Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.
Friedrich Nietzsche
Csaba szorongásos tünetekkel, depresszióval, időnként dühkitörésig fokozódó hangulatingadozással járó tünetekkel jelentkezett a csoportomba. Segítséget kapcsolati és párkapcsolati nehézségei miatt kért. Zárkózott, a verbális megnyílás nagyon nehezen ment számára, ezért gondolt kiegészítő terápiaként művészetterápiás csoportra. Pszichiáter kezeli, gyógyszeres (antidepresszáns és szorongásoldó) és alkalmanként pszichoterápiás kezelésben is részesül.
Csaba 41 éves, nőtlen, édesanyjával és anyai nagyanyjával él, egyedüli gyermek, testvére nincs. Szülők a páciens kamaszkorában elváltak, nagyjából ez idő óta áll kezelés alatt. Apjának alkoholproblémái voltak, jelenleg kielégítőnek tartja kapcsolatukat. Családi viszonyairól verbálisan nehezen közöl információt. Első kezelése a páciens elmondása szerint egy filmélményt követően kialakuló és állandósult szorongás, bevillanó, negatív tartalmú félelmetes képek jelentkezése után történt. Elmondása alapján már ebből az időszakból is emlékszik véres fogaskerekekre. Gyermekkorából egy konkrét történést emel ki, egy fürdőzéssel kapcsolatos élményt, amikor majdnem vízbe fulladt.
1. ábra.
Alkotásaiban több esetben is magzati korra utaló szimbólumok ábrázolódnak (1. ábra). Óceánban lebegő akvárium kis halacskával. Az óceán a magzati létállapot szimbólumaként értelmezhető (eggyé válás, anya-gyermek kapcsolat). A kis akvárium az anyaméhet, a kis halacska a magzatot szimbolizálhatja.
Dramatikus elem a kompozícióban a vízben megjelenő vörös (véres) sávok ábrázolása. Senki nem emlékszik tudatosan a magzati korára és a születése körüli traumákra, de a szimbólumok által ezek a mélyre elraktározott emléknyomok fellelhetők, megérinthetők, átdolgozhatók. Mára már bizonyított tény, hogy a magzati korban az anyát vagy a magzatot érő hatások a születendő gyermek testi, szellemi fejlődésére, egészségére is hatással vannak. Erre a magzati időszakra, a korai kisgyermekkorra vagy a súlyos traumák által elfojtott tartalmakra felnőttként nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek tudatosan visszaemlékezni. Ilyen esetekben nyújthat hathatós segítséget a művészetterápia (tánc-, mozgás-, zene-, képzőművészet-terápia), amely képes a katarzis, a szimbólumok ereje révén ezen tartalmak elérésére.
2. ábra.
Első párkapcsolata másfél éve kezdődött egy válófélben lévő fiatal anyukával. A fiatal nő a férjével egy négyéves közös gyermeket nevel. Csabával munkahelyükön ismerkedtek össze, feszültséget generál, hogy kapcsolatuk nem nyíltan felvállalható. Előfordult, hogy munkahelyén indulatos volt: az agresszivitás határát súroló feszültséget élt át, amit nehezen tudott tartalmazni, kontrollálni, irányítani.
Csaba a terápiában verbálisan nehezen nyilvánul meg, rajzai egyediek, sajátos szimbólumai rá jellemzően aláírás nélkül is felismerhetőek. A többiek képéhez fokozatosan egyre bátrabban szól hozzá. Az őt megérintő tematikánál egy-egy kép kapcsán kifejezetten érdeklődő, és egyre gyakrabban másokhoz kapcsolódva saját élményt is említ. Saját képeinél viszont visszafogott, ritkán fogalmaz meg érzést, vagy bármilyen emléket. Érzéseiről leginkább akkor tesz említést, ha a képen fogaskerék vagy ahhoz hasonló motívum jelenik meg.
3. ábra.
Többször megfogalmazta, hogy nem is szándékozott ilyesmit rajzolni, „csak úgy kialakult”. Így vall saját fogaskerekeiről: ”A fogaskerekek az élet megállását, a halál érzését, a kimerevedés érzését jelenti, több mint félelmetes, durván horrorisztikus számomra, talált Csillának az a szava, hogy elakadás, érdekes volt a terápia, csak a végére kimerültnek, semlegesnek éreztem magam, és nem sikerült úgy kapcsolódnom a beszélgetéshez, ahogy tudtam volna.”
