Egy nagymintás keresztmetszeti vizsgálat szerint az opioidok felírása jelentősen csökkent az elmúlt másfél évtizedben, különösen hosszú távú kezelések esetében, miközben az opioidterápia egyre nagyobb arányban koncentrálódott fájdalomterápiás szakorvosokhoz.
A vizsgálat célja
Az opioidok alkalmazása az Egyesült Államokban több mint egy évtizede folyamatosan csökken. Ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy ez a változás hogyan alakult az egyes orvosi szakterületeken, illetve milyen különbségek figyelhetők meg a rövid és hosszú távú opioidkezelések tekintetében. A vizsgálat célja az opioid fájdalomcsillapítók felírási trendjeinek elemzése volt 2010 és 2024 között, külön vizsgálva a rövid és hosszú távú opioidhasználati epizódokat, valamint a felíró szakterületek közötti eltéréseket.
A vizsgálat felépítése
A keresztmetszeti vizsgálat egészségbiztosítási adatokon alapult, és kereskedelmi biztosítással vagy Medicare Advantage biztosítással rendelkező betegek adatait elemezte. A vizsgálatba olyan 65 év feletti, illetve 65 év alatti, tartós rokkantsággal élő személyeket vontak be, akik legalább 90 napig rendelkeztek egészségügyi és gyógyszeres biztosítással.
A 2010. január 1. és 2024. december 31. közötti időszakban vizsgálták az opioidreceptek számát, az alkalmazott napi dózist, a kezelés időtartamát, valamint azt, hogy mely orvosi szakterületekhez köthetők a felírások. Az elemzésben külön vizsgálták a rövid és hosszú távú opioidhasználati epizódokat.
A vizsgálat eredményei
A 15 éves vizsgálati időszak alatt összesen 14 959 612 beteghez kapcsolódóan 110 288 218 opioidfelírást azonosítottak.
2010 és 2024 között az opioidfelírások száma jelentősen csökkent, és a visszaesés nagyobb mértékű volt a hosszú távú opioidkezelések esetében, mint a rövid távú alkalmazásnál. A kereskedelmi biztosítással rendelkező betegek körében a hosszú távú opioidfelírások aránya 81,3%-kal csökkent (33,2-ről 6,2 felírásra 100 betegévre vetítve), míg a rövid távú kezelések esetében 74,6%-os csökkenést figyeltek meg (36,2-ről 9,2 felírásra 100 betegévre vetítve).
A háziorvosi és alapellátási felírások aránya csökkent, míg a fájdalomterápiás szakorvosok által kiállított opioidreceptek aránya növekedett. Például a tartós rokkantsággal élő Medicare Advantage-betegek körében az az alapellátásban dolgozó orvosok által kiadott opioidreceptek arányanm 52,2%-ról 47,2%-ra csökkent, míg a fájdalomterápiás szakorvosok aránya 17,1%-ról 25,7%-ra emelkedett.
A rövid és hosszú távú opioidkezelések között eltéréseket találtak a napi dózis és a kezelés időtartama tekintetében is.
Összefoglalás, konklúzió
A vizsgálat eredményei alapján az opioidfelírás az Egyesült Államokban 2010 és 2024 között jelentősen visszaszorult, különösen a hosszú távú opioidkezelések esetében. Ezzel párhuzamosan az opioidfelírás egyre nagyobb arányban koncentrálódott a fájdalomterápiás szakorvosokhoz.
Az eredmények rávilágítanak arra, hogy az opioidok alkalmazásának csökkentése mellett fontos biztosítani a krónikus fájdalomban szenvedő betegek megfelelő ellátását, beleértve a nem opioid alapú fájdalomkezelési lehetőségek elérhetőségét is. A felírási gyakorlat változásainak egyensúlyt kell teremteniük a túlzott opioidhasználat kockázatának mérséklése és a megfelelő fájdalomkezelés biztosítása között.
Forrás
Buonora MJ, Heckmann R, Starrels JL, et al. Short-Term and Long-Term Opioid Prescribing by Specialty, 2010 to 2024. JAMA Netw Open. 2026;9(7):e2622016.
