Míg egyes országokban tartósan a zéró tolerancia határozza meg az e-cigarettákkal és füstmentes dohánytermékekkel kapcsolatos népegészségügyi döntéshozói attitűdöket, addig vannak országok, ahol a cigaretta alternatívái kedvezőbb megítélésben részesülnek, akár a leszokástámogatói programok részét képezik. Milyen okok állhatnak a gyökeresen eltérő intézkedések mögött?
Ezt a kérdéskört körbejárva kereste a válaszokat Prof. Virginia Berridge, a Londoni Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Intézet Népegészségügyi Történeti Központjának szakembere az Egyesült Királyságban rendszeresen megszervezett, legutóbbi E-Cigarette Summit konferencián, amely mind szakmai, mind interdiszciplináris szempontból az egyik legjelentősebb független fórum a dohányzási ártalomcsökkentés és a dohányzással kapcsolatos népegészségügyi problémák terén.
Nemzetközi meghatározó példák a különböző attitűdökre
Az Egyesült Királyság, Ausztrália és az Egyesült Államok nagyon különböző módokon közelítették meg az e-cigarettákat – nyitotta előadását Berridge. Amellett, hogy mindhárom ország döntéshozása tudományos bizonyítékokon alapult, az Egyesült Királyságban megengedő-befogadó döntések születnek, melyek eredményeként a cigaretta füstmentes alternatívái hivatalosan is részét képezik a leszokástámogatási programoknak. Ausztrália általános tiltó megközelítést alkalmaz, mely alól viszont kivételt képez a nikotin tartalmú e-cigaretták orvosi vényre történő kiadása.
Mindeközben az Egyesült Államokban ellentmondásos állásfoglalások és döntések születtek a vizsgált időszakban: míg az egészségügyi szervek általában a dohányzás felszámolásának sikerességére nézve fenyegetőnek találják az e-cigarettákat, aminek hatására egy nikotinsókat porlasztó eszköz forgalmazását 2022-ben például be is tiltották, addig az, melynek példája, hogy a dohányhevítő rendszer módosított kockázatú dohánytermék kategóriába esik. kategóriába esik.
Hogyan lehetséges, hogy jelentősen eltérő döntések születnek? – Berridge és munkatársai erre a kérdésre keresték a választ összehasonlító tanulmányukban, amelynek célja a döntések mögötti összetett folyamatok szakmai, társadalmi és gazdasági elemeinek feltárása volt az elmúlt időszakokra nézve. A vizsgálat alapján országról országra eltérő szerepe van többek között az ország társadalmi berendezkedésének, a hatóságok részvételének a döntésben, a dohányzás visszaszorítását és leszokástámogatást befolyásoló előzményeknek, valamint az egészségügyi szakemberek állásfoglalásának (a relatív ártalomcsökkentés paradigmájára nézve általános támogatottságra és általános elutasításra egyaránt előfordulnak nemzetközi példák). Emellett az is fontos szempont, hogy kit szolgál a szakpolitika – tette hozzá Berridge.
A döntéshozást általánosságban természetesen befolyásolja az állami berendezkedés, mondta az előadó. Az olyan helyeken, ahol a kormányzati döntések centralizáltak és a szakpolitikai döntések az egész országra érvényesek, mint például az Egyesült Királyságban, jellemzően következetes stratégia alakul ki – akár megengedő-befogadó, akár tiltó-korlátozó megközelítésben történik az állásfoglalás. Ennek egy lehetséges hátránya, hogy ha történetileg valamely ország döntéshozói elköteleződtek egy stratégia mellett, nehezebben alakítják azt át, kevésbé hajlamosak felülvizsgálni a népegészségügyi programot. Számos katalizátorra van ahhoz szükség, hogy szakmapolitikai oldalon változás történjen.
Ezzel szemben a szövetségi államokból álló országokban, mint például az Egyesült Államok, egymásnak ellentmondó szabályozások is születhetnek régióról régióra. De az sem példátlan, hogy adott országon belül a hatóságok sem tudnak közös nevezőre jutni, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) például kedvezőbben ítéli meg a füstmentes alternatívák népegészségügyi hatását, mint a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) – mondta Berridge utalva a „járványos” tüdőkárosodást okozó korábbi eseményekre, melyekről idővel kiderült, hogy nem az e-cigaretta (vaping) okozta, hanem egy abban használt, illegális, kannabisz tartalmú folyadék szennyezettsége fejtett ki mérgező hatást.
