Az Egyesült Államokban több mint háromszorosára növekedett az öngyilkossági kísérletek száma az elmúlt évtizedben. Az öngyilkossági kísérletek és szándékos önsértés miatti sürgősségi osztályos ellátások súlyozott száma 2011–2012-ben 1,43 millió volt, ami az összes sürgősségi ellátás 0,6%-át tette ki, míg 2019–2020-ra 5,37 millióra nőtt, ami az összes sürgősségi ellátás 2,1%-ának felelt meg.1
Ezen tragikus esetek növekvő tendenciájáért számos tényező lehet felelős, beleértve a mentális betegségeket, fokozott stresszt, családi és egyéb mikroszociális tényezőket. Egy 2026-ban publikált kohorsz vizsgálat adatai szerint a fejsérülések – függetlenül azok súlyosságától – jelentős mértékben növelik a jövőben elkövetett öngyilkossági kísérletek kockázatát2. Az 1,8 millió felnőtt részvételével zajlott vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy azok, akik bármilyen típusú fejsérülést szenvedtek el, átlagosan 5 éven belül 21%-kal nagyobb valószínűséggel próbáltak öngyilkosságot elkövetni, mint azok, akiknek nem volt fejsérülésük. Minden olyan alcsoportban, ahol fejsérülés történt, szintén jelentősen megnövekedett a kockázat, beleértve azokat is, akiknek anamnézisében nem szerepelt mentális betegség.
A vizsgálat résztvevőinek átlagéletkora 52,4 év, közülük 51%-uk nő és 49%-uk férfi volt. A fejsérülést elszenvedett résztvevőket (átlagos követési idő: 5,5 év) 1:4 arányban párosították olyan résztvevőkkel, akik nem szenvedtek el ilyen típusú sérülést (átlagos követési idő: 4 év). Az 1,8 millió résztvevő közül 389 523 egyénnél regisztráltak fejsérülést, köztük az öngyilkossági kísérletek száma 5107-nek adódott (előfordulási arány: 2,4 eset 1000 személy-évre vetítve). A fejsérülést el nem szenvedők körében 9815 öngyilkossági kísérletet követtek el (előfordulási arány: 1,6 eset 1000 személy-évre vetítve; korrigált HR: 1,21, 95% CI 1.17–1.25).
Az öngyilkossági kísérletek kockázata a fejsérülést követő első 12 hónapban volt a legmagasabb, továbbá jelentős kockázati tényezőnek bizonyult a hátrányosabb társadalmi helyzet és a korábbi mentális egészségügyi problémák. A fejsérülést követő 12 hónapnál hosszabb idő elteltével jelentősen alacsonyabb volt az öngyilkossági kísérlet kockázata, mint az első 5 hónapban (P <0,001). A fehérbőrű résztvevők kockázata szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a fekete vagy ázsiai (P <0,001) és a vegyes etnikumú résztvevők esetében (P = 0,004). Továbbá azoknál, akiknél a vizsgálat kezdetén depresszió, skizofrénia, bipoláris zavar vagy szerhasználat szerepelt, magasabb kockázat mutatkozott, mint azoknál, akiknél nem állt fenn mentális betegség (P <0,001 mindegyik esetben).
A vizsgálat egyedisége miatt jelentős, ugyanis ez volt az első olyan tanulmány, ahol a fejsérülések és az elkövetett öngyilkossági kísérletek kockázatát igyekeztek populációs szinten becsülni. A szerzők megjegyzik, hogy a kockázat nem csak a képalkotó módszerekkel megerősített agyi sérüléseket elszenvedőket érintheti. Az alapellátásban számos olyan enyhének tűnő fejsérülést dokumentálnak, melyek látszólag klinikai szempontból irrelevánsak, azonban olyan idegi hálózat működését zavarják meg, amelyek a hangulat, az impulzuskontroll és a döntéshozatal szabályozásában jelentős szerepet töltenek be. A fejsérülések bármely formája fokozott klinikai éberséget és alapos kivizsgálást igényel a jövőbeni súlyos következmények elkerülésére.
Források
- Bommersbach TJ, Olfson M, Rhee TG. National Trends in Emergency Department Visits for Suicide Attempts and Intentional Self-Harm. Am J Psychiatry. 2024 Aug 1;181(8):741-752. doi: 10.1176/appi.ajp.20230397.
- Erin D. Bigler, Steven Allder, Invisible Wounds, Neurology, 106, 2, (2026) /doi/10.1212/WNL.0000000000214553
- Head Injuries Tied to Increased Risk for Future Suicide Attempts – Medscape – January 02, 2026. (https://www.medscape.com/viewarticle/head-injuries-tied-increased-risk-future-suicide-attempts-2026a100001f)
