Agyi változások egyetlen adag pszilocibin után egy hónappal

Háttér

A pszilocibin a szerotonin-2A-receptorokon ható pszilocin előanyaga. A pszilocibinnel támogatott terápiát elsősorban depresszióban – köztük terápiarezisztens esetekben –, életveszélyes betegségekhez társuló szorongás és depresszió, valamint alkoholfogyasztási zavar kezelésében vizsgálják. Akut agyi és pszichológiai hatásai több vizsgálatból ismertek, kevés adat van azonban arról, hogy egyetlen expozíció után  kialakulnak-e tartós funkcionális vagy szerkezeti agyi változások.
Egy friss vizsgálat az első alkalommal adott, nagy dózisú pszilocibin akut és egy hónapig fennmaradó következményeit mérte fel.

Módszerek

A feltáró, egyszeresen vak, rögzített sorrendű, önkontrollos vizsgálatban 28 egészséges, átlagosan 41 éves önkéntes vett részt. Először pszichedelikus élményt várhatóan nem kiváltó, 1 mg-os kontrolladagot, majd egy hónappal később 25 mg pszilocibint kaptak, felügyelt, pszichológiailag támogató környezetben.
Az akut agyi aktivitást elektroenkefalográfiával, a tartós változásokat funkcionális és diffúziós tenzoros mágneses rezonanciás képalkotással vizsgálták. A pszichológiai belátást, a jóllétet és a kognitív rugalmasságot legfeljebb egy hónapig követték.

Eredmények

A 25 mg-os dózis után egy és két órával nőtt az elektroenkefalográfiás jel komplexitása, az úgynevezett agyi entrópia, és csökkent az alfa-aktivitás; az 1 mg-os adag után nem észleltek ilyen eltérést. Egy hónappal a nagy dózis után csökkent az axiális diffuzivitás a prefrontalis-striatalis és prefrontalis-thalamicus fehérállományi pályákban az 1 mg-os kontrollhoz képest. A tartós funkcionális eltérések többsége nem volt szignifikáns; a hálózati modularitás a 25 mg és az 1 mg utáni időpontok között sem különbözött szignifikánsan. A pszichológiai belátás minden követési időpontban nagyobb, a jóllét két hét és egy hónap múlva jobb, a kognitív rugalmasság pedig egy hónap múlva kedvezőbb volt a 25 mg-os adag után. A jóllét egy hónapos javulásának hatásmérete közepes volt (d=0,6). Az akut entrópianövekedés előre jelezte a másnapi belátást és az egy hónapos jóllétjavulást; a mediációs elemzés a belátás közvetítő szerepével volt összeegyeztethető.

Értelmezés

Az agyi entrópia az idegi aktivitás időbeli szabálytalanságát és információs változatosságát jelzi: növekedése kevésbé kiszámítható, változatosabb agyi működésre utal. A pszichológiai belátás az önmagunkkal, érzelmeinkkel és viselkedési mintáinkkal kapcsolatos új felismerések kialakulását, a kognitív rugalmasság pedig a megváltozó szabályok felismerésének és a gondolkodási stratégia módosításának képességét fejezi ki. A pszilocibin által kiváltott, átmenetileg változatosabb agyi aktivitás összefügghet a későbbi pszichológiai változásokkal.
A diffúziós eltérés lehetséges fehérállományi mikroszerkezeti változást jelezhet, de az axiális diffuzivitás nem specifikus marker, ezért ebből neuroplasticitás vagy kedvező szerkezeti átépülés nem bizonyítható. A kis, egészséges önkéntesekből álló minta, a rögzített adagolási sorrend, az előzetes regisztráció hiánya és a sok feltáró végpont korlátozza a következtetéseket. A vizsgálat tiszta, kapszulázott pszilocibint alkalmazott ellenőrzött körülmények között, ezért eredményei nem általánosíthatók a rekreációs „varázsgomba”-használatra.

Konklúzió

Egyetlen nagy dózisú pszilocibin akut agyi entrópianövekedéssel, lehetséges tartós fehérállományi mikroszerkezeti változással és egy hónapig mérhető pszichológiai hatásokkal társult. A terápiás jelentőség és a feltételezett neuroplasticitás igazolásához nagyobb, randomizált vizsgálatok szükségesek.