A SARS-CoV-2-fertőzés többnyire tünetmentes vagy csak enyhe tünetekkel jár, a vírus gyors terjedéséhez vélhetően hozzájárulnak a tüneteket nem mutató esetek és a szimptómák kialakulása előtt történő transzmissziók. Emiatt a tünetmentes és enyhe esetekben tapasztalható immunválasz tartósságának és hatásosságának ismerete meghatározó lehet az ismételt infekciók kivédése szempontjából.
A leggyakrabban használt szerológiai tesztek antigénként a tüskefehérjét és az erősen konzervatív nukleokapszid fehérjét vizsgálják. Jól ismert, hogy a tünetek jelentkezése után 9–21 nappal megjelennek a vírus elleni IgG antitestek, azonban kevésbé ismert, hogy a keringő ellenanyagok mekkora és mennyire tartós védelmet nyújtanak az ismételt fertőzés, illetve megbetegedés ellen. A kérdéssel kapcsolatban eddig megjelent adatok ellentmondásosak: egyes kutatások a COVID-19 után az ellenanyagszintek gyors – néhány héten belüli – eséséről számoltak be, míg más vizsgálatokban 2-6 hónappal a fertőzés után is kimutatható antitest-szinteket találtak. A közelmúltban a medRxiv honlapon megjelent egy preprint (nem lektorált) közlemény, amely feloldhatja az ellentmondásos adatokat.
Egy Svédországban jelenleg is folyamatban lévő hosszmetszeti tanulmányban, a COMMUNITY-ben a COVID-19-en átesettek hosszú távú immunitását kutatják. 2020 áprilisa és májusa között 118 hospitalizált COVID-19 beteget és 2149 egészségügyi dolgozót vontak be a vizsgálatba. Közülük 1972 egészségügyi dolgozónál és 59 betegnél a bevonáskor, és négy hónappal később ismételten megmérték a tüskefehérje és a nukleokapszid fehérje elleni IgG szintjét.
A vizsgálat kezdetén 355 egészségügyi dolgozónál (18%) találtak mindkét fehérje elleni antitestet, 31-nél (2%) azonban csak a tüskefehérje elleni, 80-nál (4%) csak a nukleokapszid elleni termelt IgG volt detektálható. A bevonáskor a COVID-19-en átesett betegek mindegyikének szérumában jelen volt mindkét fehérje elleni antitest.
Négy hónappal később a korábban szeropozitív egészségügyi dolgozók 98%-ában, és valamennyi lábadozó beteg szérumában mérhető koncentrációban volt jelen a tüskefehérje elleni IgG. Figyelemre méltó, hogy a tüskefehérje-IgG négyhónapos koncentrációjában a betegek és a – szeropozitív – egészségügyi dolgozók között nem találtak szignifikáns különbséget. Az egészségügyi dolgozók körében a magasabb ellenanyagszintek szignifikáns korrelációt mutattak a bevonást megelőzően tapasztalt tünetekkel (láz, dyspnoe, köhögés, hasi fájdalom, rossz közérzet, anosmia, ageusia).
Ugyanakkor a nukleokapszid elleni antitesteket négy hónap után a korábban szeropozitív egészségügyi dolgozók 68%-ában lehetett csak detektálni. A nukleokapszid-ellenanyag utánkövetéskor mért szintje az egészségügyi dolgozókban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a lábadozókban, és szintén összefüggést mutatott a bevonás előtti tünetek súlyosságával.
Ami az ellenanyagok hatásosságát illeti, a tesztek a tüskefehérje elleni IgG 93%-os vírusneutralizációs aktivitását mutatták, míg a nukleokapszid elleni IgG vírusneutralizációs képessége nem igazolódott.
A bevonáskor szeronegatív egészségügyi dolgozók között az utánkövetésig a tüskefehérje ellen az alanyok 8%-ában, a nukleokapszid ellen 7%-ban történt szerokonverzió, amely pozitív korrelációt mutatott az életkorral, de a nemmel nem. A szerokonverzió mértéke megfelelt a COVID-19-fertőzést követő szerokonverziónak.
Az eredmények azokat a kutatásokat támasztják alá, amelyek szerint a stabil antitestszint legalább 2–6 hónapig fennmarad. Korábban megjelentek olyan vizsgálatok, amelyekben – különösen enyhe lefolyású betegség után – a keringő ellenanyagszint gyors eséséről számoltak be. Az ellentmondáshoz hozzájárulhat az alkalmazott tesztek szenzitivitása és specificitása közti különbség, de a célpontként választott antigén biztosan befolyásolja az eredményt. Számos, széles körben elérhető szerológiai vizsgálat használja a nukleokapszid antigént, és a korai vizsgálatokban elsősorban ezeket részesítették előnyben, ugyanis szenzitivitása és specificitása jobb, mint a tüskefehérje antigéné. Ugyanakkor a nukleokapszid-alapú tesztek pontosságának validálását a fertőzés akut stádiumában vagy kevéssel azután vett mintákkal végezték.
A COVID-19 elleni hosszabb távú immunitás vizsgálatára mindezek alapján a tüskefehérje elleni antitestek szintje informatívabbnak tűnik, mint a nukleokapszid fehérjéé.
A vizsgálat összességében azt igazolta, hogy az esetek túlnyomó többségében a COVID-19 fertőzés után legalább négy hónapig fennmarad a tüskefehérjével szembeni szeropozitivitás. A tüskefehérje elleni antitestek számottevő vírusneutralizációs aktivitása a tünetmentes vagy enyhe tünetekkel járó infekció után is tartós védelmet nyújt. Ezzel szemben a nukleokapszid elleni antitestek szintje a fertőzés után gyorsan csökken, vírusneutralizációs aktivitást ezek az ellenanyagok nem mutatnak.
Forrás: Havervall S, Falk AJ, Klingström J, et al. SARS-CoV-2 induces a durable and antigen specific humoral immunity after asymptomatic to mild COVID-19 infection. medRxiv 2021.01.03.21249162; doi: https://doi.org/10.1101/2021.01.03.21249162
Az eredeti cikket itt olvashatja el:
https://doi.org/10.1101/2021.01.03.21249162
