Az öngyilkossági halálozás kockázati tényezői fiatalok körében

A vizsgálat célja

A 24 éves vagy annál fiatalabb személyek körében bekövetkező öngyilkossági halálozás továbbra is jelentős népegészségügyi probléma, ugyanakkor a kockázati és védő hatású tényezőkről rendelkezésre álló bizonyítékokat korábban nem foglalták össze átfogó módon. A szisztematikus áttekintés és metaanalízis célja az volt, hogy feltárja, mely klinikai, egészségügyi és társadalmi tényezők állnak összefüggésben a fiatalok öngyilkossági halálozásának kockázatával. A szerzők egyaránt értékelték a kockázatot növelő és a védő hatású tényezőket.

A vizsgálat felépítése

A szerzők a MEDLINE, a PsycINFO, az Embase és a CINAHL adatbázisokban kerestek releváns közleményeket 2025. március 7-ig. Az elemzésbe olyan eset-kontroll és kohorszvizsgálatok kerültek be, amelyek 24 éves vagy annál fiatalabb személyek öngyilkossági halálozásával összefüggő kockázati vagy védő tényezőket vizsgáltak, és az eredményeket az általános populáció élő kontrollcsoportjával hasonlították össze. A két független bíráló által átvizsgált 9497 közlemény közül 68 vizsgálat 90 közleménye felelt meg a beválasztási kritériumoknak, amelyek közül 54 közlemény szolgáltatott adatot a metaanalízishez.

A vizsgálat eredményei

A metaanalízis alapján az alábbi tényezők mutatták a legerősebb összefüggést a 24 éves vagy annál fiatalabb személyek öngyilkossági halálozásával: 

• Szkizofrénia: több mint hússzoros kockázatnövekedés (OR: 22,23; 95% CI: 12,05–41,03). 

• Hangulatzavarok: több mint tizenegyszeres kockázat (OR: 11,32; 95% CI: 6,11–20,97). 

• Korábbi önsértő magatartás: mintegy tizennégyszeres kockázat (OR: 14,06; 95% CI: 5,58–35,39). 

• Pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás: a legerősebb egészségügyi kockázati tényezőnek bizonyult, közel harminckétszeres kockázattal (OR: 31,96; 95% CI: 13,83–73,86). 

• Mentális egészségügyi ellátás igénybevétele az elemzést megelőző évben: több mint hétszeres kockázattal járt (OR: 7,39; 95% CI: 6,45–8,47). 

A társadalmi és életkörülményekkel összefüggő tényezők szintén növelték az öngyilkossági halálozás kockázatát: 

• Gyermekbántalmazás: négyszeres kockázat (OR: 4,03; 95% CI: 1,41–11,50). 

• Családból történő kiemelés: közel négyszeres kockázat (OR: 4,47; 95% CI: 2,15–9,28). 

• A fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében való érintettség: közel háromszoros kockázat (OR: 2,70; 95% CI: 1,94–3,75). 

• Alacsony iskolai végzettség: csaknem háromszoros kockázat (OR: 2,95; 95% CI: 1,66–5,24). 

A vizsgálat ugyanakkor védő tényezőket is azonosított: 

• Két szülővel közös háztartásban történő nevelkedés: szignifikánsan alacsonyabb öngyilkossági halálozási kockázattal társult (OR: 0,55; 95% CI: 0,48–0,62). 

Az egyes elemzések között jelentős heterogenitás volt megfigyelhető, ugyanakkor a bevont vizsgálatok módszertani minősége összességében közepes vagy jó volt.

Összefoglalás, konklúzió

Az eredmények alapján a fiatalok öngyilkossági halálozását nemcsak a pszichiátriai betegségek és a korábbi önsértés, hanem a kedvezőtlen szociális körülmények is jelentősen befolyásolják. A hatékony megelőzés ezért nem korlátozódhat a klinikai ellátásra, hanem a társadalmi kockázati tényezők csökkentésére és a családi, illetve közösségi védőfaktorok erősítésére is ki kell terjednie. A szerzők hangsúlyozzák, hogy további vizsgálatokra van szükség az eddig kevésbé kutatott népességcsoportokban annak érdekében, hogy a megelőzési stratégiák szélesebb körben is megalapozottak legyenek.