Új nemzetközi irányelv a szepszis és a szeptikus sokk ellátásáról

Háttér

A szepszis és a szeptikus sokk ellátására vonatkozó legújabb nemzetközi irányelvet a Surviving Sepsis Campaign keretében, a Society of Critical Care Medicine (SCCM) és a European Society of Intensive Care Medicine (ESICM) vezetésével dolgozták ki, széles nemzetközi szakértői együttműködésben.
A 2026-os ajánlást, amely az előző, 2021-ben kiadott irányelv frissítése,  23 ország 69 szakértője állította össze. Az irányelvet egymástól függetlenül két folyóirat is közölte, és eddig 24 szakmai szervezet fogadta el. Egyidejűleg, de szintén a Surviving Sepsis Campaign keretében publikálták a gyermekkori szepszis és szeptikus sokk ellátására vonatkozó új irányelvet is, két másik folyóiratban, 14 szakmai szervezet jóváhagyásával. 
Az új irányelv összesen 129 ajánlást tartalmaz: ezek jelentős része a korábbi verzió ajánlásainak változatlan átvétele. Ugyanakkor megjelent 46 teljesen új ajánlás, és számos korábbi javaslatot módosítottak az új evidenciák alapján. 
Az irányelvfejlesztés során a hangsúlyt a klinikai döntéshozatal finomítására, az antimikrobiális stewardship erősítésére, valamint a betegút teljes, a szepszis utáni ellátást is magába foglaló spektrumának lefedésére helyezték.

A legfontosabb újdonságok 

Antibiotikumok és diagnosztika: finomodott az „egy órán belül mindenkinek” elve 

A korábbi, időalapú megközelítéshez képest a 2026-os ajánlás nagyobb hangsúlyt helyez a kockázat szerinti stratifikációra és a diagnosztikai bizonyosságra. Míg a 2021-es irányelv gyakorlatilag általános „1 órás” antibiotikumindítást javasolt, az új verzió a diagnózis és kockázatértékelés alapján egyértelműen elkülöníti a betegcsoportokat. Szeptikus sokk vagy magas kockázat esetén továbbra is elsődleges az azonnali antibiotikus kezelés. Stabilabb vagy diagnosztikailag bizonytalan helyzetekben azonban teret enged a rövid idejű kivárásnak és a diagnózis pontosításának, ezzel erősítve az antimikrobiális stewardship szempontjait. 

Folyadékterápia: resuscitatiótól a deresuscitatióig

Míg a 2021-es kiadás alapvetően a kezdeti volumenpótlásra fókuszált, az új megközelítés a folyadékháztartás rendezését hangsúlyozottan egy egységes folyamatként értelmezi. A deresuscitatio explicit módon megjelenik az ajánlásban mint a kezelés integráns, aktívan menedzselendő fázisa. A korábbi, széles körben alkalmazott „30 mk/kg”-os szabályt nem univerzális célnak, inkább a resuscitatio kezdeti támpontjának tekinti. Nagyobb hangsúlyt kap a folyadékra adott válasz értékelése és a túlzott resuscitatio elkerülése. Kiemelt szempont lett a komorbiditások figyelembe vétele és a folyadékterhelés kockázatának kerülése, figyelembe véve, hogy bizonyos betegcsoportokban a standardizált volumenpótlás nem feltétlenül optimális. 

A deresuscitatio ajánlásba emelésé vel hangsúlyozzák, hogy a kezdeti stabilizációt követően a tartósan pozitív folyadékmérleg kedvezőtlen kimenetellel társulhat, ezért indokolt a volumenállapot rendszeres újraértékelése és szükség esetén a folyadéktöbblet csökkentése. A folyadékterápia tehát nem zárul le a kezdeti resuscitatióval, hanem egy dinamikus folyamat része, amelyben a túlzott folyadékbevitel korrekciója a pótláshoz hasonlóan tudatos döntéseket igényel.

Hemodinamika és perfúzió 

A szakértői konszenzus megtartotta az artériás középnyomás korábbi, legalább 65 Hgmm-es célértékét, ugyanakkor egyértelműen hangsúlyozza az individualizáció szükségességét. Bizonyos betegcsoportokban – különösen idősekben vagy krónikus hipertóniában – akár magasabb perfúziós nyomás is indokolt lehet. 

Az irányelv nagyobb szerepet ad a szöveti perfúzió klinikai megítélésének, és támogatja az egyszerű ágymelletti paraméterek, például a kapilláris újratelődési idő alkalmazását. Ezzel a megközelítés a kizárólag statikus vérnyomás- vagy laktátcélokra épülő stratégiát egy komplexebb, többparaméteres döntéshozatal felé mozdítja el. 

Diagnosztika

2026-tól hangsúlyosabban kell kezelni a diagnosztikai bizonytalanságot, és ezzel összefüggésben a túlkezelés elkerülését. A szepszis korai felismerése nem mindig egyértelmű, ezért a döntések folyamatos újraértékelést igényelnek. A biomarkerek alkalmazása kiegészítő szerepű: önmagukban nem irányadóak, de segíthetik az antibiotikum-kezelés újraértékelését és deeszkalációját. 

Posztszeptikus ellátás – a betegút kiterjesztése

A 2026-os irányelv újdonsága, hogy a szepszis ellátását kiterjeszti a szepszis utáni időszakra. A túlélők körében gyakori fizikai, kognitív és pszichés következmények miatt az irányelv strukturált utánkövetést és rehabilitációt javasol. 

A szepszis így nemcsak akut állapotként, hanem hosszú távú következményekkel járó kórképként jelenik meg.