Érdekes,hogy Csaba szubjektív szimbólum-értelmezése pont ellentétes a köztudatban elterjedt, közismert fogaskerék-szimbólum jelentésével. A jelképek egyetemes, örök érvényű törvényszerűségeket írnak le, a világmindenség és benne az ember tudatának természetét képezik le. A sorskerék például az indiai buddhizmus megjelenése óta Buddha megvilágosodáshoz vezető útjának egyik szimbóluma. Pozitív jelentéstartalommal bír, a haladást, a fejlődést szimbolizálja.
Csoportos művészetterápiában a közös alkotás élményén túl a képek megbeszélése közben könnyebb a kapcsolódás, nem szükséges közvetlenül egymáshoz szólni – közbeiktatódik a kép, amiről az alkotója és a csoport többi tagja is fantáziálhat, kifejtheti mondandóját. Még azok a páciensek is, akik nehezen vagy hosszabb-rövidebb ideig nem képesek verbálisan kommunikálni, lényegesen kisebb frusztrációt élnek át.
4. ábra.
Csaba esetében a képein megjelenő kör- vagy fogaskerék-motívum (szimbólum) megszólította, egymáshoz kapcsolta a csoport tagjait. A fogaskerék műszaki értelmezése szerint egy tengellyel rendelkező gépelem, fogakkal a kerülete mentén, feladata az, hogy egy másik, alkalmasan elkészített alkatrészhez (általában egy másik fogaskerékhez) csatlakoztatva forgatónyomatékot tudjon átadni egy másik gépelemnek, megváltoztatva a mozgás jellemzőit: irányát, nyomatékát, jellegét (forgóról haladó mozgássá).
Mi történt a terápiában? Ahogy telt az idő, készültek a képek, egyre jobban meg tudta fogalmazni, hogy feszültségei valószínűleg a kapcsolódási nehezítettségéből adódnak, ami még a mai napig sem „súrlódásmentes”, de lényeges fejlődés, haladás tapasztalható. Mint egyik fogaskerék a másikhoz, Csaba lassan, fokozatosan, de egyre bátrabban kapcsolódni kezdett a megbeszéléseken a csoporttagokhoz. Kérdéseket tett fel, a többiek képéről véleményt formált, sőt, saját érzéseiről is egyre gyakrabban beszélt. Megfogalmazta, hogy saját agressziójának kontrollálása megbénítja: fél, hogy apjához hasonlóan agresszívvé válhat kapcsolatokban. Ezen a ponton érthetővé vált számomra is, hogy az amúgy mozgást, haladást, kapcsolódást jelentő pozitív fogaskerék-szimbólum hogyan vált agressziót jelentő jellé Csaba szimbólumrendszerében, és a jelhez kapcsolódó pozitív élmények megtapasztalása, átírása miképpen segíthette Csaba fejlődését. Jelenleg alakulóban van a párkapcsolata, munkája stabil, depressziója, feszültségei enyhültek. Saját és a csoporttagok szimbólumai hozzásegítették lelki tartalmainak megértéséhez, feldolgozásához. A társak olajozott fogaskerekek módjára segítették a terápia sokszor nehéz, megterhelő útján. A kreativitás, mint nemes „kenőanyag” támogatta ezt a folyamatot. Megtapasztalhatta, hogy a kapcsolódás, az önkifejezés veszélytelen is tud lenni, érdeklődést tud kiváltani másokból, és tud örömet szerezni saját magának és mások számára egyaránt.
Belső képeink, szimbólumaink a legnagyobb elakadások idején nyújtanak pont megfelelő intenzitású segítséget, főleg azon pácienseknél, akiknek a verbális megnyílás nehezített, vagy elfojtások miatt a lelki traumák nehezen vagy egyáltalán nem elérhetőek. A képzőművészet-terápia a pszichiátriai kórképekben a pszichoszomatikus és palliatív ellátásban is hathatós segítség lehet kiegészítő terápiaként. A kreativitás felélesztése, fejlesztése mozgósítja a belső erőforrások kiaknázását az „Én-erő” megtapasztalását. Az alkotás örömének megtapasztalása hozzásegíti a pácienseket teremtési képességük megtapasztalásához, ami átvihető a mindennapokba a kapcsolati helyzetek, szomatikus állapotok felismerése, irányítása, és/vagy kontrollálása.
5. ábra.
6. ábra.
7. ábra.