Nyári hőség és fiatalkori öngyilkossági kockázat

Háttér

A magasabb környezeti hőmérsékletet korábbi vizsgálatok több mentális egészségügyi kimenettel, köztük az öngyilkossági mortalitással is összefüggésbe hozták. A fiatalok szempontjából ez különösen fontos kérdés, mert az öngyilkosság ebben az életkori csoportban vezető halálok, miközben a hőterhelés biológiai és társadalmi okokból is másképpen érintheti őket, mint az idősebb felnőtteket.
Egy most megjelent vizsgálat célja annak elemzése volt, hogy az átlaghőmérséklet és a fiatalkori öngyilkosság kapcsolata mutat-e szezonális különbséget, és azonosíthatók-e fokozottan sérülékeny alcsoportok. 

Módszerek 

A szerzők az Egyesült Államok 48 összefüggő államára és Washington DC-re vonatkozó, 1980 és 2004 közötti havi megyei adatokat elemezték. Az öngyilkossági halálozást a CDC statisztikái és a népszámlálási adatok alapján, a hőmérsékletet és a csapadékot nagy felbontású meteorológiai adatbázisból határozták meg. Az elsődleges populációt az 5–24 évesek alkották. Fixhatás-regressziós modelleket alkalmaztak, amelyek figyelembe vették a megyei, havi és éves különbségeket, valamint a csapadékot. A fő elemzés az átlagos havi hőmérséklet 1°C-os emelkedéséhez társuló relatív kockázatot becsülte, külön vizsgálva az évszakokat és az életkori csoportokat. 

Eredmények 

A vizsgálati időszakban 97 401 öngyilkossági halálesetet azonosítottak az 5–24 évesek körében. Az évszakokat összevonva minden 1°C-os havi átlaghőmérséklet-emelkedés 0,75%-os növekedéssel társult a fiatalok öngyilkossági rátájában, ami hasonló volt az általános populációban észlelt 0,73%-os értékhez. A szezonális bontás azonban lényeges különbséget mutatott: a kapcsolat csak nyáron volt szignifikáns, ekkor 1°C emelkedéshez 2,68%-kal magasabb öngyilkossági ráta társult. Az életkor szerinti elemzésben a nyári hatás a 15–24 évesek körében volt szignifikáns, 2,97%-os növekedéssel 1°C-onként. A szociodemográfiai alcsoportok között nem igazolódott statisztikailag szignifikáns különbség, bár a becsült hatás nagyobbnak tűnt nőkben, vidéki megyékben és egyes keleti, illetve középnyugati régiókban. 

Értelmezés 

Az adatok alapján a fiataloknál a hőmérséklet és az öngyilkossági mortalitás kapcsolata nem egyszerűen éves átlaghatásként jelenik meg, hanem elsősorban a nyári hónapokban erősödik fel. Ez arra utal, hogy a hőterhelés hatását biológiai tényezők, például alvászavar, kognitív terhelés, hőszabályozási különbségek, valamint társadalmi tényezők, például a lakhatási körülmények, a légkondicionáláshoz való hozzáférés és a szabadtéri munkavégzés együttesen alakíthatják.
A vizsgálat ugyanakkor ökológiai jellegű: a megyei és havi átlagadatokból nem következtethető egyéni kockázat, és a tényleges hőexpozíciót az adatok csak közelítően tükrözik. További korlát, hogy a vizsgált időszak 2004-ben zárult, vagyis a jelenlegi klíma- és társadalmi viszonyokra való közvetlen általánosítás óvatosságot igényel. 

Konklúzió

A vizsgálat szerint a nyári hőség a serdülőkor második felében és fiatal felnőttkorban magasabb öngyilkossági mortalitással társulhat. A megfigyelés nem bizonyít egyéni szintű oksági kapcsolatot, de alátámasztja, hogy a mentális egészségügyi ellátásban és a közegészségügyi tervezésben a hőhullámok idején a fiatalok támogatása, a hűtéshez való hozzáférés és a sérülékeny csoportok célzott védelme is releváns szempont lehet.