Bár egyre több információ válik ismertté arról, hogy mely demográfiai csoportok és milyen alapbetegségek jelentenek fokozott kockázatot a COVID-19 szempontjából, az Egyesült Államokban déli államaiban – különösen ahol antropológiailag kifejezetten diverz a népesség – a veszélyeztetett populációkról nagyon keveset lehetett tudni eddig. Egy alabamai kutatócsoport retrospektív tanulmány amellett, hogy pótolja ezt az epidemiológiai hiányosságot, más, terápiás jelentőségű összefüggésekre is rávilágít.
A szerzők a University of Alabama harmadik ellátási szintű birminghami kórházában 2020. február 25. és június 22. között tesztelt 25 236 fő egészségügyi adatait dolgozták fel. A PCR-vizsgálattal ebben az időszakban 604 főnél (2,4%) kaptak pozitív eredményt.
A COVID-19-fertőzöttek teljes mortalitása átlagosan 11% volt, azonban a betegkarakterisztika szerint jelentősen szóródott. A halálesetek 93%-a az 50 év felettieknél fordult elő.
A fertőzöttségi arány szignifikánsan magasabb volt a feketebőrű afroamerikai populációban (esélyhányados – OR: 2,6; 95% CI: 2,19–3,10). Az afroamerikaiakat érintő magasabb fertőzési kockázat nem járt együtt magasabb halálozási kockázattal, ami arra utal, hogy a rasszok közti különbség inkább az eltérő expozíciós kockázattal és más külső, szocioökonómiai tényezőkkel magyarázható, semmint biológiai különbségekkel.
Szintén magasabb fertőzöttségi arányt találtak a túlsúlyosak (OR: 1,93; 95% CI: 1,64–2,28;), a magas vérnyomásban szenvedők (OR: 2,46; 95% CI: 2,07–2,93) és a cukorbetegek (2,11; 95% CI: 1,78–2,48) körében.
A diabetesesek esetében a mortalitás is kiugróan magas volt (OR: 3,62: 2,11–6,20), és ez az összefüggés az életkor, rassz, nem, testsúly és vérnyomás szerinti korrekciót követően is megmaradt. A cukorbetegek csoportján belül is érvényesült a magasabb életkor és a férfi nem mint független mortalitási kockázati tényező, azonban nem fedeztek fel szignifikáns kapcsolatot a halálozás és a diabetes típusa (1-es vagy 2-es típusú diabetes) között.
Ezen túlmenően a cukorbetegeknél megvizsgálták az antidiabetikus kezelés és a mortalitás közti kapcsolatot is, és azt találták, hogy míg az inzulinterápia nem befolyásolta halálozási kockázatot, a metforminkezelés független tényezőként szignifikánsan, mintegy harmadára csökkentette a mortalitást (OR: 0,33; 95% CI: 0,13–0,84; p = 0,0210). Az eredménynek különös súlyt ad, hogy ezzel a metforminkezelés alatt álló diabetesesek halálozási kockázata (11%) a nem
cukorbeteg általános népesség mortalitási rizikójának szintjére került, míg a nem metforminnal kezelt cukorbetegeknél a mortalitás elérte a 23%-ot. A metformin kiemelkedő előnye akkor is megmaradt, ha krónikus vesebetegeket és krónikus szívelégtelenségben szenvedőket – akiknél a metformin kontraindikált – kizárták az elemzésből.
A metformin protektív hatásának lehetőségét a COVID-19-cel fertőzött cukorbetegekben más, eltérő populációkon végzett vizsgálatok is felvetették. A metformin COVID-19-fertőzés során mutatott protektív hatásának mechanizmusa tisztázatlan. Az adatok szerint a HbA1C-szintekkel jellemezhető hosszú távú glykaemiás kontroll nem befolyásolta a mortalitást, ezért vélhetően más tényezőknek, például a diabetesszel összefüggő gyulladásos folyamatoknak és az alvadási zavaroknak lehet fontos szerepe.
Forrás:
Crouse A, Grimes T, Li P, Might M, et al. Metformin Use is Associated With Reduced Mortality in A Diverse Population with COVID-19 And Diabetes. medRxiv 2020; 2020.07.29.20164020.
A teljes cikket itt olvashatja el:
https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2020.07.29.20164020v1
