Nem hozott tartós javulást három gyógyszer a hosszú Covid19 okozta fáradtságban

Háttér

A hosszú Covid19 (long COVID) egyik leggyakoribb és leginkább korlátozó tünete a tartós fáradtság, amelyre nincs bizonyított gyógyszeres kezelés.
A The Lancetben most megjelent 3. fázisú, STIMULATE-ICP vizsgálatban három különböző terápiás megközelítés mentén három, régóta használatban lévő gyógyszer hatásosságát vizsgálták meg a hosszú Covid19-cel összefüggő fáradtságra.
A kolhicint a hosszú Covid19-ben feltételezett tartós gyulladásos, inflammaszóma-közvetített és endothelialis folyamatok mérséklésére választották.
A famotidin–loratadin kombinációval a H1- és H2-hisztamin-receptorok együttes gátlását vizsgálták, mivel korábbi kisebb vizsgálatok a hízósejt-közvetített gyulladás és egyes tünetek javulásának lehetőségét vetették fel.
A rivaroxaban alkalmazását a hosszú Covid19-ben leírt endothelialis dysfunctio, fokozott thrombogenitás és feltételezett mikrokeringési thromboticus eltérések indokolták. 

Módszerek

A multicentrikus, nyílt platformvizsgálatba 12 brit szakambulancián 778 olyan felnőttet vontak be, akik az akut Covid19 miatt nem kerültek kórházba. Valamennyi résztvevő szakorvos által vezetett ellátásban részesült, és 12 hétig kolchicint, famotidin–loratadin kombinációt, kis dózisú rivaroxabant vagy vizsgálati gyógyszer nélküli ellátást kapott.
Az elsődleges végpont a fáradtság 12. heti változása volt a 10–50 pontos Fatigue Assessment Scale alapján; a 10%-ot meghaladó változást tekintették klinikailag jelentősnek. 

Eredmények

A kiindulási átlagos pontszám 36,8 volt, ami súlyos fáradtságnak felelt meg. Tizenkét hét alatt valamennyi csoportban klinikailag jelentős, átlagosan 4,3 pontos javulást mértek. A gyógyszer nélküli csoporthoz képest a korrigált többletcsökkenés kolchicinnel 1,49 pont, famotidin–loratadinnal 1,48 pont volt; mindkét különbség statisztikailag szignifikáns, de csekély mértékű. A rivaroxaban 1,06 pontos különbsége nem volt szignifikáns.
A kezelés befejezése után 12 héttel egyik szer mellett sem maradt különbség, és a szenzitivitási elemzésekben a két, kezdetben pozitív eredmény sem őrizte meg a szignifikanciát. A mellékhatások többnyire enyhék vagy középsúlyosak voltak; kolchicin mellett gastrointestinalis panaszok, rivaroxaban mellett kisebb vérzések vagy menorrhagia fordult elő gyakrabban. Gyógyszerrel összefüggő súlyos nemkívánatos eseményt nem észleltek. 

Értelmezés

Az eredmények nem támasztják alá e készítmények rutinszerű alkalmazását a hosszú Covid19-hez társuló fáradtságban. A kolchicin és a famotidin–loratadin hatása kismértékű, az elemzési módszertől függő és nem tartós jel volt.
A nyílt elrendezés, a placebokontroll hiánya és a többszörös összehasonlítás korrekciójának mellőzése korlátozza a névlegesen szignifikáns eredmények értelmezését. A valamennyi csoportban tapasztalt javulás oka nem különíthető el: a szakorvosi ellátás, a vizsgálati részvétel, a várakozási hatás és a tünetek természetes változása egyaránt szerepet játszhatott.
Egy szakértői kommentár mérföldkőnek tekintette a nagy, bizonyítékalapú randomizált vizsgálatot, ugyanakkor a szerény, rövid távú előnyt a hosszú Covid19 kezelésének különös nehézségét jelző eredményként értékelte. 

Konklúzió

A kolchicin és a famotidin–loratadin legfeljebb csekély, átmeneti tüneti előnyt adott, a rivaroxaban pedig nem bizonyult hatásosnak. A további vizsgálatokban placebokontrollra, pontosabban meghatározott betegalcsoportokra és célzott kombinációs kezelésekre van szükség.