„Inaktív” összetevők – bevesszük?

April 10, 2019

Azt is várjuk azonban, hogy e feladatuk teljesítése mellett ne fejtsenek ki olyan biológiai aktivitást, amelynek szignifikáns káros következménye lenne.

Bár a gyógyszergyárak rendszerint már ismert és kipróbált inaktív összetevőket használnak, amelyek a populációszintű tapasztalatok alapján biztonságosak, azonban nem kizárt, hogy esetleges hatásaik a jelenlegi preklinikai toxikológiai vizsgálatok során felderítetlenek maradnak. Egy nemrég megjelent tanulmányban a szilárd oralis gyógyszerformák inaktív összetevőit elemezték.

A segédanyagok által okozott mellékhatások nagyságrendje és kiterjedése nem pontosan ismert, azonban egyre növekszik azoknak a publikációknak a száma, amelyekben inaktív összetevő által kiváltott mellékhatásokról – allergiáról vagy intoleranciáról – számolnak be. A betegek kis százalékában fordulnak elő az IgE-mediált I. típusú hiperszenzitivitási allergiás reakciók, ezek azonban súlyosak, urticariával, angiooedemával, bronchospasmussal, anaphylaxiával járnak.

Ezzel szemben az intolerancia tipikusan gastrointestinalis tüneteket okoz, és az inaktív összetevő direkt ozmotikus hatásával vagy emésztődésével függ össze. Az intolerancia jóval gyakoribb és bár jóindulatúbb klinikai képet mutat, ám manifesztálódása a beteg állapotát és adherenciáját egyaránt befolyásolhatja.

A gyógyszerek tömegének többségét az inaktív összetevők adják. A szilárd, oralis gyógyszerformákban az inaktív összetevők tömegszázalékos aránya széles határok között szóródik, átlagosan 71%±26% (németországi adat), és a gyógyszerek majdnem fele legalább 250 mg-ot tartalmaz.

E tömeg többszörösével lehet számolni polipragmasia esetén: a 65 év felettiek 39%-a legalább ötféle gyógyszert szed be nap mint nap. Az a beteg, aki több mint tízféle gyógyszert szed – körülbelül minden tizedik idős beteg – átlagosan 2,8 g inaktív összetevőt fogyaszt el naponta. Ez már olyan mennyiség, amelyet érdemes alaposabban megfontolni.

A szilárd oralis gyógyszerformák átlagosan 8,8-féle inaktív tartalmaznak. Az egyes összetevők előfordulási gyakorisága nagyon eltérő: például a magnézium-sztearát a szolid gyógyszerformák 72%-ában megtalálható, míg az anyagok 30%-a egyetlen készítményben fordul csak elő. Bizonyos esetekben egy-egy hatóanyag nagyszámú alternatív készítményben is elérhető.

Az Egyesült Államokban a 18 leggyakrabban felírt oralis hatóanyag átlagosan 80-féle formulában található meg. A levothyroxin például 43 gyártó 140 különböző gyógyszerében van forgalomban, míg az ibuprofen több mint 170-féle készítményben szerepel hatóanyagként. Az egyes gyártók formuláiban használt segédanyagok ráadásul jelentősen eltérhetnek, ami az inaktív összetevők problematikáját még komplexebbé teszi.

Eddig 38 inaktív összetevő vonatkozásában számoltak be arról, hogy allergiás reakciót válthatnak ki, vagy allergén anyagokkal lehetnek fertőzöttek, és a szolid gyógyszerformák 92,8%-a legalább egy potenciális allergént tartalmaz. Az aktív összetevők oldaláról nézve, csak a hatóanyagok 28%-ához tartozik legalább egy, semmilyen ismert allergént nem tartalmazó formula.

Számos esetben egy bizonyos hatóanyag valamennyi forgalomban lévő formulája tartalmaz egy bizonyos, potenciálisan allergén inaktív összetevőt. Például az összes rosuvastatintartalmú tabletta inaktív összetevőként tartalmaz laktózt, vagyis nem áll rendelkezésre laktózmentes alternatíva.

