Újdonságok
Változás az előző verzióhoz képest, hogy a kikerült a carotis sinus masszázs mint ellenjavallt módszer, felértekelődött a prolongált EKG-monitorozás jelentősége, és az ajánlott diagnosztikus eljárások közé került az incidensről készített videofelvétel. Új entitásként bekerült az irányelvbe a normális EKG és egészséges szívműködés melletti, prodroma nélküli syncope esetén a purinerg (adenozin) receptorok működészavara.
Sürgősségi ellátás
Syncope-ra gyanús esemény ellátása során a kardiológus részvétele a sürgősségi osztályon is nélkülözhetetlen. Az akut értékelés során négy kérdésre kell választ találni. Az első, hogy valóban átmeneti eszméletvesztéses incidens zajlott-e le? Ha igen, akkor syncopalis eredetű volt-e (azaz kizárhatjuk-e az epilepsziás vagy a pszichogén eszméletvesztést, illetve további ritkább okokat, mint a subclaviaszűkület, a vertebrobasilaris TIA vagy a subarachnoidealis vérzés)? Következő kérdés, hogy syncopalis eredet esetén felállítható-e egy világos etiológiai diagnózis? Végül, van-e okunk feltételezni, hogy egy fenyegető cardiovascularis esemény vagy halálozás kockázata magas?
A syncope sürgősségi ellátásában el kell dönteni, fel tudunk-e deríteni a tünet hátterében súlyos okot? Ha a kiváltó ok nem azonosítható, mekkora lehet a súlyos kimenetel kockázata, és szükséges-e a beteg kórházi felvétele? Ha a synope nem az egyetlen oka a sürgősségi ellátásnak, vagy van ismert vagy valószínűsíthető oka a rosszullétnek, akkor a klinikai képet domináló akut probléma, illetve alapbetegség által megköveteltek szerint kell eljárni. A sürgősségi ellátásból közvetlenül hazabocsátani a beteget csak akkor szabad, ha a súlyos kimenetel veszélyét egyértelműen alacsonynak ítéljük meg, például reflexes, szituációs vagy orthostaticus eredetű eszméletvesztés esetén. Mérsékelt vagy magas rizikó esetén a kórházi felvétel felügyeleti, diagnosztikus és terápiás céllal elengedhetetlen. Ha alacsony kockázat mellett az esemény megismétlődik, szintén indokolt a kivizsgálás.
Kivizsgálás
A kivizsgálásnak a teljes anamnézis felvétele, a fizikális vizsgálat, – álló helyzetben is elvégzett – vérnyomásmérés és az EKG alapvető része. Arrhythmiás eredetű, magas kockázatú syncope gyanúja esetén azonnali EKG-vizsgálat, ismert szívbetegség vagy strukturális szívelváltozás gyanúja esetén szívultrahang-vizsgálat végzendő.
40 évesnél idősebb betegnél, ha az ismeretlen eredetű syncope hátterében reflexes mechanizmus állhat, a carotis sinus masszázs, vagy a billenőasztalos vizsgálat lehet diagnosztikus értékű. A posturalis provokáció az orthostaticus hypotonia esetén is informatív. A kivizsgálás során a gyanú irányától függően vérvizsgálatok is végzendők, így például hematocrit, a vörösvértestszám, az oxigénszaturáció, a vérgázanalízis, a troponin és a D-dimer-szám stb. irányadó lehet a további teendők szempontjából.
Az irányelv részletes ajánlásokat ad azokra az esetekre, amikor a syncope hátterében cardialis ok valószínűsíthető – ezek kivizsgálása kardiológiai felkészültséget igényel.
Terápia
A reflexes és az ortostaticus syncope esetén a beteget tájékoztatni kell a diagnózis lényegéről, az ismétlődés lehetőségéről, és arról, hogyan kerülheti el az eszméletvesztést. Súlyosabb esetekben az életmódtanácsok és a megfelelő hidráltság mellett a vérnyomáscsökkentők csökkentése, kompressziós harisnya viselése, a vérnyomásemelő manőverek, illetve szteroidkészítmények (fludrocortison, midodrin) alkalmazása is szükségessé válhat. A cardialis eredetű syncope kezelése a kivizsgáláshoz hasonlóan kardiológus feladata.
Irodalom
Brignole M, Moya A, de Lange FJ, Deharo JC, Elliott PM, Fanciulli A, et al. 2018 ESC Guidelines for the diagnosis and management of syncope. Eur Heart J 2018; 39(21): 1883–1948.
