A mellékhatásoktól való félelem – orvosokban és betegekben egyaránt – a terápia elindítását akadályozó tényezővé vált. Az elmúlt időszakban a biszfoszfonáthasználat csökkenni látszik, az Egyesült Államokban a postmenopausalis csípőtörések incidenciája magasabb a vártnál, és összességében úgy tűnik, az elmúlt évtizedek javuló tendenciája megtorpant. Megjelentek olyan irányelvek, amelyek a tartós kezelés szüneteltetését javasolják, azonban ezekben több fontos kérdést is nyitva hagytak a terápia időtartamával és a monitorozással kapcsolatban.
Az új irányelv leszögezi: élete során minden második nő elszenved postmenopausalis csonttörést, és ezeknél a betegeknél a törés ismétlődésének kockázata magas. A csonttörés rombolja az életminőséget, fájdalmakkal, csökkent mobilitással és funkciókkal, az eleséstől való félelem kialakulásával, és a mortalitás emelkedésével jár. Noha létezik hatásos kezelés, számos nő nem kapja meg.
Az állásfoglalás a legmagasabb szintű ajánlásként fogalmazza meg, hogy a magas törési kockázatú, menopausa után lévő nőket gyógyszeres profilaxisban kell részesíteni, különösen, ha a közelmúltban már volt csonttörésük. A veszélyeztetett nőknél az elsőként választandó terápia a biszfoszfonát.
A biszfoszfonát-kezelésben részesülőknél a törési rizikót 3-5 év elteltével felül kell vizsgálni, és ha a törésveszély továbbra is magas, a terápiát folytatni kell. Alacsony-mérsékelt kockázat esetén megfontolható a biszfoszfonát szüneteltetése. A terápia újraindítását a szedett gyógyszertől és a beteg egyedi paramétereitől függően 2-5 év után kell mérlegelni.
Magas rizikójú betegeknél (legerősebb ajánlási szinttel) továbbra is első vonalbeli alternatívaként javasolják a denosumabot, amelynél 5-10 év után esetleg megfontolható a szüneteltetés (kevés a bizonyíték). Ebben a kockázati csoportban a csigolyatörések prevenciójára erősen ajánlott a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok adása is.
Nagyon magas kockázat esetén a teriparatid vagy abaloparatid kúraszerű adását javasolják két éven keresztül, ezt követően kell áttérni az antireszorptív kezelésre. Megjegyzendő, hogy az abaloparatid Európában nem kapott forgalombahozatali engedélyt, mert a törzskönyvező hatóságnak fenntartásai voltak a benyújtott vizsgálatokkal és a szer biztonságosságával kapcsolatban.
Bár az ajánlás szintje alacsonyabb, a magas törési kockázatú betegek kezelésére bizonyos körülmények esetén adható hormonszubsztitúció is. A calcitonin alkalmazását azokra a betegekre javasolják korlátozni, akiknél az eddig említett terápiák nem jöhetnek szóba.
Az osteoporosis kezelésében a kalcium és D-vitamin együttes alkalmazását adjuváns terápiaként említik, azonban a támogató adatok ellentmondásosak és az ajánlás szintje is alacsonyabb.
Az irányelv hangsúlyozza az országspecifikus irányelvek fontosságát és szükségesnek tartják a beteg bevonását a terápiás döntéshozatalba. Kiemeli a táplálkozás és az életmód, valamint az elesések elleni intézkedések jelentőségét. Az osteoporosis diagnózisának felállítását követően a törések prevencióját éppen úgy folyamatosan kell végezni, mint a magas vérnyomáshoz vagy a hypercholesterinaemiához kapcsolódó profilaxist.
Forrás: Eastell R, Rosen CJ, Black DM, et al. Pharmacological Management of Osteoporosis in Postmenopausal Women: An Endocrine Society Clinical Practice Guideline. J Clin Endocrinol Metab 2019; 104(5): 1595–1622.