A súlyos allergiás reakciók viszonylag kevés beteget érintenek, ám az inaktív összetevők sokkal többeknél okoznak mellékhatásokat. Az irritabilis bél szindróma egyik terápiás iránya az emészthető mono-, di- és oligoszacharidok, illetve poliolok (FODMAP) bevitelének csökkentése. Az oralis gyógyszerkészítmények 55%-a tartalmaz azonban ebbe a kategóriába tartozó szénhidrátot, leggyakrabban laktózt, mannitolt vagy polidextrózt. Az átlagosan 500 mg-ot meghaladó FODMAP-tartalommal ezek a készítmények hozzájárulnak a szénhidrátterheléshez és a diszkomfortérzethez.

A – nem eléggé – inaktív összetevők különösen megnehezíthetik egyes betegek gastrointestinalis panaszainak kezelését. A protonpumpa-inhibitorok gyakori összetevőihez tartoznak olyan polimerek, mint a povidon, a PEG vagy a propilén-glikol.

Amellett, hogy a laktóz önmagában is allergén, potenciálisan szennyezett tejfehérjével, illetve maga is a FODMAP-cukrok közé tartozik, a világ népességének 75%-a számára emésztési zavarok forrása lehet. A szilárd oralis gyógyszerformák 45%-a azonban tartalmaz laktózt.

A kis mennyiségű laktóz bevitelének jelentősége ma még vitatott. Úgy tűnik, hogy a gyógyszerekkel bevitt mennyiség általában nem jelent problémát, azonban a betegek egy kis hányadánál már 200 mg is panaszokat okozhat. A polipragmasiával hamar elérhetők egyes határértékek: például egy hypertoniás, hypercholesterinaemiás beteg, aki amlodipint, simvastatint és losartant szed, naponta 1 g laktózt visz be a tablettákkal.

A gluténből napi 1,5 mg coeliakiás betegben súlyos reakciókat válthat ki. A búzakeményítő-alapú vivőanyagok tartalmazhatnak glutént. Egy felmérésben a gyógyszergyárak 69%-a állította, hogy készítményeik nem tartalmaznak glutént, azonban csak 17%-uk mutatta be az ezzel kapcsolatos tesztek dokumentációját.

Egyes színezőanyagokról is gyanítják, hogy a súlyos atopiás reakciókat okozhatnak, különösen allergiás vagy asztmás betegekben. A gyógyszerek mintegy harmada tartalmaz legalább egy olyan színezéket, amely ismert allergén.

A személyre szabott gyógyítás elve és a beteg érdeke azt követeli, hogy gyógyszerrendelés során az inaktív összetevőket és a beteg egyéni érzékenységét is mérlegeljük, ezt azonban számos körülmény nehezíti. A gyártók készítményeikben sokféle, inaktívnak tekintett összetevőt használnak, ugyannakkor lehetséges mellékhatásaikról kevés adat ismert. A készítmények dokumentációjában a segédanyagok mennyiségét ritkán adják meg, és szintén ritkán van biztos információnk a tolerálható mennyiségekről.
Az inaktív összetevőkre mint problémaforrásra ritkán gondolunk, de számos olyan helyzet van – allergiás anamézis, nehezen magyarázható gastrointestinalis tünetek, polipragmasia – amikor ezt a lehetőséget is fontolóra kell venni.

 

Forrás: Reker D, Blum SM, Steiger C, et al. “Inactive” ingredients in oral medications. Sci Transl Med 2019; 11(483). pii: eaau6753.

Látta már?

A DrHírek oldal alapvető célja az orvostársadalom számára hazai és nemzetközi cikkek rövid összefoglalása. A videók célja, hogy rövid összefoglalók által segítse a nézőt a számára érdekes információk további megismerése felé terelni. 

Olvasta már?

Kapcsolódó bejegyzések

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

eConsilium bejelentkezés

eConsilium bejelentkezés