Új irányvonalak a premenstruációs szindróma kezelésében

December 8, 2022

A premenstruációs szindróma (PMS) a reproduktív korban lévő nők mintegy felét érinti világszerte. A luteális fázisban megjelenő, majd a menstruációs ciklus első napjaiban megszűnő tünetek között a mellek érzékenysége, puffadás, fejfájás, hangulatingadozás, depresszió, szorongás, ingerlékenység is előfordulhat. A PMS legsúlyosabb formája a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD), amelyet elsősorban egyéb pszichiátriai állapottal össze nem függő emocionális és affektív tünetek uralnak.

A PMS komplex patofiziológiájára visszavezethetően a mérsékelten súlyos és súlyos kórformák kezelésében az agyi neurotranszmissziót és a hipotalamusz-hipofízis-ovárium tengelyt célzó terápiás eljárások kerültek fókuszba.

A PMDD terápiájában jelenleg a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI), így például a fluoxetin, paroxetin, szertralin és eszcitaloprám számítanak első vonalbeli kezelésnek. A hangulat és a viselkedés szabályozásában kulcsfontosságú szerotonin ugyanis a PMS/PMDD patofiziológiájában is lényeges szerepet tölt be. A PMS/PMDD tünetei esetén a nőknél atípusos szerotonerg transzmisszió, a szerotonintranszporter receptorok alacsonyabb denzitása, csökkent plazmabeli szerotoninszint igazolható a luteális fázisban, továbbá a szerotoninnal szembeni fokozott érzékenység mutatható ki a follikuláris fázisban a luteális fázishoz viszonyítva. Míg a depresszió és a szorongás kezelésében az SSRI-k szedésének elkezdése után 4-8 héttel alakul ki a terápiás hatás, addig PMS/PMDD esetén néhány napon – maximum 4 héten belül – tapasztalható a klinikai hatásosság. Ilyen módon a folyamatos adagolási séma mellett az SSRI-k intermittáló adagolása (a menstruációs vérzés várható időpontja előtt 14 nappal megkezdett és a menstruációig folytatott adagolás) is eredményre vezethet. Alkalmazható szemi-intermittáló séma is, amely szerint a follikuláris fázisban alacsonyabb dózisú, míg a luteális fázisban magasabb dózisú SSRI-t szednek az érintettek. Egy Cochrane elemzés alapján az SSRI-k – akár folyamatos, akár intermittáló adagolásban – hatásosak lehetnek a PMS/PMDD tüneteinek enyhítésében.

Mivel az anovulációs ciklusokban a premenstruációs tünetek nincsenek jelen, a kombinált orális hormonális fogamzásgátlók is kezelési alternatívát kínálnak a PMS tünetei esetén. A leghatásosabb kombinációnak a drospirenon és az etinil-ösztradiol kettőse bizonyul, elsősorban rövidebb, inkább 4-napos, mint 7-napos hormonmentes adagolási szünetek beiktatásával. Szem előtt tartandó azonban, hogy a kombinált orális fogamzásgátlók szedése a hangulatot és pszichét erősen érintő mellékhatásokkal járhat, és a gyermekvállalást tervező nőknél a szedése nem megfelelő opció.

Mivel a PMDD-ben szenvedő nőknél a szérumprogeszteron szintje megegyezik az egészséges nőknél tapasztalttal, feltételezhető, hogy PMDD esetén a fluktuáló progeszteronszinttel szembeni fokozott érzékenység áll a panaszok hátterében. Ennek alapján a szelektív progeszteronreceptor-modulátorok alkalmazása kerülhet előtérbe. Míg a mifepriszton nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket ezen a téren, addig a sürgősségi fogamzásgátlóként ismert uliprisztál-acetát hatóanyag hosszú távú, alacsony dózisban (5 mg/nap) történő alkalmazása ígéretesnek tűnik a PMDD tüneteinek mérséklésében.

Kiterjedt kutatások folynak a központi idegrendszer fő inhibitoros neurotranszmitterének számító gamma-amino-vajsav (GABA) és a PMS kapcsolatát illetően is. A GABA-receptorokat aktiváló allopregnanolon szintjében bekövetkező ingadozások a GABA-A-receptorok olyan mértékű konformációs változását okozhatják, ami szorongásos tüneteket idézhet elő. A progeszteron allopregnanolonná átalakulását gátló gyógyszermolekulák (pl. dutaszterid), hozzájárulhatnak a PMDD szimptómáinak tompításához; indikáción túli alkalmazásban elsősorban azoknál a nőknél, akiknél az SSRI-k adagolása nem vezet eredményre.

További kutatásokat igényelnek azok az eredmények is, amelyek szerint a PMS/PMDD tüneteinek hátterében krónikus gyulladásos folyamatok is meghúzódhatnak. Ezt támasztja alá az is, hogy PMS-es nőknél a perifériás proinflammatorikus interleukinek és a tumornekrózis-faktor-alfa szintje emelkedett.

Érdekes módon a menstruációs ciklussal összefüggésben a bél mikrobióta is változik, és összefüggés fedezhető fel a PMS panaszok súlyossága és a bélflóra összetétele között.

A PMS enyhébb formáinál a gyógynövényalapú (barátcserje, Vitex agnus-castus) készítmények és a komplementer terápiák (vitaminok, kalcium, magnézium) szerepét is elemezték kontrollált klinikai vizsgálatokban. Míg az A-, C- és E-vitaminok szérumszintjei vonatkozásában nem lehetett a PMS-tünetekkel és azok súlyosságával a kapcsolatot igazolni, addig úgy tűnik, hogy a cinkpótlás hozzájárulhat az antioxidáns-kapacitás javulásához és a tünetek enyhüléséhez PMS/PMDD esetén. Az említett terápiák hatásosságának értékeléséhez azonban szükség lenne széles körű metaanalízisek elvégzésére.

Irodalom

1. Tiranini L, Nappi RE. Recent advances in understanding/management of premenstrual dysphoric disorder/premenstrual syndrome. Fac Rev 2022; 11: 11.

Látta már?

A DrHírek oldal alapvető célja az orvostársadalom számára hazai és nemzetközi cikkek rövid összefoglalása. A videók célja, hogy rövid összefoglalók által segítse a nézőt a számára érdekes információk további megismerése felé terelni. 

Olvasta már?

Kapcsolódó bejegyzések

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

eConsilium bejelentkezés

eConsilium bejelentkezés