Karbocisztein és hipertóniás sóoldat: nincs lélegeztetési előny

Háttér 

Invazív gépi lélegeztetés mellett romlik a mucociliaris clearance, ezért gyakori a légúti váladék retenciója. A mucoactiv szerek használata elterjedt, de akut respirációs elégtelenségben kevés megbízható adat volt arról, hogy javítják-e a betegkimeneteleket.
A MARCH-vizsgálat a karbocisztein és a porlasztott hipertóniás sóoldat hatásosságát és biztonságosságát értékelte invazív lélegeztetés során. 

Módszerek 

A 3. fázisú, nyílt, randomizált vizsgálatot 71 brit centrumban végezték, 2×2 faktoriális elrendezésben. A betegek legalább 16 évesek voltak, invazív gépi lélegeztetésben részesültek, és nehezen eltávolítható váladékuk volt. A szokásos ellátás mellett enteralis karbociszteint, porlasztott 6 vagy 7%-os hipertóniás sóoldatot, ezek kombinációját vagy csak szokásos ellátást kaptak, legfeljebb 28 napig.
Az elsődleges végpont az első sikeres, 48 órán át fenntartott asszisztálatlan légzésig eltelt idő volt. 

Eredmények 

Összesen 1956 beteget randomizáltak.
A karbocisztein nem csökkentette szignifikánsan a gépi lélegeztetés medián időtartamát: karbocisztein mellett 186,1 óra, karbocisztein nélkül 172,7 óra volt az eredmény (korrigált kockázati arány 0,96; 95% CI: 0,87–1,05; p=0,34).
Hipertóniás sóoldattal sem mutatkozott előny: 184,5 óra, illetve 174,3 óra volt a medián időtartam (korrigált kockázati arány 1,00; 95% CI: 0,91–1,10; p=0,98).
A másodlagos végpontok – az első sikeres extubációig eltelt idő, a reintubáció, az intenzív osztályos és kórházi tartózkodás időtartama, valamint az összhalálozás – sem jeleztek érdemi klinikai előnyt.
Karbocisztein mellett gyakoribb volt a klinikailag jelentős felső gastrointestinalis vérzés (1,4% vs. 0,2%). Hipertóniás sóoldat mellett gyakoribb volt a bronchodilatátort igénylő bronchoconstrictio (2,4% vs. 0,4%) és a nebulizáció alatti hypoxaemia (4,1% vs. 0,3%). 

Értelmezés

A vizsgálat nem igazolta, hogy a két gyakran alkalmazott mucoactiv kezelés rövidítené a lélegeztetési időt vagy javítaná a fő klinikai kimeneteleket. A nagy betegszám és az előre definiált, klinikailag releváns elsődleges végpont erősíti az eredményt.
A vizsgálat korlátjának tekinthető a nyílt vizsgálati elrendezés, a váladékürítési nehézség szubjektív megítélése és az off-protokoll kezelés lehetősége.
A haszon hiánya és a biztonságossági jelzések alapján a rutinszerű alkalmazás felülvizsgálata indokolt. 

Konklúzió

Akut respirációs elégtelenség miatt invazívan lélegeztetett, nehezen üríthető váladékkal kezelt betegekben a karbocisztein és a hipertóniás sóoldat nem rövidítette a gépi lélegeztetést, miközben specifikus mellékhatások gyakoribb előfordulása társult hozzájuk.