Az alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók gyorsan és rugalmasan alkalmazhatóak a mindennapi orvosi praxis rohanásában is. Nem egyszerű „támogató beszélgetésről” van szó: szigorúan meghatározott elméleti alapjaik és módszertanuk van, specifikus beavatkozásnak számítanak. Ilyenek a pszichológiai elsősegély, a motivációs interjú, a problémamegoldó tréning, a megoldásközpontú tanácsadás, a barátságpad.
A pszichoterápiák az orvoslás bizonyítékokon alapuló módszerei közé tartoznak, számos mentális zavar esetén pedig első választandó kezelést jelentenek. A pszichoterápiás technikák azonban nemcsak a lege artis mentális zavarok kezelésében válnak be – és lehetnek fontosak. Számos testi betegséget kísérnek pszichológiai tünetek (leggyakrabban szorongás, a betegséghez és az orvos által ajánlott kezeléshez való irracionális viszonyulás és következetes együttműködési problémák, hogy csak a leggyakoribbakat említsem), és ezek megfelelő kezelése döntően meghatározhatja az orvos-beteg kapcsolatot és a terápia kimenetelét. Persze nem lehet minden beteget pszichológushoz küldeni (nem is mennének), ugyanakkor a szorongásokkal, a betegséggel való irracionális viszonyulással kezdenünk kell valamit. Mindez szükségessé teszi, hogy legyenek olyan pszichológiai módszereink, amelyet a mindennapi orvosi praxis rohanásában is könnyen – és hatékonyan – alkalmazni tudunk.
Az általános orvosi praxisból jövő igények azonban csak az egyik okai a könnyű és gyors pszichológiai beavatkozásokkal kapcsolatban felmerült igényeknek. Korábbi, az E-pszichoterápiákkal foglalkozó írásunkban már említettük, hogy ezeket főként a pszichoterápiák korlátozott elérhetősége hívta életre. Ez a fejlett országokban, így az Európai Uniós tagállamok többségében is probléma (1, 2) – a pszichoterápiák vagy a magánpraxisban vagy hosszas várólistákon keresztül érhetőek el. A kevésbé fejlett egészségüggyel rendelkező országokban a pszichoterápia gyakorlatilag elérhetetlen, pedig igények éppen úgy volnának rá. Ezek az igények motorjává váltak az E-pszichoterápiák fejlődésének, ugyanakkor továbbra is megoldatlan maradt az orvos-beteg kapcsolat nehéz személyes helyzeteinek a kezelése. Ezek a helyzetek könnyen elsajátítható és gyorsan, hatékonyan alkalmazható módszereket kívántak. Ilyen módszerek pedig hamarosan megszülettek.
Az egyik ilyen módszer a pszichológiai elsősegély (manapság inkább a „mental health first aid” kifejezést használják)(3). Ezt elsősorban humanitárius katasztrófák és háborús helyzetek elszenvedői támogatására fejlesztették ki, és elsődleges célja az ezekben a helyzetekben szinte törvényszerűen jelentkező akut stresszzavar gyors, egyszerű kezelése. Ennek óriási jelentősége van, nemcsak a pillanatnyi pszichés feszültség csökkentése érdekében, hanem a következményes mentális zavarok (poszttraumás stresszzavar, depresszió, öngyilkos viselkedés, szerhasználat) megelőzésében is.
Akut stresszzavar azonban nemcsak humanitárius katasztrófák kapcsán lép fel, hanem a hétköznapok nehéz helyzeteiben is. A leggyakoribb ilyen helyzetek: baleset, bántalmazás, hirtelen szembesülés súlyos betegséggel vagy halállal, súlyos személyes krízis. A helyzetek természetéből adódóan a szenvedő alanyok döntő többsége kapcsolatba kerül az egészségügyi ellátással, és az ellátás szempontjából sem mindegy, hogyan kezeli le az ellátó személyzet az akut stresszt. Mindezek miatt a pszichológiai elsősegély fontos részét kell képezze az egészségügyi dolgozók eszköztárának (4).
