Egy vizsgálat szerint a gyakran alkalmazott gyógyszerek – pl. protonpumpagátlók, antihisztaminok vagy NSAID-ok – nem befolyásolják specifikusan az immunterápia hatékonyságát IV. stádiumú NSCLC-ben.
A vizsgálat célja
Korábbi tanulmányok szerint egyes gyakran alkalmazott gyógyszerek – például protonpumpagátlók, antihisztaminok vagy nem szteroid gyulladáscsökkentők – befolyásolhatják az immunellenőrzőpont-gátló (ICI) kezelés hatékonyságát nem-kissejtes tüdőrákban (NSCLC). Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy ezek valódi farmakológiai kölcsönhatások-e, vagy inkább egyéb, nem mért zavaró tényezők következményei. A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a gyakran felírt gyógyszerek valóban befolyásolják-e az ICI-kezelés kimenetelét IV. stádiumú NSCLC-ben, illetve hogy az esetleges összefüggések specifikusak-e az immunterápiára.
A vizsgálat felépítése
A kutatás a Veterans Health Administration (VHA) országos adatbázisán alapult. IV. stádiumú NSCLC-ben szenvedő betegek kerültek bevonásra, akik első- vagy másodvonalban ICI-kezelést (n = 3739) vagy kemoterápiát (n = 6585) kaptak 2005 és 2023 között. A kiinduláskor 20 gyakori gyógyszerosztály használatát, valamint az immunmoduláló gyógyszer pontszámot értékelték. A pontszám bevezetésének célja annak mérése, hogy a szedett gyógyszerek együttesen milyen mértékben befolyásolják a beteg immunrendszerét. A statisztikai elemzéshez hajlampontszámmal súlyozott Cox-regressziós modellt alkalmaztak az összhalálozás és a következő kezelésig eltelt idő vizsgálatára az ICI-csoportban. Amennyiben valamely gyógyszerosztály esetében nominálisan szignifikáns (p <0,05) összefüggést találtak, az elemzést megismételték a kemoterápiás kohorszban is annak eldöntésére, hogy az hatás specifikus-e.
Eredmények
A hajlampontszámmal történő súlyozást követően a 20 vizsgált gyógyszerosztály közül 14 nem mutatott összefüggést sem az összhalálozással, sem a következő kezelésig eltelt idővel az ICI-csoportban. A kacsdiuretikumok, antikoagulánsok, opioidok, penicillin típusú antibiotikumok és fluorokinolon antibiotikumok rosszabb kimenetellel társultak, azonban hasonló hatás volt megfigyelhető a kemoterápiás csoportban is. A magasabb immunmoduláló gyógyszer pontszám szintén kedvezőtlenebb túléléssel járt az ICI-kezelt betegek körében, de ez az összefüggés a kemoterápiás kohorszban is megfigyelhető volt.
Összefoglalás és konklúzió
A vizsgálat alapján a gyakran alkalmazott gyógyszerek nem befolyásolják specifikusan az ICI-kezelés hatékonyságát IV. stádiumú NSCLC-ben. Az irodalomban korábban leírt negatív asszociációk valószínűleg nem valódi gyógyszer–immunterápia interakciók, hanem nem mért zavaró tényezők következményei lehetnek. Az eredmények arra utalnak, hogy a komorbiditás és a beteg általános állapota fontosabb magyarázó tényező lehet, mint az egyéb szedett gyógyszerek közvetlen immunológiai hatása.
