A hypertonia olyan civilizációs ártalom, amely a cardiovascularis morbiditás és mortalitás legjelentősebb kockázati tényezője. Következetes nem gyógyszeres kezelése – a civilizációs noxát ellensúlyozva – a hypertonia előfordulását, mértékét jelentősen csökkentheti.
Alapvető kérdés, hogy betegség-e a hypertonia. Elgondolkodtató az igenlő válasz, ha meggondoljuk, hogy a 20 év feletti lakosság 25-35%-a, a 65 év felettiek kétharmada, a 75 év felettiek háromnegyede hypertoniás. Lehet ennyi embert betegnek minősíteni?! Meggyőződésem szerint a magas vérnyomás nem betegség, de a cardiovascularis megbetegedéseket illetően a legfontosabb kockázati tényező, hiszen megkétszerezi a koszorúér-betegség, a szívelégtelenség, a stroke, a nephrosclerosis talaján kialakuló veseelégtelenség és a perifériás artériás megbetegedések előfordulási gyakoriságát (1).
A vérnyomás emelkedésével exponenciálisan nő a cardiovascularis mortalitás. Ezért elengedhetetlen a hypertoniások hatékony vérnyomáscsökkentő kezelése! A diasztolés vérnyomás 5-6 Hgmm-rel történő tartós csökkentése a stroke gyakoriságát 38%-kal, egy coronariaesemény kockázatát 16%-kal, a cardiovascularis mortalitást 21%-kal csökkenti (2). A szisztolés vérnyomás 2(!) Hgmm-rel történő csökkentése a stroke mortalitását 10%-kal, a koszorúér-betegség mortalitását 7%-kal csökkenti (3)! Amennyiben sikerül a betegeket hatékonyan meggyőzni a prevenció fontosságáról, akkor ez – tapasztalataim szerint – alapvetően megkönnyíti a hypertoniások gondozását és terápiahűségüket.
A Magyar Hypertonia Társaság 2012. évi kongresszusán megerősítették, hogy 140/90 Hgmm-t következetesen meghaladó érték felett a vérnyomást csökkenteni kell. Az idős, többnyire izolált szisztolés hypertoniában szenvedők vérnyomáscsökkentésének mértéke a korábbi szemlélethez képest megengedőbbé vált. Előtérbe került az egyénre szabott, individuális kezelési gyakorlat támogatása a korábbi, merevebb sémákat preferáló terápiás szemlélettel szemben (4).
Az előfordulási gyakoriság alakulása a társadalmi fejlődés során
A szív- és érrendszeri halálozás adatainak vizsgálata a hypertonia előfordulási gyakoriságára is utal. A XIX. században a fertőző betegségek és az alultápláltság jelentette a legfőbb haláloki tényezőt az egész világon, a cardiovascularis eredetű halálozás a halálesetek kevesebb mint 10%-át tette ki. Ma az iparilag fejtett országokban a halálozás oka mintegy 40%-ban cardiovascularis eredetű. Ennek a változásnak a magyarázata igen sokrétű.
A XX. század első harmadában az iparilag fejlett országokban a higiénés körülmények javulása, a mennyiségi és minőségi táplálkozás elterjedése, az oltások bevezetése következtében a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkent, a felnőttek életkilátásai jelentősen javultak. Ugyanakkor a cardiovascularis halálozás 35% körülire emelkedett. A XX. század közepére az elsősorban állati eredetű zsiradék fogyasztásával növekvő kalóriabevitel, a fizikai aktivitás folyamatos csökkenése, a dohányzás általánossá válása a magas vérnyomás előfordulási gyakoriságának emelkedésével a cardiovascularis halálozás 65% körülire emelkedett.
A XX. század utolsó évtizedeiben szerencsés fordulat következett be, a cardiovascularis halálozás 40-50% körülire csökkent. Okát a dohányzók számának csökkenése, az egyre hatékonyabbá váló vérnyomáscsökkentés, az akut cardiovascularis történések invazív és szupportív kezelési lehetőségeinek jelentős fejlődése magyarázza.
Jelenleg az iparilag fejlett országokra a növekvő kalóriabevitel és a csökkenő fizikai aktivitás változatlanul jellemző, ami a magas vérnyomás, a hyperlipidaemia, a 2-es típusú diabetes kialakulásának kockázatát jelentősen emeli, ennek megfelelően a cardiovascularis megbetegedések rizikója is egyre nagyobb (5).
A hypertonia előfordulásának geográfiai alakulása
A magas vérnyomás és a cardiovascularis betegségek előfordulási gyakoriságát és mortalitását illetően egy észak–dél gradiens figyelhető meg mind Európában, mind Kínában.
Európában a legnagyobb cardiovascularis halálozás Finnországra, Írországra és Skóciára jellemző, míg a legkisebb a mediterrán országokban, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban. Észak-Kínában ugyancsak nagyobb a cardiovascularis mortalitás, mint Dél-Kínában. Ennek magyarázata sokrétegű, de minden bizonnyal összefügg a mediterrán étrend szív- és érrendszert védő hatásával.
