Az egészséges testsúly rendszeres testmozgás és észszerű étkezési szokások mellett genetikai tényezőktől függetlenül elérhető és fenntartható.
A vizsgálat célja
Az elhízás kezelésének sikertelensége esetén gyakran tulajdonítanak meghatározó szerepet az örökletes faktoroknak. Az elhízás kialakulásában, valamint a testsúlycsökkentő beavatkozásokra adott válaszokban szerepet játszó genetikai tényezők pontos jelentősége azonban továbbra sem teljesen tisztázott. A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a genetikai kockázati pontszámok (GRS) szerepét az elhízás elleni életmód-intervenciók eredményességének előrejelzésében. A vizsgálat részét képezte egy új, összetett hatékonysági pontszám bevezetése és értékelése is, amelyet a data envelopment analysis (DEA; adatburkolásos hatékonyságelemzés) módszerével számítottak ki. Az új mutató bevezetésének célja a fogyás mértékének pontosabb előrejelzése a kiindulási genetikai kockázat és az egyéni fenotípusos jellemzők figyelembevételével.
A vizsgálat módszertana
A kutatás retrospektív elemzésen alapult, amelyben 145 japán résztvevő adatait dolgozták fel. A résztvevők egy 8–12 hetes életmód-intervenciós programot teljesítettek, amely alacsony szénhidráttartalmú étrendet és ellenállásos edzést foglalt magában. A genetikai kockázati pontszámot 75, korábban japán populációban azonosított, elhízással összefüggő SNP (egypontos nukleotid-polimorfizmus) alapján számították ki. A DEA módszerrel egy összetett hatékonysági pontszámot alkottak meg, ahol bemeneti változóként a GRS, kimeneti változóként pedig a kiindulási BMI és testzsírszázalék – mint fenotípusos állapotmutatók – szerepeltek. A GRS és a DEA-alapú pontszám prediktív értékét lineáris regressziós elemzésekkel hasonlították össze.
A vizsgálat eredményei
Az intervenciót követően a résztvevők testtömegindexe és más antropometriai mutatói szignifikánsan csökkentek. Az elemzések alapján a genetikai kockázati pontszám önmagában nem volt alkalmas a BMI százalékos változásának előrejelzésére. Ezzel szemben a DEA-ből származtatott hatékonysági pontszám szoros összefüggést mutatott a BMI csökkenésével, vagyis jobban jelezte előre, hogy kik reagálhatnak kedvezően az étkezési- és mozgási szokásokat érintő változásokra.
Összefoglalás és konklúzió
A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a testsúlycsökkenés az alacsony szénhidráttartalmú étrend és az ellenállásos edzés kombinációjával a genetikai kockázattól függetlenül elérhető. A kizárólag genetikai adatokon alapuló kockázati pontszám nem bizonyult megfelelő eszköznek az életmód-intervencióra adott válasz előrejelzésére. Ezzel szemben a genetikai és fenotípusos tényezőket együttesen figyelembe vevő, DEA-alapú hatékonysági pontszám ígéretesebb megközelítésnek tűnik. Az eredmények arra utalnak, hogy az életmódbeli tényezők jelentősebb szerepet játszanak a testsúlyváltozásban, mint a genetikai hajlam önmagában, ami hosszú távon hozzájárulhat a személyre szabott testsúlykezelési stratégiák fejlesztéséhez, ugyanakkor további validációs vizsgálatok elvégzése indokolt.
Források
S. Nakamura, M. Yanai, A. Eto, et al., “ Genetic isk Scores for Obesity and the Effectiveness of a Diet and Exercise Intervention Program: A Historical Cohort Study,” Obesity 2025): 1–10,
