Hét évig tartó termékenységi zavar pszichoterápiájának bemutatása: miként lehetett eljutni 12 pszichoterápiás ülés során a lelki akadályok feltárása mentén oda, hogy megfoganjon a kisbaba.
A pár hét év terméketlenség után érkezett a terápiára ‒ ami után 3,5 hónappal megfogant a kisbaba. Sándor egy nagy cég munkatársa, Nóra tanárnő, aki 36 éves volt, amikor először találkoztunk.
Az első találkozásra két űzött, elkeseredett, a terméketlenségi vizsgálatoktól „becsavarodott”, vádaskodó ember érkezett, akiknek előadásából alig lehetett kivenni, hogy miről is van szó, annyi mindenről beszéltek egyszerre. A pár hónap terápia a nyugalomba való megérkezés története volt.
A házasságukról ezt mondták: „A mi házasságunknak a családban senki nem örült”. Mikor Nóra először meglátta Sándort, azt érezte: „Ettől a férfitól gyermeket akarok”. Kitalálták, hogy az esküvőn eleresztenek két galambot. Egy nagynéni erre így reagált: „Nem féltek, hogy elszáll velük a boldogságotok?” Emiatt a galambokat mégsem eresztették el.
A házasságkötés után egy évvel már nagyon vágytak gyermekre, és (biztos, ami biztos) elmentek spermavizsgálatra. Az eredmény nagyszerű volt (miért is ne lett volna). De az egész helyzet rendkívül nyomasztóan hatott rájuk. Sokszor arra gondolnak azóta: „Lehet, hogy valahogyan megfertőződtünk ott?” Arra a kérdésre, hogy mi a fantáziájuk arról, hogy miért nem fogant meg eddig a gyermek, Nóra azt válaszolja: „Megátkoztak engem. Lehet, hogy az a nagynéni, és lehet, hogy az a (így mondja) fekete ruhás nő” (aki azt tanácsolta Nórának, hogy a paksi atomszivárgás idején halassza el a gyerekvállalást, de őneki magának mégis pont akkor fogant meg a gyermeke). Sándor azt válaszolja a kérdésre, hogy lehet, hogy Isten nem akarja, hogy gyermeke legyen, mert nem lenne jó apa. Sándor amúgy is meglehetősen közvetlen kapcsolatban tudja magát Istennel, „Isten fantasztikus humora” többször is felvetődik, amikor valamilyen véletlen vagy koincidencia elmesélésére kerül sor.
Ahogy az évek múlásával a baba egyre csak késlekedett, orvosi vizsgálatok és kezelések áradata vette kezdetét, egyik-másik alaposan meggyötörte Nórát. Az ilyenkor szokásos diagnózisok vetődtek fel: policystás ovariumszindróma (PCO), inzulinrezisztencia, összeférhetetlenség, sőt ez a se füle-se farka diagnózis is elhangzott: „Homozigóták, azaz heterozigóták vagyunk.” Metformint ajánlottak, amitől nyombélfekélye lett Nórának, és lefogyott tíz kilót. Inszeminációkra került sor, ami szörnyű trauma volt, „Az 50-es években éreztük magunkat” ‒ mondták. Majd klomifent ajánlottak nekik, aminek hatására hat petesejt érett meg, ami ijesztő is volt, gyötrelmes is volt, baba mégsem fogant.
Többféle ezoterikus irányzattal is megpróbálkoztak, asztrológushoz mentek először, aki azt mondta, hogy a Plútó a hetedik házzal szemben áll, ilyenkor nincs ideje a gyerekfoganásnak. De kiment ez a képlet, mégsem történt semmi. Nóra még egy indiai csodatévő kolostorba is elment, ahova meddő nők járnak segítségért, de eredmény nélkül.
Nóra szeretetteljes szülők egyetlen gyermeke. Mielőtt ő született, anyjának két kisbabája meghalt. Annyit tud, hogy kisfiúk voltak. Öt- vagy hatéves volt, amikor egy szomszéd véletlenül elmondta ezt neki. Otthon nem volt erről szó sosem, de arra emlékszik, hogy amikor felmerült, hogy anyjának újabb gyermeke legyen (végül nem lett), ő nagyon félt. Attól félt, hogy anyja meghalna a szülésben.