Jelenleg Kelet-Európában és Közép-Ázsiában a legnagyobb a cardiovascularis halálozás a világon (58%). A kép azonban nem egységes. Oroszországban a cardiovascularis megbetegedések előfordulási gyakoriságának növekedése a férfiak életkilátásait jelentősen csökkentette, míg például Lengyelországban (és szerencsére az utóbbi években Magyarországon is) az életkilátások javulnak (5).
A hypertonia és a társadalmi környezet
Aktuálisan a világ népességének 85%-a alacsony és közepes fejlettségű országokban él. Ezekben az országokban a cardiovascularis halálozás aránya folyamatosan emelkedik. A hypertonia, a koszorúér-betegség és a stroke előfordulása az egyre kifejezettebb urbanizáció mellett elsősorban a városi lakosságra jellemző.
Megközelítőleg 940 millió ember él az iparilag fejlett országokban, amelyekre a cardiovascularis mortalitás folyamatos, de lassuló ütemű csökkenése jellemző. A szív-ér rendszeri morbiditás kockázati tényezői, a hypertonia, a hyperlipidaemia, a 2-es típusú diabetes, a túlsúly, az inaktív életmód és a fokozott kalóriabevitel miatt azonban ezekben az országokban változatlanul emelkedik (5). Az egészséges életmódra nevelés, az egészségmegőrzés fontosságának tudatosítása nélkül az iparilag fejlett országok nemzeti jövedelmének legnagyobb részét ezeknek az életmódjuk miatt beteggé vált embereknek a terápiás, rehabilitációs és ápolási költségei fogják felemészteni. Csak a társadalmi és a családi környezet megváltozása hozhatja meg a cardiovascularis megbetegedések morbiditásának várva várt csökkenését.
A hypertonia és az egyéni életmód összefüggései
A fenti áttekintés tökéletesen tükrözi minden olyan tényező fontosságát, amelyet a szakirodalom a magas vérnyomás nem gyógyszeres kezeléseként tart számon (1, 6):
– A bevitt kalória mennyisége és ezen belül az állati eredetű zsiradék fogyasztásának jelentős csökkentése a testsúlykontrollt és a hyperlipidaemia mérséklését szolgálja.
– Hatékony testsúlykontroll (az iparilag fejlett országok felnőtt lakosságának kétharmada túlsúlyos vagy elhízott!): 5-10 kg-os fogyás a vérnyomást akár 20 Hgmm-rel csökkentheti.
– Hetente minimum háromszor 45 perces, szubmaximális szívfrekvenciával végzett fizikai aktivitás: (220–életkor években)×0,7, amivel a vérnyomás 4-9 Hgmm-rel csökkenthető.
– A dohányzás elhagyása (legjobb rá sem szokni!). Gondoljunk bele: ma a világ minden lakója számára évente 1000 szál cigarettát állítanak elő (5) – mennyi méreg és mindet elszívja valaki!
– A sóbevitel csökkentése (jelenleg az ajánlott napi bevitel két-háromszorosát fogyasztjuk) és az alkoholfogyasztás jelentős mérséklése egyaránt 2-10 Hgmm-rel csökkentheti a hypertoniát.
Igen tisztelt, kedves Kollégám! A hypertonia nem gyógyszeres kezelésének minden egyes eleme a beteg részéről a szokványos civilizált életformával szembeni aktív cselekvést követel meg. A hypertoniás megküzd nemcsak saját magával, hanem elkényelmesedett családi és társadalmi környezetével is. Ebben csak olyan orvos segítheti, aki meggyőződéssel javasolja és alkalmazza a fenti kezelési stratégiákat!
Irodalom
1. Huberth J. A hipertónia a háziorvos szemszögéből. Háziorvos Továbbképző Szemle 2012(17):316-319.
2. MacMahon S, et al. Blood pressure, antihypertensive treatment and stroke risk. J. Hypertens. Suppl. 1994; 12 (10):S5-14
3. Lewington S, et al. Prospective Studies Collaboration Age-specific relevance of usual blood pressure to vascular mortality: a metaanalysis of individual data for one million adults in 61 prospective studies. Lancet 2002;360 (9349):1903-1913.
4. Farsang Cs. Bevezető a hipertóniás betegek kezelésébe. Háziorvos Továbbképző Szemle 2013(18);1.
5. Gaziano Th, et al. Epidemiology of Cardiovascular Disease. In: Fauci AS, et al. Harrison’s Principles of Internal Medicine. McGraw Hill Medical, 17th edition: 1375-1379.
6. Hídvégi T. A kardiometabolikus szemlélet jelentősége a háziorvosi gyakorlatban. Háziorvos Továbbképző Szemle 2013(18):195-200.
