A GLP-1-agonisták csökkentik az epilepszia kockázatát diabetesben

Háttér

A 2-es típusú cukorbetegségben fokozott az epilepszia kialakulásának kockázata, különösen idősebb életkorban. Bár preklinikai vizsgálatok szerint a GLP-1 receptor agonistái rendelkezhetnek neuroprotektív tulajdonságokkal, a valós életből származó, összehasonlító hatásossági adatok továbbra is korlátozottak.

Célkitűzés

A vizsgálat arra kereste a választ, hogy a GLP-1 receptor agonisták vagy a DPP-4 gátlói mellett alacsonyabb az epilepszia kialakulásának kockázata. 

Módszerek
Vizsgálati elrendezés

• retrospektív kohorszvizsgálat, a TriNetX adatbázis felhasználásával; 

• vizsgált időszak: 2015–2023; 

• a vizsgálati ágakat a kiindulási betegjellemzők alapján illesztették. 

Résztvevők

• 18 éves vagy idősebb, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők, 

• akiknél GLP-1-agonista vagy DPP-4-gátló kezelés indult; 

• kizáró ok volt az az anamnézisben szereplő epilepszia, görcsroham vagy antiepileptikus kezelés.

Elsődleges végpont

• újonnan kialakuló epilepszia, a rögzített betegségkódok alapján. 

Eredmények

• 226 383 illesztett betegpár (n = 452 766). 

• Átlagéletkor 60,5 év; nők aránya 47,%. 

• A vizsgált időszak alatt a GLP1-agonista ágon 1670, a DPP-4-gátló ágon 1886 betegnél diagnosztizáltak újonnan epilepsziát, ami 2,35%-os, illetve 2,41%-os kumulatív incidenciának felel meg. 

• A GLP1-agonisták melletti epilepszia kockázati aránya (HR) a DPP-4-gátlókkal összevetve 0,84 (95% CI: 0,78-0,90) volt a teljes vizsgálati időre számítva. 

• Az egyes hatóanyagok összehasonlítása alapján a legerősebb antiepileptikus preventív hatása a szemaglutidnak volt (HR: 0,68; 95% CI: 0,60-0,77). 

• Az összefüggés az alcsoportoktól függetlenül konzisztens volt, és a párhuzamosan vagy egymás után mindkét kezelést megkapókat kizáró érzékenységi elemzés is hasonló eredményeket mutatott. 

Konklúzió

A GLP-1-receptor-agonisták a DPP-4-gátlókhoz képest szignifikánsan alacsonyabb epilepsziakockázattal hozhatók összefüggésbe a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek körében. Az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, hogy a GLP-1-agonisták a vércukorszint szabályozásán túl neurológiai előnyökkel is járhatnak. 

A szerkesztő megjegyzése

A bemutatott eredményeket megerősíti egy másik retrospektív elemzés, amelynek eredményeit szinte egyidejűleg, 2025. decemberében ismertették az AES kongresszusán. Ebben arról számoltak be, hogy a szemaglutid szignifikánsan csökkentette a felnőttkori epilepszia és görcsroham kockázatát cukorbetegekben más vércukorcsökkentő szerekhez (SGLT2-gátlók, DPP-4-inhibitorok, szulfonilureák) képest, a glikémiás kontrolltól függetlenül.