Egy fiatal nőbeteg esetén keresztül szeretném bemutatni, hogy nem minden arany, ami fénylik. Hiába az alapos anamnézis, a részletes kivizsgálás, még a tapasztalt kollégákat is meglepő diagnózisok születhetnek. Az ember, az orvos azonban mindig tanul.
Egy fiatal nőbeteget kórházunk sebészeti szakambulanciáján kezdtek el vizsgálni hasi fájdalom, hasmenés és a lábszárakon jelentkező csomók miatt. A sebész kolléganőben jogosan merült fel a gasztroenterológiai kivizsgálás szükségessége.
A nőbeteget szakambulancián láttam először, és jobb alhasi fájdalomról, hasmenéses székletről, gyakori húgyúti fertőzésről és a lábszárán jelentkező csomókról számolt be. Fizikális vizsgálata során a jobb alhasban rezisztencia volt tapintható. Nem volt kérdés, hogy osztályos felvételre és részletes kivizsgálásra volt szükség.
A laboratóriumi vizsgálatok emelkedett gyulladásos paramétereket, diszkrét vérszegénységet mutattak. A széklettenyésztés lelete negatívnak bizonyult. Hasi ultrahangvizsgálat bélkonglomerátumot írt le a jobb alhasi régióban. A betegnél előkészítést követően kolonoszkópiát végeztünk, amely során a terminalis ileumban mérsékelt gyulladásos jeleket láttunk, azonban a típusos fekélyek hiányoztak. A vett biopsziás minták leletei nem vittek előrébb, azonban a minták nem minden esetben kellően reprezentatívak, mint azt tudjuk.
A klinikum egyre inkább Crohn-betegségnek imponált. Hasi és kismedencei CT-vizsgálat elvégzését kértük, amely szintén a terminalis ileum régiójában írt le bélkonglomerátumot. Mindemellett a CT-vizsgálat hozott többletinformációt is, amely a konglomerátum környezetében letokolt folyadékgyülemet (tályogot), valamint jobb oldali veseüreg-rendszeri tágulatot írt e.
A betegnél széles spektrumú parenteralis antibiotikus kezelést kezdtünk, bár tudtuk, hogy a panaszait nem ez fogja megoldani. Az urológusok a jobb vese és húgyvezeték tehermentesítése céljából dupla J katétert helyeztek be. „Crohn-betegünkhöz” multidiszciplinaris teamet hívtunk össze (sebész, urológus, gasztroenterológus). E konzílium döntése műtét volt.
A beteg explorációja során a klinikumnak megfelelő kép fogadta a sebészeket, így onkotomiát, ileocoecalis reszekciót végeztek primer anasztomózisképzéssel. A posztoperatív időszak eseménytelenül zajlott, így otthonába bocsátották.
A beteg kontrollra jelentkezett sebészeten, ahol megtörtént a varratszedés, valamint gyógyszeres kezelés beállítása céljából nálunk is jelentkezett. A kontroll során jobb vesefájdalomról számolt be, hőemelkedés is kísérte. Nem volt kérdés, hogy a dupla J katéter elzáródása okozta panaszait. A műtét után gyulladásos bélbetegeknek a szokásos metronidazol-kezelését kiegészítettem ciprofloxacinnal, és urológushoz irányítottam.
Magamban még meg is jegyeztem, hogy az urológiai szövődmény miatt nem lehet immunszupresszív kezelést indítani, mint más gyulladásos bélbetegeknél. Amennyire duzzogtam magamban emiatt, a végkifejletnél annyira örültem, hogy a sors ezt rendelte a betegnek.
Az urológusok eltávolították a dupla J katétert, és ezt követően a beteg panaszai is megszűntek.
Elkészült a műtéti reszekátum kórszövettani értékelése, amely számomra meglepő fordulatot hozott, és megrendített. A kórszövettani lelet diffúz nagy B-sejtes non-Hodgkin lymphomát írt le. Teljesen elképedtem, hogy az általam oly annyira biztosnak vélt Crohn-betegség nem igazolódott. Ekkor döbbentem rá, hogy egy olyan betegnek szerettem volna immunszupresszív kezelést (azathioprin) adni, akinek ártottam volna vele. Számomra az esetből az egyik tanulság az, hogy pontos kórisme nélkül lehetőség szerint nem szabad ex juvantibus immunszuppresszív kezelést kezdeni.
A beteget lymphomacentrumba irányítottuk, ahol megfelelő kezelés mellett komplett remisszióba került, meggyógyult. A beteget immáron harmadik éve követjük, és jól van.
Fiatal nőbeteg Crohn-betegségre gyanús, típusos panaszait a képalkotó vizsgálatok is megerősíteni látszottak. Ileocoecalis konglomerátum, tályog miatt műtétre került, amely után a kórszövettani vizsgálatok érdekes eredményt adtak.