A másik ilyen, az egészségügyben hihetetlenül népszerűvé vált módszer a motivációs interjú. Eredetileg Miller és Rollnick fejlesztették ki szenvedélybetegek kezeléssel kapcsolatos motivációjának növelésére (5). A beszélgetés négy strukturált lépésben segíti a kételkedő és bizonytalan motivációval rendelkező beteget abban, hogy saját maga megtalálja azt a belső erőt, amely segítségével a nehézséget jelentő és népszerűtlen orvosi javaslatokat (diéta betartása, életmódváltás, együttműködés a kezeléssel, leszokás az alkoholról) meg tudja valósítani. A módszer legjobban nem az addiktológiában, hanem a krónikus betegek (például cukorbetegek) gondozása terén vált be, elsősorban a terápiás adherencia és az életmódváltozásokkal való compliance javításában (6).
A gyakorlatban számos egyéb módszer is terjedőben van, ilyenek például a problémamegoldó tréning módszere (sokproblémás, hátrányos helyzetű betegek vagy öngyilkosságot többször elkövetők támogatása), a megoldásközpontú tanácsadás (sokproblémás családok támogatása) és így tovább. Könnyű alkalmazhatóságuk miatt a WHO kifejezetten támogatja a módszerek terjedését, a WHO-honlapról egyre több módszer kézikönyve tölthető le, egyre több nyelven és természetesen ingyenesen.
S természetesen nem hiányoznak a hatékonyságvizsgálatok sem. Talán a legnagyobb visszhangot (a cikk a JAMA-ban jelent meg) az utóbbi időben a Zimbabwéban megvalósított Friendship Bench (barátságpad) program váltotta ki – az alacsony intenzitású intervenciókra kiképzett segítők infrastruktúra hiányában egy utcai padon ülve adtak pszichológiai segítséget (7).
Az ilyen és ehhez hasonló módszereket hívjuk alacsony intenzitású pszichológiai intervencióknak. Ezek a módszerek gyorsan és rugalmasan alkalmazhatóak. Ugyanakkor nem egyszerű „támogató beszélgetésről” van szó: szigorúan meghatározott elméleti alapjaik és módszertanuk van, specifikus beavatkozásnak számítanak – csak megtanulásuk sokkal gyorsabban megy, mint egy specifikus pszichoterápiás módszeré.
Ugyanakkor korlátaik is vannak és a specifikusan indikált pszichoterápiát nem helyettesítik – a pszichológiai elsősegély például hangsúlyozottan „elsősegély” módszer, aminek a gyors segítségnyújtáson túl a szaksegítség mielőbbi elérése is a célja – ideértve egyaránt az organikus és szükség esetén a pszichológiai szaksegítséget is. S bár a pszichoterápiát nem helyettesítik, pótolhatatlan segítséget jelentenek a hétköznapok egészségügyi, illetve tágabb értelemben segítő gyakorlatában.
Irodalom
- Woelbert E. Psychotherapy for mental illness in Europe. An exploration on the evidence base and the status quo. JRC Science and Policy Report, European Comission.
- Purebl Gy, Petrea I and the JA WP4 collaborative workgroup. Joint action on mental health and well-being: depression, suicide prevention and E-health. Situation analysis and recommendation for action. Mental Health and Well-being honlapja, 2016.
- WHO, War Trauma Foundation and World Vision International. Psychological first aid. Guide for field workers. WHO honlapja
- Kavan MG, Elsasser GN, Barone EJ. A háziorvos szerepe az akut stressz zavar ellátásában. Orvostovábbképző Szemle 2013;10(1):1-7. (újraközlés)
- Miller WR, Rollnick S. Motivational Interviewing, Third edition: Helping people change. NY: Guilford Press, 2012.
- Hettema J, Steele J, Miller WR. Motivational interviewing. Annual Review of Clinical Psychology 2005;1:91-111.
- Chibanda D, Weiss HA, Verley R, et al. Effect of a primary care–based psychological intervention on symptoms of common mental disorders in Zimbabwe. A randomized clinical trial. JAMA 2016;316(24):2618-26.
