„A fizikai létfenntartás után az ember legfontosabb szükséglete a pszichológiai létfenntartás, az, hogy megértsék, megerősítsék, értékeljék és elismerjék.”
Steven Covey
A mediáció olyan konfliktuskezelési módszer, amelynek során a konfliktusban állók egy harmadik személy, a mediátor segítségével találnak megoldást a köztük fennálló konfliktusra, konfliktusokra. A konfliktusban résztvevők sokféleképpen reagálhatnak a konfliktusra:
– reagálhatnak nyers erővel: egyik fél sem enged, az erősebb győz;
– reagálhatnak normákra hivatkozással, a döntés ilyenkor más (hatóság, bíróság) kezében van;
– és reagálhatnak úgy, hogy a kölcsönös érdekeket figyelembe veszik, és egy együttműködő folyamatban győztes-győztes megoldás születik.
A mediációs folyamatot a mediátor kíséri, aki nem dönt, nem javasol, nem ítélkezik, hanem segít a mediációs eljáráshoz szükséges bizalmi légkör megteremtésében, ügyel és figyel a felek érzelmi reakcióira, és támogatja őket érzelmeik, gondolataik szabad kifejezésében. Pártatlanul viszonyul a résztvevőkhöz, semleges, és biztosítja a felek közötti erőegyensúlyt.
Azok az esetek alkalmasak mediációra, ahol a felek keresik a lehetőséget a konfliktus megoldására, önként vállalják a mediációban való részvételt, és erőfeszítéseket is tesznek a konfliktus megoldására.
Mediációra nem alkalmasak azok az esetek, ahol megjelenhet bármelyik fél kezelhetetlen viselkedése, amely súlyos pszichológiai probléma lehet. Az attitűdök – akár rasszista, akár szexuálisan deviáns – nem mediálhatóak, a hitek, vallási meggyőződések, a filozófiai elvek szintén nem. Az abúzust okozó viselkedések, a felborult erőegyensúly, amelyben az egyik fél sokkal nagyobb hatalommal (pénz, befolyás) rendelkezik, sem alkalmasak mediációra.
A mediációs eljárás számos előnnyel bír:
– gyors, hatékony eszköz a konfliktuskezelésre;
– olcsóbb, mint a hagyományos (jogi, hatósági) eljárások;
– lehetőséget ad a feleknek, hogy jobban megértsék egymás álláspontját;
– rugalmasságot igénylő módszer, amelynek során lehetőség van arra, hogy ne csak az üggyel foglalkozzanak az érintettek, hanem az okokkal is, és így kreatív megoldások születhessenek.
– a konfliktushelyzet lehető legkorábbi stádiumában segít elkerülni a konfliktus eszkalációját, elérni a gyors megoldást;
– a tapasztalatok szerint a megállapodások 90%-át a felek önként betartják;
– pszichológiai szempontból a legfontosabb, hogy a felek saját erőforrásaikat használják fel, erősítik az emberek, szervezetek közötti bizalmat és együttműködést.
A mediációs eljárások során a felek pszichológiai hozzáállása teljesen más, mint akkor, ha a döntés lehetőségét kiengedik a kezükből. A saját ügyükben való döntés áthárítása sokszor az alkalmatlanság érzését kelti, s ha kicsúszik a kezükből az események irányítása, egyre inkább elveszítik kompetenciaérzésüket saját életükkel kapcsolatban. Évekig járnak bíróságra vagy más hatóság elé, és egyre inkább eluralkodhat bennük az érzés, hogy képtelenek saját konfliktusaik, problémáik megoldására. Az elhúzódó, gyakran a hatóságok előtt zajló konfliktusok tartós stresszállapotot idéznek elő, amiknek aztán pszichoszomatikus tünetek, különböző betegségek lesznek a következményei.
Mediációs praxisomban számtalan olyan esettel találkoztam, ahol az éveken át tartó konfliktushelyzet komoly betegségek előidézője volt. Egy alkalommal az egyik kliens arról számolt be, hogy régóta szed vérnyomáscsökkentő szereket és nem tud aludni nyugtató nélkül. A mediációs folyamatban, számára is meglepő módon, tünetei enyhültek, olyannyira, hogy a folyamat végére nyugtató nélkül is remekül tudott aludni.
Egy üzleti mediációs ülésen pedig arról beszéltek a felek, hogy komoly szívproblémákkal, szorongásos tünetekkel küzdenek a munkahelyi problémák miatt. Az eljárás során szép lassan felszínre kerültek a régóta ki és meg nem beszélt nehézségek, és ez enyhítette, sőt volt, akinél meg is szüntette a fizikai tüneteket.
Teljesen megváltozik a pszichológiai hozzáállás, ha a döntésképesség és a felelősségvállalás birtokában nem engedik ki az érintettek a döntést a kezükből. A mediáció pontosan ezért nagyon fontos egészségmegőrző funkcióval is bír. A gyorsabban megoldódó, saját erőforrásokat mozgósító konfliktusmegoldások kevesebb és rövidebb ideig tartó stresszel járnak, és egy eredményes konfliktusmegoldás után nő a felek önértékelése, önbecsülése, ami az egészségmegóvás szempontjából rendkívül fontos. A hatékony konfliktuskezelés csökkenti a tartós stresszhelyzetet, ilyen módon hat a szomatikus állapotra, aminek eredményeképpen számos tünet és panasz megelőzhető és megszüntethető.
Mikor ajánlott tehát a mediáció? Ha egy tárgyalás elakad, ha az érdekek nem kellően tisztázottak, ha a résztvevők maguk akarnak dönteni saját ügyükben, ha nagy az időnyomás, és ha a kapcsolatot a jövőben is fenn akarják tartani, s mindezek mellett olyan, elsősorban emberi szempontok is fontosak, amelyeket az igazságszolgáltatás vagy hatósági eljárás nem tud figyelembe venni. Ha valakinek mediátorra lenne szüksége, de nem tudja, hová forduljon, a betegjogi képviselő tud segíteni. Ez utóbbi minden egészségügyi intézményben megtalálható.
Ki lehet mediátor? A közvetítő eljárásról szóló jogszabály alapján bármely felsőoktatási diplomával és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy, aki elvégez egy minimum 60 órás mediációs képzést, amit például a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület is szervez (1).
Irodalom
