A cardiovascularis mortalitás hátterében többnyire befolyásolható kockázati tényezők állnak

10 cardiovascularis epizódból majdnem hét esetben olyan kockázati tényezőket találunk a háttérben, mint a magas vérnyomás, az alacsony iskolázottság, a dohányzás, a dyslipidaemia, a helytelen étkezési szokások, az abdominalis elhízás, a fizikai aktivitás, a cukorbetegség, a depresszió és a légszennyezés – valamennyi módosítható.

Egy nagyszabású, több mint 155 000 fő bevonásával végzett epidemiológiai vizsgálat, a PURE (Prospective Urban Rural Epidemiology) eredményeit ismertették a párizsi kongresszuson. 14 kockázati tényező előfordulását és a mortalitásra, illetve a súlyos cardiovascularis megbetegedésekre – cardiovascularis halál, infarctus, stroke, szívelégtelenség – gyakorolt hatását vizsgálták öt kontinensen, alacsony, közepes és magas gazdasági fejlettségű országokban.

A tanulmányba 35 és 70 év közötti, negatív cardiovascularis anamnézisű személyeket vontak be, a követési idő tíz év volt. Ez idő alatt 10 234 halálesetet és 7980 súlyos cardiovascularis epizódot (3559 infarctus és 3557 stroke) regisztráltak.

A cardiovascularis végpontokhoz a legnagyobb mértékben a hypertonia (25,0%), a hasi elhízás (8,4%), az alacsony iskolázottság (8,1%), a dohányzás (6,8%) és a dyslipidaemia (6,5%) járult hozzá. A magas vérnyomás erősebb összefüggést mutatott a stroke-kal, mint a szívinfarctussal.

A halálozás a legerősebben az alacsony iskolázottsághoz (16,0%), a dohányzáshoz (11,0%), a hypertoniához (10,9%), a háztartási eredetű légszennyezéshez (8,4%), a helytelen étkezéshez (7,9%) és az alacsonyabb szorítási erőhöz (7,6%) kapcsolódott.

A magas sófogyasztás csak kis mértékben járult hozzá a cardiovascularis események bekövetkezéséhez.

A dapagliflozin szívelégtelenségben csökkenti a mortalitást és a hospitalizációt

A DAPA HF vizsgálat adatai szerint szívelégtelenség és csökkent ejekciós frakció esetén a dapagliflozin csökkenti a halálozás és a hospitalizáció kockázatát – diabeteses és nem diabeteses betegekben egyaránt.

A kutatás vezetője rámutatott, hogy a legfontosabb eredmény, hogy a dapagliflozin szívelégtelenségben a nem cukorbetegek számára is előnyös volt. Az SGLT2-inhibitor dapagliflozinról korábbi vizsgálatok szívelégtelenséggel szövődött cukorbetegségben már bebizonyosodott a kedvező cardialis hatás.

A 4744 szívelégtelenségben szenvedő beteg napi 10 mg dapagliflozint vagy placebót kapott a standard ellátáson (többnyire ACE-gátló vagy ARB, β-blokkoló, mineralocorticoidreceptor-gátló) túl. Az elsődleges végpont a szívelégtelenség miatti hospitalizáció vagy cardiovascularis halálozás volt. A dapagliflozincsoport szignifikánsan kedvezőbb volt a placebónál (16,3% vs. 21,2%; kockázati arány: 0,74), azonban a mortalitás javulása önmagában csak erős trend volt, szignifikancia nélkül.

A mellékhatások számszerűleg valamivel gyakoribbak voltak dapagliflozin mellett, de nem érték el a szignifikanciahatárt, a vesefunkció romlása viszont tendenciaszerűen a dapagliflozinágon volt ritkább.

A bél mikrobiom befolyásolhatja az atorvastatin hatását

A sztatinok LDL-C-szintet csökkentő hatásossága egyénenként változó, azonban ennek oka nem tisztázott. Bár egyelőre csak állatkísérletek végeztek, a bélflóra lehetséges szerepére utal egy német munkacsoport kutatási eredményei.

