány évvel ezelőtt publikál finnországi esetsorozat. Az első eset egy kilenctagú család háziállatokkal együtt új házba költözött, amelyről hamarosan kiderült, hogy patogén penészgombákkal fertőzött. A költözés után a családban és az állatoknál nyálkahártya-irritáció, neurológiai, bőr-, allergiás és egyéb tünetek jelentkeztek, végül minden családtagnál többszörös kémiai szindróma alakult ki. A másik esetsorozat érintettjei 30 tanár és 50 diák egy XIX. századi, fából épült, penészfertőzött iskolából. Ebben a kohorszban nagymértékben megnövekedett a különböző autoimmun kórképek és rosszindulatú daganatok előfordulása.
Az egyes betegek terápiája a káros vagy annak vélt környezet kerülésével – látszólag – egyszerű. Az épületben rejlő kiváltó ok kiderítése és megoldása magától az októl függ, az épület üzemeltetéséért felelős vezetők, ipari szakemberek, az épületben rendszeresen tartózkodó személyek és az egészségügyi szakemberek együttműködését igényli. Mivel a szellőzés szinte mindig a probléma része, ennek ellenőrzése és szükség szerinti javítása gyakran elegendő a megoldáshoz.
A beteg épület szindróma valószínűleg alul- és sokszor jelentősen késve diagnosztizált. A rendszeresen egy helyen tartózkodók hasonló, sokszor banálisnak tekintett tünetei – felső vagy alsó légúti panaszok, bőrtünetek – hátterében azonban érdemes lehet felvetni a beteg épület szindróma lehetőségét is.
Forrás
Redlich CA, Sparer J, Cullen MR. Sick-building syndrome. Lancet 1997; 349(9057): 1013-6.
Tuuminen T, Rinne KS. severe sequelae to Mold-Related Illness as Demonstrated in two Finnish Cohorts. Front Immunol 2017; 8: 382.
