A szülészorvos tájékoztatási jogát és kötelezettségeit elemezzük egy olyan esetben, amikor otthon szülés után felvételét kéri a szülőnő egy kórházba. A szakmai kérdésekről, azaz a szülészeti epidemiológiai kutatások eredményeiről nyugodt és tárgyilagos módon természetesen joga és kötelessége az orvosnak betegeit informálni. Sőt joga van az orvosnak személyes tapasztalatairól, a szakmában vagy épp a nemzetközi szakirodalomban elfogadott többségi nézetektől eltérő véleményét is ismertetnie, de a szülőnőnek is joga van erről a tájékoztatásról lemondania. Ugyanakkor ez a tájékoztatás természetesen nem késleltetheti a szülőnő, illetve gyermekének ellátását. Szükséges azonban azt is hangsúlyozni, hogy a tájékoztatás mindig megfelelő körülmények között, a személyiségi jogokat nem sértve, nem nyilvánosan, valamint megfelelő hangnemben történjen.
„Arra figyeltünk föl, hogy a folyosón hangos veszekedés zajlik. Kinéztünk, egy nő állt a folyosón a szülőszoba előtt és egy orvos kiabált vele, körülöttük néhány nővér meg csecsemős. A doki valami olyat kiabált, hogy már a negyedik gyereknél igazán tudhatná, hogyan mennek a dolgok, és mi az, hogy olyan gyors volt, hogy nem ért be. Miért nem jött be azonnal, miért várta meg, hogy otthon szülessen meg az a gyerek? Mindez nyílt színen, igen nagy hangerővel ment, és a nővérek közben látványosan helytelenítően ingatták a fejüket és ciccegtek. Utána mesélte valaki, hogy tényleg otthon született meg a gyerek, de mivel nem így tervezték, a mama bejött gyerekestül utána. Erre ahelyett, hogy megvizsgálták volna őket, ezt kapta a folyosón. Az anyukák nagyobb része kiakadt, hogy hogyan lehet ilyen az orvos, kisebb részük a dokival értett egyet. És az anyuka egy teljesen jól szituált nő volt.”
Frissen szült hölgy írta le a fenti esetet, amely egy magyarországi kórházban történt a közelmúltban. Több kérdés is felmerül a fenti eset kapcsán: Szabad-e kioktatnia a beteget egy orvosnak? Ha igen, hogyan teheti ezt meg?
Köztudott, hogy az orvosnak joga és kötelessége a beteget (illetve esetünkben az egészséges szülőnőt) tájékoztatni állapotáról, kezeléséről. A tájékoztatástól alapesetben csak a páciens kifejezett kérésére tekinthet el. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy ezen jogi és erkölcsi kötelesség teljesítése közben megalázó helyzetbe hozhatja az orvos a betegét.
A folyosón történő tájékoztatás – túl azon, hogy adott esetben az orvosi titoktartás kötelezettségének megsértését is jelentheti az illetéktelen szemtanúk jelenléte miatt – nem tekinthető elfogadható normának azért sem, mert nem biztosít megfelelő feltételeket az orvos-beteg kommunikációhoz, a tájékoztatás jó megértéséhez, kérdések feltevéséhez.
De mit tehet, illetve mit tegyen az orvos, ha a beteg betegsége, állapota szándékos magatartásának következménye? Esetünkben a kezelőorvos nyilván úgy gondolta, hogy a szülőnő tudatlansága vagy talán felelőtlensége miatt kockáztatta saját és gyermeke egészségét azzal, hogy nem ment időben kórházba. Miközben szülészeti szakkérdés az, hogy egy negyedik gyermekét szülő nő esetében valóban precízen megjósolható-e, hogy mikor közeleg a szülés pontos ideje, azt viszont nehéz élesen meghatározni, hogy mit is jelent a kioktatás. A gyakorlatban azonban jól megítélhető, hogy objektív és szakmailag is megalapozott tájékoztatásról vagy az orvos dühének kifejezéséről szól-e a kommunikáció.
Az a kérdés, hogy felelőtlen beteg – például egy dohányzó tüdőrákos vagy épp egy dohányzó várandós nő – esetében dühét, tehetetlenségérzését rázúdíthatja-e az orvos a betegére? Használ-e ez az orvos-beteg bizalmi kapcsolatnak, adott esetben valószínűsíti-e, hogy a beteg ezáltal könnyebben elfogadja orvosának véleményét? Aligha! A betegekben ez inkább ellenérzést, dühöt és frusztrációt okoz. Az orvosi munka során jelentkező frusztrációt, dühöt, stresszt más módon érdemes kezelni, már csak azért is, mert sok esetben igaztalanul vádolhatjuk betegeinket: a dohányzás súlyos függőséget okozva betegségnek is tekinthető, sokszor nehéz leszokni róla, otthon szült páciensünk pedig akaratán kívül is időzavarba kerülhetett.
Esetünkben lehetséges, hogy a heves reakciót a szülészszakmának a tervezett otthon szüléssel szembeni ellenérzése válthatta ki. (Bár tervezett otthon szülésre nem utalt semmi, hiszen tervezett otthon szülés kapcsán csak szövődmény esetében szoktak a szülőnők kórházba menni.) Szakmai kérdésekről, azaz például, hogy a szülészeti epidemiológiai kutatások szerint mik a kórházi szülés előnyei és hátrányai a (tervezett) otthon szüléshez képest, nyugodt és tárgyilagos módon természetesen joga és kötelessége az orvosnak betegeit informálni. Sőt joga van az orvosnak személyes tapasztalatairól, a szakmában vagy épp a nemzetközi szakirodalomban elfogadott többségi nézetektől eltérő véleményét is ismertetnie, megemlítvén, hogy ez nem egyezik a többségi állásponttal. Ahogyan joga van erről a tájékoztatásról a szülőnőnek lemondania, azért is, mert ő már megszülte gyermekét, s a szülés körülményeinek szakmai ismertetése már nem befolyásolja további ellátását. Ez a tájékoztatás természetesen nem késleltetheti a szülőnő és gyermekének ellátását, különösen akkor nem, ha az ellátás sürgős.