Azt találták, hogy a magas zsírtartalmú diéta lipidszintemelő hatását ellensúlyozó atorvastatinkezelés jelentősen veszített eredményességéből, ha előzőleg a kísérleti állatok bélflóráját antibiotikus kezeléssel megváltoztatták. A zsíros diéta hatására a kontrollok bélcsatornájában csökkent a Bacteroides és megnőtt a Firmicutes nembe tartozó baktériumok aránya a normál étrendű állatokéhoz képest. Ezt az arányt az atorvastatin a kontrollok irányába befolyásolta, azaz egyfajta kompenzációt hozott létre. A koleszterinszintézisben részt vevő enzimek expressziója nem változott.

A kutatás arra utal, hogy egyfelől a sztatin szabályozó hatást fejthet ki a bél microbiomon, másfelől viszont a bélbaktériumok – a koleszterinszintézistől függetlenül – befolyásolhatják a sztatin lipidcsökkentő hatását, ami magyarázatot adhat a sztatinhatás egyének közti különbségeire.

Koleszterinszint: minél alacsonyabb, annál jobb – az új európai irányelv szerint

Az LDL-koleszterin szintje legyen minél alacsonyabb. Ezt javasolja az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) és az Európai Atherosclerosis Társaság (EAS) dyslipidaemiával foglalkozó irányelvének 2019-es frissítése, amelyet alig egy hete publikáltak a European Heart Journal hasábjain és az ESC honlapján. Néhány fontos ajánlását ragadtuk ki.

Az LDL-szint csökkentése a kezdeti értéktől függetlenül mérsékli a kockázatot. Ez azt jelenti, hogy akiknél nagyon nagy az infarctus vagy a stroke veszélye, az LDL-szintjét akkor is mérsékelni kell, ha a kezdeti értéke az átlag alatt van.

Nincs olyan alsó határ, amely alá kockázatos lenne csökkenteni az LDL-koncentrációt. A lipidszintcsökkentés érdekében a magas, illetve nagyon magas kockázatú betegeknél szükség esetén minden elérhető hatóanyagot – sztatinokat, ezetimibet, PCSK9-inhibitorokat – be kell vetni, a lehető leghatékonyabb módon. Az irányelv szerint a kitűzött LDL-célértéket és egyidejűleg legalább 50%-os relatív mérséklést is el kell érni.

Azoknál a betegeknél, akik az aktuális terápiával a cél közelében vannak, további kezelést kell felajánlani, a minimális 50%-os csökkentés eléréséhez. Az irányelv szerzői hangsúlyozták, hogy a sztatinok általában jól tolerálhatók, az ismert mellékhatások – diabetes, myopathia – ritkán fordulnak elő, és az elérhető előnyök jelentősen meghaladják a kockázatokat, még alacsony cardiovascularis kockázat esetén is.

A sztatinok előnyös voltára 75 éves kor felett jóval kevesebb bizonyítékunk van. Az idős betegeknél a kockázat, a kezdeti LDL-szint, az egészségi állapot, és a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások egyéni mérlegelésével személyre szabott döntést kell hozni.

A betegek rizikó szerinti stratifikációjában szintén történtek változások: az atherosclerotikus betegek, a célszervkárosodott cukorbetegek, a familiaris hypercholesterinaemiában szenvedők és a krónikus vesebetegek valamennyien nagyon magas kockázattal élnek, akiknek intenzív LDL-csökkentésre van szükségük, függetlenül attól, volt-e már stroke-juk vagy infarctusuk.

Az irányelv 2016-os kiadása óta megjelent adatok arra utalnak, hogy az emelkedett lipoprotein(a) az atherosclerotikus megbetegedések fontos rizikótényezője. Mivel a lipoprotein(a) szintje jórészt genetikailag meghatározott, ajánlott a felnőttkor folyamán legalább egy alkalommal megmérni. Erre a legalkalmasabbnak a 40 éves körüli életkor tűnik, megelőzve a cardiovascularis epizódok jelentkezését.

Forrás: Európai Kardiológiai Társaság – www.escardio.org