Egy 2. fázisú klinikai vizsgálatban pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél az abelacimab hatásosan csökkentette a szabad XI-es faktor szintjét, és kevesebb vérzéses szövődményt okozott, mint az aktív komparátor NOAC.
A vizsgálat célkitűzése
A direkt oralis antikoagulánsok (DOAC) számos fontos klinikai előnnyel rendelkeznek a K-vitamin-antagonistákkal szemben. Jelentős vérzéses szövődmények azonban továbbra is előfordulnak DOAC-kezelés mellett, ami ösztönzi a biztonságosabb véralvadásgátlók kutatását. Az abelacimab egy fejlesztés alatt álló, teljesen humán monoklonális ellenanyag, amely a XI-es faktor inaktív formájához kötődik, és gátolja annak aktiválódását. Az AZALEA–TIMI 71 klinikai vizsgálat célja az abelacimab és egy DOAC vérzési kockázatra gyakorolt hatásának összevetése volt.
Módszerek
2b fázisú, párhuzamos csoportos, részben vak, randomizált vizsgálat.
Résztvevők
- 1287, 70 év alatti, pitvarfibrillációban szenvedő felnőttek
- CHA₂DS₂VASc pontszám ≥3–4 (közepes/magas strokekockázat)
Beavatkozás
1:1:1 arányú véletlen besorolás szerint
- havi 1×150 mg abelacimab sc.
- havi 1×90 mg abelacimab sc.
- napi 20 mg rivaroxaban
Elsődleges kombinált végpont
- súlyos vagy klinikailag releváns nem súlyos vérzés
Kezelés időtartama
- medián: 2,1 év
Eredmények
Három hónap elteltével a szabad XI-es faktor szintjének medián csökkenése:
- 150 mg abelacimab esetén: 99% (interkvartilis tartomány: 98–99),
- 90 mg abelacimab esetén: 97% (interkvartilis tartomány: 51–99).
A vizsgálatot idő előtt leállították a független adatfigyelő bizottság javaslatára, mivel az abelacimab alkalmazása váratlanul nagy különbség jelentkezett a vérzések gyakoriságában.
A súlyos vagy klinikailag releváns nem súlyos vérzések előfordulási aránya 100 személyévenként:
|
Kezelési ág |
Vérzések gyakorisága |
|
150 mg abelacimab |
3,2 esemény |
|
90 mg abelacimab |
2,6 esemény |
|
rivaroxaban |
8,4 esemény |
Az általános mellékhatások előfordulása és súlyossága a három csoportban hasonló volt.
Következtetés
Pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a havonta egyszer alkalmazott abelacimab jelentős és tartós csökkenést eredményezett a szabad XI-es faktor szintjében, és szignifikánsan alacsonyabb vérzési arányt mutatott, mint a rivaroxaban. Bár ezek az eredmények az abelacimab kedvezőbb biztonságossági profiljára utalnak, a stroke megelőzésére vonatkozóan végleges következtetések csak a 3. fázisú vizsgálatok alapján vonhatók le.
Források
Ruff CT, Patel SM, Giugliano RP, et al. Abelacimab versus Rivaroxaban in Patients with Atrial Fibrillation. N Engl J Med 2025; 392(4): 361-371.
