Az obstruktív alvási apnoe (OSAS) gyakori kórkép, az életminőséget jelentősen rontja, súlyos szövődményekkel járhat, ugyanakkor sokszor nem is diagnosztizálják és kezelése sem mindig adekvát.
Az OSAS, a hypertonia és a metabolikus szindróma egyéb komponensei között szoros és független kölcsönhatás igazolódott. A 2008. évi Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencián az OSAS az újabb (emerging) kockázati tényezők között jelentős hangsúlyt kapott: az új kardiometabolikus rizikófaktorok közé sorolták, kiemelve azt, hogy az OSAS nemcsak kockázatjelző, hanem bizonyos súlyossága esetén (apnoe-hypopnoe index >30/óra) nagy cardiovascularis rizikót hordozó kórkép. Szerepe jelentős a myocardialis infarktus, különböző ritmuszavarok, a stroke és az elalvásos közlekedési balesetek létrejöttében.
Az új európai OSAS- és a társuló hypertonia ajánlás szerint az OSAS felismerésére, valamint az OSAS-hoz társuló hypertonia diagnosztikájára és adekvát kezelésére nagyobb figyelmet kell fordítani. Együttes előfordulás esetén a hypertonia gyakran non-dipper és terápiarezisztens.
Szűrése alapellátási feladat, míg a további kivizsgálása és kezelése a hypertonia- és az alvásközpontokban történik. Az OSAS szűrése és gondozása ma már a gépjárműalkalmassági vizsgálat során is fontos szerepet kap.
Az OSAS megfelelő kezelésével a betegek cardiovascularis kockázata csökkenthető.
Az alábbi két eset azt példázza, hogy akkor is obstruktív alvási apnoe betegség (OSAS) lehet a beteg panaszainak oka, amikor diagnosztikai gondolatmenetünk nem biztos, hogy erre vinne.
1. eset
A 73 éves páciens azzal a panaszával keresett fel, hogy reggelre szája kiszárad, sőt sokszor éjjel is arra ébred, hogy „összetapad a szája”. Emiatt alvása töredezett, nem ébred kipihenten. Külleme alapján biztosan nem gondoltam volna alvási apnoéra, mert nem rendelkezett a klasszikus jellemzőkkel. Vékony volt, derék- és nyakkörfogata normális, fürge, gyors mozgású és gondolkodású asszonyt ismertem meg.
Kivizsgálása során laboratóriumi vizsgálatokat kértem, amelyben panaszait magyarázó eltérést nem találtam. Megmutattam fül-orr-gégésznek, hogy nincs-e olyan obstrukció, amely akadályozza az orrlégzését. Ez a vizsgálat is negatív eredményt hozott.
ABPM-vizsgálatot végeztem, amely non-dipper hypertoniát mutatott. Ismert volt már korábbról magas vérnyomása, de úgy tűnt, hogy célértékeken mozog. De az ABPM-vizsgálat bebizonyította, hogy az éjszakai értékek kórosak. Hullámzó a görbe, nagy a vérnyomás ingadozása, és hajnalban több igen magas érték is mutatkozott.
Mindezek ismeretében erős gyanúm volt, hogy obstruktív alvási apnoe áll betegem panaszainak hátterében. Alváscentrumba küldtem, hogy ott igazolják vagy zárják ki feltételezésemet.
Pár hét múlva megtörtént a poliszomnográfiás vizsgálat, amely egyértelműen kimutatta a súlyos alvási apnoe szindrómát. CPAP-titrálás következett, amelynek során beállították azt a nyomást, amely szükséges erővel nyomja a levegőt a légutakba. Ez mintegy kisámfázza a szűkebb légutakat, szabad áramlást biztosítva ezáltal a levegőnek.
Azóta egy év telt el. Páciensem a készüléket megszokta, örömmel használja. Elmondása szerint szájszárazsága megszűnt, jól alszik, éjszakai vérnyomáskiugrásai normalizálódtak.
Az alváscentrum még félévente ellenőrzi, hozzám háromhavonta jár.
2. eset
A másik pácienst hat éve ismerem. Az akkor 44 éves férfi normális testalkatú, magas, kisportolt, normál derék- és nyakkörfogattal rendelkezik.
Panasza nehezen beállítható vérnyomása és alvásmennyiségéhez képest indokolatlan aluszékonysága volt.
ABPM-vizsgálata non-dipper hypertoniát mutatott, más kóros eltérést nem találtam.
Ennek alapján alváscentrumba küldtem. A poliszomnográfiás vizsgálat igazolta a súlyos OSAS diagnózisát. CPAP-készüléket kapott, amelyet azóta is nagy örömmel használ. Azért használja szívesen, mert – ahogy fogalmaz – azóta megváltozott az életminősége. Elképzelni sem tudta, hogy lehet ilyen kipihent, élénk életet is élni! Vérnyomását könnyedén beállítottam, rendben van.
CPAP-ellenőrzésre évente, hozzám háromhavonta jár. A most 50 éves férfi az egészségesek teljes életét éli. Felelős beosztásban egy nagy céget vezet, a volán mögött is bátran ül, hiszen nem törnek rá álomittas percek.
Mindkét eset azt példázza, hogy gondoljunk olyankor is OSAS-ra, ha nem „tipikus” a páciens. Hiszen ott lehet ez a betegség akkor is, ha nem rendelkezik az illető a szokásos jellemzőkkel: elhízás, vastag nyak, nagy pocak és kóros metabolikus paraméterek!