Sándor anyja időnkénti pszichotikus állapot miatt orvosi kezelés alatt állt, végül a szülők elváltak. Sándort az apja nevelte, nagyon keményen, távolságtartóan, nem ritkán komolyan bántalmazva őt. Sándor mindazonáltal kisgyermekkora óta bálványozta is az apját, a munkájával akarja bebizonyítani, hogy érdemes apja elismerésére.
Vajon mit jelentett az a mintegy 12 terápiás alkalom?
Nagy dolog volt, hogy a napi majd’ 16 órát igénybe vevő munka mellett egyáltalán terápiába jöttek.
Jelentős változás volt, ahogyan az indulatos, bizalmatlanságot hordozó történetek átadták a helyüket álmoknak, gyermekkori emlékeknek, szorongató érzések felidézésének. Nóra egyik álmában terhes volt, nagy hasa volt, röpült (mintha a hasa miatt nem nehezebb, hanem könnyebb lett volna), szeretett volna mint egy repülőből kiszállni, de mint ahogy egy repülőből se, ezt nem lehetett. Álmában anyja felé repült. Elmesélte, hogy gyermekkorában több olyan nőnek volt a kedvence, akiknek nem volt gyermekük. Mesélt egy rokon lányról, aki betegen született, és hogy apja mennyit segített ennek a rokon családnak, és ő szégyennel élte át saját irtózását ettől a beteg rokon gyerektől. Beszélni lehetett arról, hogy valójában mennyire félnek a terhességtől, és attól, hogy Nóra, mint anyja, elveszítheti a gyermeket. Beszélni lehetett a szüléshez kapcsolódó halálfélelemről. Beszélni lehetett arról, hogy Sándor pszichotikus anyjának zűrzavaros jelenléte a családban mennyi ellentmondó érzést tart bennük ébren, beleértve azt is, hogy ez ‒ akár csak örökletesen ‒ hogyan befolyásolja majd jövendő gyermekük sorsát. Beszélni lehetett arról, hogy a közöttük lévő alapvetően erős vonzalmon alapuló szexualitás a babára való hiábavaló várakozás évei során hogyan alakult át kényszerképekkel kísért kényszeraktusokká. A beszélgetések visszavezethették őket egymás szeretetéhez és a bizalomhoz.
Felvetődött, hogy miért is ne lehetne megvalósítani azt a vágyukat, hogy elröpítsék azt a galambpárt. Kerítettek hát egy szabad hetet, amiben csak egymással törődnek, és megkapták a galambokat, amiket elröpítettek, és amik aztán, feltehetően, rendben visszataláltak eredeti gazdájukhoz. Ez után a szünet után Sándor egyedül érkezett, mert, mint mondta, Nóra nem érzi éppen jól magát. Aztán megint együtt jöttek, és mint ez beigazolódott, ebben az időszakban megfogant a kisbaba.
Tanulságok
A termékenységi nehezítettség igen gyakran pszichoszomatikus jelenség. Ilyenkor a „fizikai” és a „funkcionális” problematika elkülönítése nem indokolt. Pszichoterápiás eseteink jelentős részében a nőgyógyászati kivizsgálás során találni lehet valamilyen fizikai eltérést (petevezeték-elzáródás, endometriosis, policystás ovariumszindróma, inzulinrezisztencia, véralvadási zavar, diszfunkcionális hormonális működés stb.), amely alapján kétségesnek tűnhet az adott pár fogamzóképessége, és ennek nyomán mesterséges útra terelik történetüket. Ez még olyankor is megesik, ha a kivizsgálás alapján egészségesnek bizonyul a pár. Tekintettel a probléma pszichoszomatikus jellegére, szükséges lenne, hogy a kezelés ne csak az organikus problémára irányuljon, hanem pszichológiai vizsgálat, adott esetben kezelés is történjen.
A tapasztalatok szerint, ha a tudattalan lelki tényezők nem teszik lehetővé az élet továbbadását, akkor ez megmutatkozik testi szinten is. Ezekben az esetekben igen gyakori, hogy az orvosi beavatkozások eredménytelenek. A dolog természetéből adódóan az sem ritkaság, hogy ha mégis „sikeres” az orvosi beavatkozás, akkor az elrendezetlen lelki akadályok később, a kötődési kapcsolat alakulásában mutatkoznak meg.
Ha az adott pár lelki problematikájának feltárása vezet el ahhoz, hogy testi szinten is igent mondanak a gyermek megfoganására, akkor az egyben az alakuló családon belüli kapcsolatokra is hosszú távú prevenciós hatással bír.
