Az együttélés a szájüregi és a bélmikrobiomot is összekapcsolja

Háttér 

A humán mikrobiomot sokáig főként egyéni, testtájakhoz kötött ökoszisztémaként vizsgálták, pedig a mikrobiális közösségek életünk során folyamatosan formálódnak a környezetből és más emberektől származó mikrobák révén. A bél és a szájüreg a szervezet két legösszetettebb mikrobiális élőhelye, de eddig kevés adat állt rendelkezésre arról, hogyan különbözik a mikrobiális törzsek átadása e két testtáj között, illetve milyen szerepe van ebben az együttélésnek és a családi-kapcsolati viszonyoknak.  

Módszerek 

Egy friss kutatásban azonos személyekhez tartozó szájüregi és székletmintákból származó metagenomokat elemeztek. A háztartási elemzés három adatbázisra épült, összesen 207 háztartással, 430 résztvevővel és 922 mintával. A szájüreg és a bél közötti mikrobiális kapcsolat vizsgálatához hét adatbázisból 644 személy 1288 mintáját használták, a törzsszintű azonosítást pedig több mint 3000 longitudinális metagenom bevonásával finomították. A kutatók nem pusztán a baktériumfajok jelenlétét hasonlították össze, hanem azt vizsgálták, hogy két mintában ugyanazon faj azonos törzse mutatható-e ki.

Eredmények 

Az együtt élők mind a bél-, mind a szájüregi mikrobiomban több közös törzset hordoztak, mint az azonos populációból származó, de külön háztartásban élő személyek.
Az összesített adatok szerint a bélmikrobiomban a medián törzsmegosztási arány az együtt lakóknál 19,0%, a külön háztartásban élőknél 6,0% volt, míg a szájüregi mikrobiomban ez az arány az együtt élőknél 25,8%, a külön háztartásban élőknél 0% volt.
A kapcsolat típusa különösen a szájüregi mikrobiomban volt meghatározó. A romantikus partnerek mutatták a legnagyobb szájüregi törzsmegosztást: náluk a medián érték 44,4% volt, míg a bélmikrobiomban 19,%-ot mértek. A szerzők ezt az eredményt a nyálcserével, elsősorban a csókolózással hozzák összefüggésbe. A szájüregi mikrobiom törzsszinten dinamikusabbnak is bizonyult: egy körülbelül 3,5 hónapos követés során a törzscserélődési arány a szájüregben 14,7%-ot, a bélben 5,8%-ot ért el.
A vizsgálat az egyénen belüli szájüreg-bél kapcsolatot is elemezte. A fajszintű átfedés korlátozott volt, a fajoknak csak 4%-a fordult elő 1% feletti prevalenciával mindkét testtájon. Amikor azonban ugyanaz a faj mind a szájüregben, mind a bélben jelen volt, és törzsszintű rekonstrukció is lehetséges volt, az esetek 74,5 százalékában ugyanazt a törzset találták meg. Ez arra utal, hogy egészséges személyekben az orális-bél átfedés jelentős része a szájüregből a bélbe jutó, feltehetően nyállal közvetített mikrobákkal magyarázható.  

Értelmezés

A közlemény fontos megállapítása, hogy a mikrobiom átadása nem egyformán érinti a különböző testtájakat és mikrobacsoportokat. A szájüregi törzsek átadása gyakoribbnak és dinamikusabbnak tűnik, különösen intim kapcsolatban. A bélmikrobiom esetében a nagyobb átvihetőség több olyan fajjal társult, amelyet korábbi adatok kedvezőtlenebb kardiometabolikus profillal vagy 2-es típusú diabétesszel hoztak összefüggésbe. Ez azonban asszociáció, nem bizonyított, hogy az átadott törzsek betegséget okoznának.
A Bifidobacterium longum elemzése arra is rámutatott, hogy ugyanazon fajon belül testtáj-specifikus alkalmazkodás is létezhet. A bélben főként a B. longum subsp. longum, míg a szájüregben a B. longum subsp. nexti fordult elő, és a kutatók nem találtak olyan esetet, amelyben ugyanaz a B. longum törzs lett volna jelen mindkét testtájon.  

Konklúzió 

Az eredmények alapján a mikrobiom nem tekinthető teljesen zárt, kizárólag egyéni rendszernek: az együttélés, a közeli személyes kontaktus és a szájüreg-bél tengely is alakítja. A vizsgálat egészséges személyekre épült, és a törzsmegosztásból nem mindig lehet az átadás irányára következtetni, ezért az eredmények elsősorban a mikrobiomterjedés biológiáját pontosítják. Klinikai jelentőségük abban állhat, hogy segíthetik annak megértését, mely mikrobák terjednek könnyebben, és ez miként befolyásolhatja a jövőbeli mikrobiomalapú beavatkozásokat.