A szorongás a protonpumpagátlókra adott gyengébb válasszal társulhat

Háttér

A protonpumpagátló (PPI) kezelés ellenére fennmaradó refluxos panaszok gyakoriak, de hátterükben nem minden esetben igazolható kóros reflux. A Lyon-konszenzus 2.0 objektív vizsgálati eredmények alapján különíti el a gastrooesophagealis refluxbetegség fenotípusait, az egyes csoportok kezelési válaszát befolyásoló tényezők azonban nem teljesen ismertek.
Egy új kutatásban azt vizsgálták, hogy a szorongás súlyossága összefügg-e a protonpumpagátlókra adott válasszal a különböző refluxos fenotípusokban.  

Módszerek

A retrospektív elemzésben 204, oesophagealis panaszokkal jelentkező beteg prospektíven gyűjtött adatait értékelték; átlagéletkoruk 50,3 év volt, 55,9%-uk nő. A résztvevők a megelőző hat hónapban nyolchetes PPI-kezelést kaptak, majd legalább hétnapos gyógyszermentes időszak után impedancia-pH-monitorozáson estek át. A Lyon-konszenzus 2.0 alapján igazolt refluxbetegség, támogató jelekkel vagy azok nélkül fennálló nem egyértelmű refluxbetegség, illetve refluxbetegség hiánya kategóriába sorolták őket.
A szorongást a 14 tételes Hamilton-szorongásskálával mérték. Terápiás válasznak a teljes tünetpontszám legalább 50%-os csökkenését tekintették. 

Eredmények

A protonpumpagátlóra reagálók aránya az igazolt refluxbetegségben mért 70,2%-ról a két nem egyértelmű csoportban 53,3%-ra, illetve 31,6%-ra, a refluxbetegség nélküli betegek körében pedig 30,8%-ra csökkent.
A nem reagálók átlagos Hamilton-pontszáma magasabb volt, mint a reagálóké: 20,9, illetve 13,4 pont. Enyhe szorongáshoz viszonyítva a közepes szorongás 6,25-szeres, a súlyos szorongás 13,3-szeres eséllyel társult a kezelés eredménytelenségéhez. A szorongási pontszám elkülönítő képességét jelző görbe alatti terület a teljes betegcsoportban 0,73, a refluxbetegség nélküli csoportban 0,78 volt.

Értelmezés

Az eredmények szerint a szorongás elsősorban akkor jelezheti előre a protonpumpagátló kezelés gyenge eredményét, ha a panaszok mögött nincs egyértelmű objektív refluxbizonyíték. E betegek tüneteit ezért valószínűleg nem lehet minden esetben a savcsökkentés fokozásával érdemben befolyásolni; a személyre szabott kezelés részeként viselkedésterápiás beavatkozások vagy neuromodulátorok is mérlegelhetők.
A vizsgálat ugyanakkor csak összefüggést mutatott ki, ok-okozati kapcsolatot nem igazolt. A tüneti választ utólagos betegbeszámoló alapján határozták meg, ami visszaemlékezési torzítást és placebohatást is tartalmazhatott, a nyolchetes átlagos tünetpontszám pedig elfedhette a panaszok időbeli ingadozását. 

Konklúzió

A protonpumpagátló kezelésre nem reagáló, különösen objektív refluxbizonyíték nélküli betegekben a szorongás felmérése segíthet felismerni, kiknél kevéssé valószínű, hogy a savcsökkentés fokozása javítja a tüneteket.