Nikotinpótlás másként
Meghatározó előzményként az előadó azt a tényt azonosította elsőként, hogy a nikotinpótló terápiát (jellemzően vény nélkül kapható tapasz, rágó, spray, stb.) alkalmazó egészségügyi szakemberek számára valójában nem életidegen az a gondolat, hogy a cigarettáról való leszokást nikotintartalmú e-cigarettával támogassák. Az Egyesült Királyságban a nikotinpótló terápia például már a 70-es évek óta bevett gyakorlat volt, melynek szerepe a 80-as és 90-es években egyre nőtt, párhuzamosan a területen szerzett kutatási adatok mennyiségének növekedésével. Az előzmények hatására a szigetországban már a 2000-es évek elején megjelent az a népegészségügyi felfogás, hogy nem csak a cigarettáról való leszokásban történő rövidtávú alkalmazás, hanem az e-cigaretta történő váltás is egészségügyi előnyökkel jár. Utóbbi azok körében jelent lényegi ártalomcsökkentést, akik nem tudnak vagy nem kívánnak leszokni a nikotinfogyasztásról. A legnagyobb egészségnyereség természetesen a teljes leszokással érhető el.
Berridge hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyságban lezajlott paradigmaváltás és a korszerű megközelítés annak talaján vált lehetségessé, hogy a szigetországban évtizedes múltra tekint vissza a különböző egészségügyi szakemberek és kutatók együttműködése a témában, ami az evidenciákon alapuló döntéshozásnak kedvezett, ideértve a valós életbeli bizonyítékok számbavételét is. Kiemelte, hogy a mai „megengedő-befogadó” brit stratégia szakmai vita eredménye, melynek hatására maguk az anti-dohány szervezetek (pl. Ash Action on Smoking) is belátták, hogy mind a cigaretta elhagyása, mind a füstmentes alternatívák nyújtotta relatív ártalomcsökkentés közös népegészségügyi érdek. Az Egyesült Királyságban ezek a szervezetek azóta is szorosan együttműködnek a kormányzati szervekkel – mondta Berridge.
Ezzel szemben Ausztráliában a témával foglalkozó független szervezetek szinte teljesen eltűntek – folytatta –, és a rákmegelőzéssel foglalkozó állami hivatal vette át azt a facilitátor szerepet, amit ideális esetben a társadalom civil szereplői képviselnek. Az Egyesült Államokban pedig az volt látható, hogy a civil szereplők (pl. Tobacco Free Kids, Truth Initiative) a fiatalkorúakat féltve, a dohányzó populációra vonatkozó előnyöket félretéve, lényegében egyhangúlag az e-cigaretták ellen léptek fel. Ennek kapcsán Berridge felhívta arra a figyelmet, hogy az országról országra változó gondolkodásmód így jelentősen befolyásolta a kimeneteleket, és főleg olyan helyeken vetik el teljesen az e-cigarettáknak a dohányzáshoz köthető ártalmak csökkentésében játszott szerepét, ahol a relatív ártalomcsökkentés más területen (pl. tűcsere program a drogprevencióban) sincs jelen.
Összességében elmondható, hogy a brit stratégia nem egyszerűen a bizonyítékalapú gondolkodás eredménye, hanem olyan széleskörű társadalmi párbeszédé és összefogásé is, ami jelenleg kevés országot jellemez a dohányzási ártalom visszaszorítására való törekvésben.
A történeti összehasonlítást részleteiben bemutató E-Cigarettes and the Comparative Politics of Harm Reduction: History, Evidence, and Policy c. tanulmánykötet a Springer gondozásában elektronikus formában open access elérhető. Virginia Berridge E-cigarette Summit előadása megtekinthető a konferencia honlapján.
Dohányzási kockázatértékelés a köztudatban (drportal.hu)
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
