A kognitív teljesítmény helyreállítása depressziós betegnél hatékony gyógyszerválasztással

May 17, 2017

 

A 47 éves pedagógus hölgybeteg esetében súlyos depressziós epizód alakult ki, amelyben szembetűnőek voltak a depresszió kognitív tünetei. Átmenetileg tanári hivatását sem tudta megfelelően ellátni, így háziorvosa táppénzes állományba vette.

Az elsődlegesen választott terápiás gyógyszerek mellett a depresszió tünetei enyhültek, de a beteg változatlanul észlelte a szétszórtságot, feledékenységet, koncentrációs problémákat. Vortioxetin-terápia beállításával az előbbi tünetek jelentősen enyhültek, így a páciens teljes gyógyulását lehetett elérni a munkaképesség visszanyerése mellett.

 

 

A 47 éves nőbeteget major depressziós epizód (F3220) és generalizált szorongás (F4110) kapcsán kezeltem szakrendelőnkben.

Pszichiátriai anamnézis: 2016 augusztusától pszichiátriai magánrendelésre járt. Kezdetben paroxetin- és alprazolam-terápiát indítottak nála, később venlafaxin-gyógyszerelésre váltottak.

A pszichiátriai gondozóban 2016. október közepén jelentkezett nálam. Ezen depressziós epizód előtt korábbi pszichiátriai kezelése nem volt.

Családjában pszichiátriai betegségről nincs tudomása.

Biográfiai adatok: 47 éves, angol-magyar szakos tanárnő. Férjével él, gyermekük nem született. 2016 júliusában hosszas betegség után hunyt el az édesanyja.

Az első gondozói vizsgálatra háziorvosi beutalóval érkezett. Előzőleg családorvosa táppénzes állományba vette.

A páciens elmondta, hogy majdnem másfél évig ápolta, gondozta daganatos betegség miatt édesanyját, aki végül 2016 júliusában elhunyt. Elvesztését nem tudta feldolgozni, ezért 2016 augusztusában egy ismerőse által ajánlott pszichiátriai magánrendelésre ment el.

A kezdetben beállított paroxetin-terápiát gasztroenterológiai tünetek, tartós hányinger miatt nem tolerálta. Ezt követően venlafaxinra váltottak, amely mellett közérzete, hangulata javult, és némiképpen alvása is rendeződött, de a páciens kínzóan megélt koncentrációs zavarról, szétszórtságról, illetve feledékenységről továbbra is beszámolt. Tanári munkáját az előbbi maradványtünetek mellett ellátni nem tudta, így segítségért háziorvosához fordult, aki táppénzes állományba vette és intézetünkbe irányította.

Érkezésekor szedett pszichiátriai gyógyszerei: venlafaxin este 150 mg, alprazolam 0,25-0-0,5 mg voltak.

Tekintettel a súlyos depressziós epizódra, illetve az előtérben álló kognitív tünetekre, vortioxetin-terápia beállítása mellett döntöttem. A korábbi gyógyszerelés átmeneti meghagyása mellett, reggelre 10 mg-os dózist állítottam be.

A kontrollvizsgálatra egy hónap elteltével került sor. A páciens elmondta, hogy koncentrációja javult, figyelmét jobban tudja fókuszálni, a néhány héttel korábban nehézséget okozó napi feladatok (például postai csekk kitöltése) már nem jelentenek gondot. A reggeli alprazolam-terápiát már el is hagyta. Az édesanyja halálával kapcsolatos ügyek intézése azonban még felkavarja, pszichésen megterheli. Ezért javaslatot adtam háziorvosa felé a táppénzes állomány meghosszabbítására, illetve egy hónappal későbbre kontrollra visszarendeltem.

A következő kontrollvizsgálat során a páciens jelentős javulásról számolt be, elmondása szerint kognitív teljesítménye újra a régi lett, így háziorvosával úgy döntöttek, hogy egy héttel a találkozásunk előtt már újra munkába áll. Elmondta, hogy az iskolai feladatok kezelése az elmúlt egy hét alatt zökkenőmentes volt. A vortioxetin mellett semmilyen mellékhatást nem észlelt a kezdeti, néhány napig tartó émelygésen kívül.

Figyelembe véve a páciensnél észlelhető pozitív változásokat, a venlafaxin-terápia fokozatos elhagyása mellett döntöttünk, így az esti 150 mg-ról 75 mg-ra váltottunk, amelyet három hét alatt teljesen elhagyott. Az esti 0,5 mg alprazolam dózisát is lefeleztük.

Egy hónappal később a páciens elmondta, hogy változatlanul jó közérzet mellett kiegyensúlyozott, munkabírása, kognitív teljesítménye újra a régi. Miután az elmúlt hónapokban alvása is rendeződött, úgy döntött, hogy az alprazolam-terápiát is teljesen elhagyja, így a kontrollra érkezéskor már csak a reggeli 10 mg vortioxetint szedte. Mellékhatásról továbbra sem számolt be. Sőt megemlítette, hogy édesanyjának a személyes tárgyait is sikerült férje segítségével rendbe tenni, kiválogatni úgy, hogy bár ez érzelmileg felkavarta, de csak elviselhető mértékben.

Közösen a vortioxetin-terápia folytatása mellett döntöttünk.

Ezen betegem esete is megerősített abban, hogy a depresszió teljes gyógyulása csak a kognitív tünetek megszűnésével érhető el. Szerencsére ma már rendelkezésünkre áll olyan hatékony, korszerű antidepresszáns terápia, amellyel pácienseink számára teljes értékű életet tudunk biztosítani, mellékhatások és maradványtünetek nélkül.

Látta már?

A DrHírek oldal alapvető célja az orvostársadalom számára hazai és nemzetközi cikkek rövid összefoglalása. A videók célja, hogy rövid összefoglalók által segítse a nézőt a számára érdekes információk további megismerése felé terelni. 

Olvasta már?

Kapcsolódó bejegyzések

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

eConsilium bejelentkezés

eConsilium bejelentkezés