A veseelégtelenség vezető oka világszerte a 2. típusú diabetes. A nátrium-glükóz-kotranszporter-2 (SGLT2) gátlóival végzett cardiovascularis vizsgálatok során felmerült, hogy ezek a szerek javíthatják a cukorbetegség renalis szövődményeit. E hatás részletesebb feltárására indították el a kettős vak, randomizált, placebokontrollált CREDENCE vizsgálatot.
A kísérletben 2. típusú diabetesben szenvedő betegek vettek részt. Bevonási kritérium volt a 30 és 90 ml/perc közötti becsült GFR érték, a 300–5000 albumin mg/creatinin g közötti arányú albuminuria. Valamennyien renin-angiotenzin-rendszert gátló kezelés alatt álltak.
A betegeket napi 100 mg SGLT2-gátló canagliflozinra, illetve placebóra randomizálták. A vizsgált kompozit primer végpont a végstádiumú veseelégtelenség (dialízis, transzplantáció vagy tartósan 15 ml/perc alatti GFR), a kezdeti szérumkreatinin-szint megduplázódása, illetve a renalis vagy cardialis okból bekövetkező halálozás volt.
A vizsgálatot egy tervezett időközi elemzés után idő előtt leállították. Ekkor a 4401 bevont beteggel a medián követési idő 2,6 év volt. Az elsődleges végpont a canagliflozinra randomizált betegeknél 30%-kal volt alacsonyabb, mint a placebocsoportban, az eseményráta pedig 43,2 vs. 61,2/1000 betegév volt (kockázati arány – HR: 0,70; 95% CI: 0,59–0,82; p=0,00001). A végstádiumú veseelégtelenségből, a kreatininszint duplázódásából és a veseeredetű halálozásból álló, vesespecifikus kompozit végpont relatív kockázata 32%-kal volt alacsonyabb (HR: 0,68; 95% CI: 0,54–0,86; p=0,002). A canagliflozincsoportban a cardiovascularis mortalitás, infarktus vagy stroke kombinált végpontja is alacsonyabb volt (HR: 0,80; 95% CI: 0,67–0,95; p<0,001), akárcsak a szívelégtelenség miatti hospitalizációé (HR: 0,61; 95% CI: 0,47–0,80; p<0,001). Az amputációk vagy törések gyakoriságában nem tapasztaltak szignifikáns különbséget.
A vizsgálat konklúziója, hogy a canagliflozin a vese- és a cardiovascularis szövődmények szempontjából protektív hatású kezelési opció lehet romló vesefunkciójú, 2. típusú diabeteses betegekben. Az eredmény értékét emeli, hogy a terápiás előnyt az eddig egyetlen elfogadottan renoprotektív kezelés, a renin-angiotenzin rendszer blokádja mellett érték el.
Szemben az SGLT2-gátlókkal végzett klinikai vizsgálatokkal, ebbe a kutatásba kifejezetten vesebeteg cukorbetegeket válogattak be, és vesefunkcióval összefüggő paraméterek az elsődleges végpont fontos részét alkották. A canagliflozin kedvező hatása a végstádiumú veseelégtelenségre vonatkozó kockázat csökkenésében is megnyilvánult.
Mindamellett a két vizsgált ág között a glükózkontrollban, testsúlyban és vérnyomásban csak nagyon mérsékelt különbséget tapasztaltak. Ez arra utal, hogy a canagliflozin vesevédő hatása a vércukorszinttől független lehet, és vagy az intraglomerularis nyomás csökkentésével, vagy más mechanizmussal magyarázható.
A vizsgált populációban ugyanakkor a cardiovascularis kockázat is magas volt: a hozzávetőleg két és fél éves követési idő alatt a betegek 13,8%-ában alakult ki cardiovascularis halál, infarktus, stroke, illetve került sor szívelégtelenség miatt hospitalizációra. A súlyos cardiovascularis események canagliflozin mellett tapasztalt alacsonyabb rizikója összhangban van a CANVAS vizsgálat eredményeivel. A szívelégtelenség miatti hospitalizáció kockázatának csökkenését szintén megfigyelték már az SGLT2-gátlókkal végzett korábbi klinikai kutatásokban.
A várakozásokkal ellentétben azonban nem csökkent a placebocsoporthoz képest az amputációk és törések aránya – ennek oka jelenleg még nem tisztázott. A tapasztalt mellékhatások tekintetében újdonság nem merült fel.
A diabetológia az elmúlt években igencsak felpezsdült. Úgy tűnik, a CREDENCE vizsgálat jelen eredményei jól illeszkednek a korábbi terápiás paradigmákat átalakító trendbe.
Forrás: Perkovic V, Jardine MJ, Neal B, et al; CREDENCE Trial Investigators. Canagliflozin and Renal Outcomes in Type 2 Diabetes and Nephropathy. N Engl J Med. 2019 Apr 14. [Epub ahead of print]
